Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-426

260 426. országos ülés 1909 február 25-én, csütörtökön. A szemétfuvarozás 04 százalék ; a közös használatra szolgáló épületrészek világítása,tisztogatása, a felvonó kezelése, a felvonó és fürdő-szoba berendezési költségeinek törlesztési hányada is számba veendő; ezek meg a jövedelem 0'6 százalékát teszik. Wienben tehát 5—15—20 százalék a levonás ; vagyis 100 korona nyers bérjövedelemből 20 koronát levonva, marad 80 korona, a mely összeg után 19 százalék lesz fizetendő, a mi megfelel 15 korona és néhány fillérnek, szemben a mi mostani 17 százalékos kulcsunkkal; és ha azt leszállítja a t. pénzügyminister ur 16 százalékra, akkor is még mindig egy százalékkal magasabb a házbéradó nálunk, mint Bécsben. A múltkori számításában volt oly kegyes kimutatni a t. pénzügyminister ur, hogy az ő számítása szerint 16 korona 15 fillér a Bécs és Budapest közt parifikált házbéradó. Ebből a számitásból azonban a t. pénzügyminister ur méltóztatott kihagyni azt a tételt, a melyről most beszélek. Bécsben az uj reformtörvény 50. §-a szerint, de meg az eddigi állapotok szerint is ezek a mellékszolgáltatások az adóalaptól mentesittetnek és ennek folytán jelentékenyen redukálják magának a házadónak a tételét is ; nekem pedig valóságos törekvésem nem is lehet ma már más, — bár nem ismerem el ennek a magas kulcsnak jogosultságát — mint azt elérni kegyes jóindulatukkal, hogy legalább ne legyen aránytalanul magasabb a bér Budapesten, mint a mekkora az Bécsben. Mert hiába beszélünk magyar iparfejlesztésről és nem tudom micsoda támogatásokról, hogyha mi a saját székesfővárosunkat hátrányosabb helyzetbe hozzuk az adóztatás terén, mint a minőben Bécs van. Akkor természetes, hogy iparunk és kereskedelmünk versenyképességét csökkentjük, mert hiszen a felett nem szükséges további vitát folytatni, hogy a házbéradó az, a mely tényleg a legkönynyebben áthárítható. Itt tehát nem a háztulajdonosokról, hanem a lakbérfizető lakókról, az ipar és kereskedelem tényezőiről van szó. Ne tápláljuk azt a téves felfogást, mint hogyha itt a háztulajdonosoknak tétetnék konczesszió, hanem azért történnék ez, hogy az ipar- és kereskedelem fejlődése ne hátráltassák, hanem hogy legalább egyforma tényezők mellett versenyképesekké tétessenek a fővárosi kereskedők és iparosok. A legelső, a mit ezen a téren meg kell tennünk, az, hogy lehetővé tegyük a két házbéradónak egyenlő alapon való összemérését, ezt pedig máskép nem érheti el a t. pénzügyminister ur, mint ugy, hogyha ő sem tekint adóalapnak olyan dolgokat, a melyeket Bécsben, illetőleg Ausztriában sem tekintenek annak. Semmi más kívánságom nincs. Azt hiszem ennek jogosultságát nem szükséges bővebben és egyébbel indokolnom, mint azzal, hogy Budapest székesfővárosa és általában az ország városai, a melyek ezen adóreform értelmében máris súlyosabb, aránytalanul nagyobb terhet viselnek, mint bárhol másutt a városi adófizetők, hogy mondom, a városok és azoknak közönsége : az iparosok és kereskedők kell, hogy legalább is olyan helyzetbe jussanak, hogy egyforma chance-ok mellett mérkőzhessenek meg Ausztria iparosaival és kereskedőivel. Azért ezen álláspontomnak megfelelőleg még csak azt emlitem fel, hogy Ausztriában az egy- és kétszobás épületek mentesek lesznek a házosztály adó fizetése alól is. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy milyen óriási különbség az, a melyet a 10. §. tárgyalásakor már felemiitettem, hogy nálunk most már az egy- és kétszobás lakásokra nézve is be fog állni az, hogy házosztályadó helyett általános házbéradó alá esnek. Ott tehát, a hol 3 korona volna a házbéradó, majd 9—11—15, esetleg 17 koronát kell hogy fizessenek a javaslat szerint. Ha figyelembe méltóztatnak venni azt, hogy Ausztriában az egyés kétszobás épületek teljesen mentesek az adó alól és még házosztályadót sem fognak fizetni, akkor méltóztatnak látni, hogy ez nem csekély jelentőségű dolog, s hogy mennyire versenyképtelenekké teszszük a magyar városokban lakó iparosokat és kereskedőket szemben az osztrákokkal. Ezenkívül Ausztriában a lakbér behajthatatlansága esetén is megvan a megfelelő adóleirás lehetősége. A t. pénzügyminister ur ismételten felhozza, hogy a gyárépületek Ausztriában az értéknek megfelelő 3%-os adó alá vonatnak. Ezen a téren könnyen kapható volnék a transzakczióra. Semmiféle városi képviselő — legkevésbbéBudapest főváros képviselője — nem neheztelne meg azért, hogy ha e tekintetben egy kis aequiparatio történnék. Valóban nem érteni, hogy az a nagy gyár, a mely esetleg százezrekre menő tőkeértéket képvisel, miért legyen adómentes, midőn a falusi kovács műhelyét megadóztatjuk. Méltóztassék e tekintetben propozicziókkal előállani ; az én álláspontom sohasem áll a nagytőke szolgálatában, hanem ellenkezőleg, nem akarom nehezebb viszonyok közé sodortatni azt a szegény iparost, a ki úgyis a megélhetés nehéz gondjaival küzd, mint a milyenek közt van, és a legkevesebb a mit ettől a törvényhozástól joggal várhatunk, az, hogy a városokban összetömöritett szegény iparosság és társadalmi elem ne legyen mostohább versenyviszonyok között az adózás szempontjából, mint Ausztriában van. Ezért én azzal a reménységgel, hogy a t. képviselőház maga sem zárkózik el ezen jogos kívánság teljesítése elől, módosításomat tisztán ennek a harmadik pontnak a törlése iránt adom be. Megjegyzem azonban, hogy a negyedik pont a szövegezése tekintetében kívánni valókat hagy hátra ; talán elég, ha felolvasom ; ezt nagyon nehéz megérteni. Mit is tartalmaz ez a szöveg ? Azt mondja (olvassa) : »azok az összegek, melyeket a bérlő a bérbe vett ház- vagy lakrészek állandó átalakításának vagy karbahelyezésének költsége fejében a bérbeadó beleegyezésével sajátjából oly feltétel alatt előlegezett . . .« stb. Azt hiszem a rövid értelme ennek az volna, hogy midőn nem állandó, hanem a lakbért emelő átalakításról van szó — mert az »állandó« szót én nem tartom valami lényeges elemnek — vagyis