Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-425

230 í25. országos ülés 1909 február 2b-én, szerdán. Ezen álláspontból kifolyólag mi sem tagadhatjuk meg Maniu képviselőtársunknak azt a jogát, hogy ő saját román nemzetiségi pártja nevében itt e házban vagy pedig a házon kivül tetszése szerint szabadon fejtse ki és hirdesse az ő jjolitikai programmját közjogi kérdésekben és különösen a katonai kérdésben, mely Magyarországon mindig közjogi kérdés volt. Ezt a jogot, ezt a szabadságot, a melyet Maniu t. képviselőtársamnak megadtunk, fentartjuk magunknak is, és azt data occasione mindig érvényesíteni fogjuk, a mint ezt a szabadságot, ezt a jogot most is gyakorlom itt e házban. A mi programmunk az állandó hadseregnek alkotmányos utón való megszüntetését tartalmazza. Az állandó hadsereg fentartása óriási anyagi áldozatokat ró az országra. A kettős monarchiának nagyhatalmi állását óva és fentartva, mi anyagilag elerőtlenedünk ; már pedig ma a nemzetek narczaikat gazdasági eszközökkel vívják meg, és mi nem akarjuk Magyarország anyagi romlásával megfizetni a monarchia vélt világtörténelmi misszióját. (Helyeslés bálfelöl.) De addig is, inig ez a programmpontunk megvalósulhat, addig a most létező hadszervezettel szemben állást kell foglalnunk, és ez állásfoglalásunk semmiféle habozást és ingadozást nem ismer. Mi, a szerb radikális párt, követeljük az önálló vámterületet, (Helyeslés bal felől.) mi követeljük az önálló magyar jegybankot, (Élénk helyeslés balfelöl.) és követeljük, hogy Magyarországnak Ausztriához való közjogi viszonya a j>ersonalunióra vezettessék vissza. (Élénk helyeslés balfelöl.) Már most ebből az álláspontból kifolyólag mi nem követelhetünk mást, mint hogy a közös vag}^ összes hadsereg helyébe állittassék az önálló magyar hadsereg, (Élénk helyeslés és taps balfelől.) és az önálló osztrák hadsereg. A mi álláspontunk az, hogy a monarchia ereje nincs a közös hadseregben. (Igaz ! Ugy van !) A mi a német nyelvnek a magyar nyelvvel való helyettesítését illeti a hadseregben, erre nézve álláspontunk ugyanaz, a melyet általában a magyar nyelvnek pozicziójára vonatkozólag elfoglalunk az államélet egyéb megnyilvánulásaiban. Mi elismerjük és követeljük a magyar nyelvnek a hadseregben való feltétlen domináló szerepét. (Élénk helyeslés és taps balfelől.) Mi nem küzdünk az ellen, hogy a német nyelv a hadseregből kiküszöböltessék, mi nem küzdünk az ellen, hogy a német nyelv a magyar nyelvvel helyettesittessék, azonban megköveteljük másrészt azt, hogy valamint az állami élet eg}'éb megnyilvánulásaiban, ugy a hadseregben is a nemzetiségek nyelvének és kultúrájának kellő terrénum törvényileg biztosittassék. Ez mit röviden, de határozottan szükségesnek tartottam a szerb radikális párt nevében itt a házban kinyilatkoztatni. A törvényjavaslatot pedig, a mint mondottam, a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Éljenzés balfelől.) Hódy Gyula : Most már ki kell lépni a pártból! Elnök : Ki következik ! Csizmazia Endre jegyző: Bozóky Árpád \(Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Bozóky Arpád : T. képviselőház ! Manojlovics t. képviselőtársamnak beszédéből — ugy láttam — mindnyájan örömmel vettük tudomást arról, hogy a szerb radikális párt a personal unió alapján áll és kivánja az önálló vámterületet, az önálló magyar nemzeti bankot és az önálló magyar hadsereget. Azonban, ha ez így van, akkor nem látok logikát abban, hogy a szerb radikális párt még mindig egy klubban dolgozik az oláh nemzetiségi párttal. A kik a personal unió alapján állanak és a kik olyan hazafiatlan beszédet tartanak a házban, mint Maniu képviselő ur, azokat egymástól egy világ választja el, azoknak egy pártban működniök nem lehet. A szerb radikális párt programmja nagyjából egyezik a függetlenségi és 48-as párt programmjával, tehát igenis az lenne logikus, ha ők megszűnnének a nemzetiségi klub tagjai lenni és beolvadnának a függetlenségi és 48-as nem kormánypártba, hanem balpártba, mert igenis a balpárt követeli az önálló magyar hadsereget, az önálló magyar nemzeti bankot, az önálló vámterületet, nem pedig a 48-as kormánypárt. T. képviselőház! Az ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslatot evidenter bizalmi kérdésnek tekintem. Ez kitűnik a törvényhozás technikájából is, mely szerint az első törvényjavaslatban csak azt állajátják meg, mennyi legyen az ujonczlétszám, de abban a törvényjavaslatban, illetve törvényben még nem kap felhatalmazást a kormány arra, hogy ezt a megállapított ujonczlétszámot kiállíthassa, szóval, hogy az a kormány az államnak ezt a haderejét felhasználhassa. Tehát a mi régi alkotmányos jogunknak megfelelőleg egy másik törvényjavaslattal kell előállani. a mely az 1867 : XII. t.-cz. 12. §-a értelmében egyenesen megadja a felhatalmazást a kormánynak arra, hogy az ujonczokat beszedhesse. Ez épen olyan, mint a költségvetés tárgyalása, hogy először megállapítják az állam kiadásait és bevételeit és azután jön a felhatalmazási törvényjavaslat, a mely evidenter szintén bizalmi kérdés. Ez annál is inkább igy van, mert a magyar alkotmánynak legerősebb alkotmánybiztositéka az ujoncz- és adómegajánlási, illetőleg megtagadási jog ; tehát épen ezekben a legfontosabb kérdésekben kell eldőlnie annak, vájjon a többség bizalommal van-e a kormány iránt vagy nem. Én az ujonczjutalék megállapításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál három órán keresztül indokoltam, hogy miért nem vagyok bizalommal a kormány iránt. Ezeket nem akarom ismételni, viszont nem akarok szakszerű katonai kérdésekkel foglalkozni, mert őszintén szólva, nem is igen értek hozzá, de azért is, mert Nagy György képviselőtársam kellően megokolta, hogy ezt a törvényjavaslatot már katonai szaktekintetekből sem lehet elfogadni. Én egyenesen abből a szempontból kiindulva, hogy az ujonczok megajánlása bizalmi kérdés,