Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-426

lj-26, országos ülés 1909 február 25-én, csütörtökön. 259 képezhetnek házbérjövedelmet. Bár előrebocsátom, hogy az eddigi áUapottal szemben ez nem jelent változást, mert az eddigi törvények szerint is ezek, ugy mint a világitás stb., adóalapot képeztek. Tehát nem azon az alapon vitatkozom, t. ház, hogy e reformnak egy ujitása ujabb terheket ró a házbéradóval megterheltekre, hanem vitatkozom azon az alapon, hogyha egy adóreform magának azt pretendálja, hogy a létező aránytalanságokat kiküszöbölje és az igazságtalanságokat e területen teljesen kiegyenlítse, akkor ez a pont nem maradhat meg a nélkül, hogy a t. pénzügyminister ur, és a t. ház, a mely ilyet megszavaz, annak a jogos szemrehányásnak ne tegye ki magát, hogy házbéradó alá von olyan dolgokat, a melyek nem jövedelmek, hanem a legsúlyosabb terhek a háztulajdonosokkal szemben,és illetőleg a lakókkal szemben. Méltóztatnak tudni, ezen világitási, szemétfuvarozási stb. terhek jogi természetét, a melyek röviden jellemezve abban állanak, hogy ezek természetszerűleg a lakónak a terhei és nem képeznek házbérjövedelmet, hanem képeznek tisztán egy kezelési, manipulálási objektumot, a melyet a háztulajdonos csak beszed és illetőleg az illető városok adminisztraczionális kényelme szempontjából a lakó helyett ő fizeti. Most már, t. ház, ha mi lakásuzsoráról beszélünk és akarunk egyáltalán valamely intézkedést tenni, a mely ezeken a viszonyokon segitsen, akkor nézetem szerint az adóreformnak alig van sürgősebb feladata, mint azokat az anomáliákat, a melyek a mostanig fennálló adótörvényekbe becsúsztak, orvosolni és nem állitani fel egy tételt, hogy valaki fizessen adót a szemétfuvarozás és nem tudom miféle terhek után, holott az nem lakbérjövedelem, hanem teher, a mely adóalapul egyáltalán nem szolgálhat. Gyakorlatilag is ugy áll a dolog, t. képviselőház, hogy az egész kérdés fináncz-politikai szempontból eredményre nem vezethet. Mert hogyha a törvénynek ezek a diszpozicziói fenmaradnak, a városok és a községek is kénytelenek lesznek ezen mellékszolgáltatások tekintetében azoknak elkülönített kezelését kimondani, a mi által megszűnik az a kedvező helyzet az adminisztráczió szempontjából, hogy az illető város a háztulajdonosokon hajthatja be ezeket a pénzeket, és be fog következni a községi adótehernek, illetőleg a községi adminisztratív költségeknek szaporítása akként, hogy a városok nem a háztulajdonosoktól, hanem az egyes lakóktól fogják ezeket a mellékszolgáltatásokat behajtani. Már most, t. képviselőház, annak jogossága felől vitatkozni, hogy a mi nem bérjövedelem, azt ne lehessen házbéradóval sújtani, azt tartom, meddő és felesleges dolog is volna. Azonban, t. képviselőház, én voltam bátor már az általános vita keretében jelezni azt, hogy a világon — Ausztriát kivéve — olyan magas adókulcsokkal a házbéradónál sehol sem dolgoznak, mint Magyarországon. Ha pedig, t. képviselőház, figyelembe veszem az előttünk fekvő reformot, s azt összehasonlítom az osztrák reformmal, akkor arra a meggyőződésre kell jutnom, hogy Magyarországon és különösen és elsősorban itt a fővárosban a házbéradó nem ugyan kulcsában lesz magasabb, mint az osztrák adó, hanem az adóalapnak szaporításában állnak elő olyan lényeges különbségek, hogy nálunk kétségtelenül magasabb lesz az ennek folytán tényleg fizetett házbéradó, mint a milyen az Ausztriában és különösen magában Bécsben. Annak megértetésére, hogy ez igy van, statisztikai adatokkal kell a t. képviselőházat untatnom, habár csak néhány pillanatra is. A t. pénzügyminister ur az általános vita keretében egy számítással állott elő, a melyet egy későbbi szakasznál majd számon fogok még kérni, s a melyre vonatkozólag be fogom a t. pénzügyminister urnak bizonyítani, hogy a csalhatatlanságtól nagyon messze állanak azok az adatok, a melyeket pedig azzal a pretenzióval állit elénk a pénzügyminister ur, hogy ne merészeljünk az ő számításainak helyességében kételkedni. Hát, t. képviselőház, ezek a számitások nem helyesek. Majd az illető szakasznál ki fogom mutatni, — ott a hol a tehertételek beszámításának kérdéséről van szó, — hogy a t. pénzügyminister ur által előterjesztett számadatok merőben tévesek és hibásak. Most ennél a részletnél csak azt akarom kimutatni, t. képviselőház, hogy a mig Ausztriában az adóreformnak 50. §-a kifejezetten és világosan levonatni rendeli, illetőleg nem engedi adóalapnak venni az ilyen mellékjárulékokat, mint a vízvezeték, éjjeli világitás, szemétkihordás, addig nálunk ez a reform — méltóztatik látni — ezt külön adóalappá teszi. Kérdés most már, hogy maga ez az egy tétel milyen differencziákat csinál a házbéradó mennyiségének kiszámításánál. Az osztrák reformra vonatkozó adatokhoz, a melyeket már az általános vita alkalmával előterjesztettem, most is ragaszkodom; ezeket Bécs város polgármesterétől, illetőleg tanácsától kaptam; ezek tehát hivatalos adatok, a melyek hiteltérdemlősége minden kétségen felül áll. Ez az osztrák reform, a melynek keresztülvitele tekintetében talán kevés aggodalom lehet, ötszázalékos leszállítást tartalmaz lényegileg, a mennyiben ezek a mellékszolgáltatások nálunk adóalapot képezvén, ezek oly mértékben emelik magának az adótételnek a nagyságát, hogy csekélyebb százalék mellett is nagyobb lesz az adó nálunk, mint Bécsben. A vízvezetéki díj 125 millió házbérjövedelem mellett 5 millió koronával van előirányozva, tehát a jövedelem négy százaléka maga a vízvezetéki díj. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : Hát az adómentes házak ! Polónyi Géza: Az egész összeget kell számitanom, mert Bécscsel teszek összehasonlítást, Ausztriában pedig az adómentes házak szintén beszámittatnak. 33*