Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-425

k25. országos ülés 1909 február 24-én, szerdán. 231 halasztó indítványt szerkesztettem, a melyet leszek bátor felolvasni (olvassa) : »Tekintettel arra, hogy a jelenlegi képviselő­házban a függetlenségi és 48-as párt abszolút több­ségben van és igy a parlamentarizmus általános szabályai szerint sem lehetne koalicziós kormány­zatnak helye ; tekintettel arra, hogy a független­ségi és 48-as pártot súlyos inzultusokkal illeti nap-nap után a koalicziónak az a legkisebb pártja, a mely a függetlenségi és 48-as párt kegyelméből kapott néhány mandátumot; tekintettel arra, hogy ezeket az inzultusokat a parlamenti többség épen a kormány koalicziós volta miatt kénytelen tűrni, de tekintettel különösen arra, hogy a súlyos külpolitikai helyzet mellett a haza érdeke sürgősen követeli, hogy a kormányzat egy erős, egységes kormány és párt kezében legyen, a melynek erejét a belső, nap-nap után megismétlődő viszályok meg nem gyengítik ; a képviselőház az állam had­erejét a koalicziós kormányra nem bizhatja, a minél­fogva az ujonczok megajánlásáról szóló törvény­javaslatot a ház a napirendről leveszi és kimondja a ház, hogy a törvényjavaslattal mindaddig nem kivan foglalkozni, a mig a koalicziós helyett egy egységes parlamenti többségi párt nem kap meg­bízást a kormányzatra.« Nem obstruálok, arra nincs is semmi szük­ség, tehát csak röviden okolom meg halasztó indítványomat. Háború küszöbén állunk, a minister ur is mondotta. Ilyen körülmények közt különösen nagy szükség van arra, hogy erős, egységes kormány kezében legyen az államhatalom, s hogy a kor­mány minden erejét a haza érdekében fejtse ki, ne pedig arra fordítsa, hogy a koaliczió pártjai közt nap-nap után megismétlődő inzultusokat helyrehozza. Hiszen a kormánynak évek óta leg­főbb gondja az, hogy a koaliczió kebelében fel­merülő viszályokat eliminálja, hogy a koahcziót összedrótozza. A kormány nem erre van hivatva, hanem az állami közérdek szolgálatára, és ha vala­mikor, ugy most van szükség arra, a mikor ilyen súlyos külpolitikai helyzettel állunk szemben. (Elénk helyeslés.) Hát, t. ház, nem is hazafias dolog, ha közöttünk valamely ellentét van, azt épen ezen súlyos viszonyok közt kiélezni, de ha nekünk, ellenzéknek, nem illik ez a szerep, még kevésbbé illik azoknak, a kik, mint a koaliczióba tartozó pártok, ugyanazon kormányt szolgálják. Hogy milyenek ezek az ellentétek, hogy milyen szomorú állapotok vannak a koaliczióban, arra nézve vagyok bátor felolvasni a néppárt lapjának, az Alkotmánynak egy támadását a függetlenségi párt ellen. (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) Ez nagyon fontos kérdés ; ezt nem lehet sem a folyosókon, sem pedig a pártokban elintézni, hanem ennek megfelelő hangot kell adni itt, a parlamentben is. Okolicsányi László : Ez csak igazán nem tar­tozik ide! Bozóky Árpád : Azt mondja a koaliczió egyik pártjának orgánuma (olvassa) : »A kötelező meg­állapodást a függetlenségi párt megszegte, a midőn az önálló bank követelését felállította.« Elnök : Kérem a t. képviselő urat, csak olyan dolgokat méltóztassék felolvasni, a melyek a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslattal szoros kapcsolatban vannak ! Másnak a felolvasását nem engedhetem meg. (Helyeslés.) Bozóky Árpád: A mint hangsúlyoztam, a kormány iránt bizalommal nem vagyok, és mivel épen erre vonatkozólag terjesztettem elő indítvá­nyomat, ezt akarom megindokolni. Minthogy azon­ban az elnök ur nemcsak most, de már az ülés elején kijelentette, hogy az ujonczok megajánlása nem bizalmi kérdés . . . Farkasházy Zsigmond: Semmi egyéb, mint csak bizalmi kérdés ! Elnök : Csendet kérek ! Bozóky Árpád : . . . kénytelen vagyok— ugy sem tehetek mást — ezen elvi kijelentés előtt meg­hajolni. Appellálok azonban a t. ház méltányossá­gára, és kérem a t. házat, hogy a végből, hogy megindokolhassam, miért nem viseltetem bizalom­mal a kormány iránt, és ezzel megindokolhassam határozati j avaslatomat is, méltóztassék meg­engedni, hogy a tárgytól eltérjek, és a szavazásnál kérem a határozatképességet konstatálni. (Zaj. Elnök csenget.) Elnök : A képviselő ur azt kéri, hogy a tárgy­tói eltérhessen. (Felkiáltások: Megadjuk! Nem adjuk meg ! Zaj.) Csendet kérek! így nem tudok beszélni ! (Halljuk! Halljuk!) Egyúttal kéri a képviselő ur a határozatképes­ség konstatálását. Felkérem Dudits Endre és Csizmazia Endre jegyző urakat, méltóztassanak a jelen levő képviselő urakat megolvasni. A kép­viselő urakat kérem, méltóztassanak helyüket elfoglalni. Dudits Endre és Csizmazia Endre jegyzők (megszámlálják a képviselőket). Elnök : A jegyző urak jelentése szerint csak 87-en vagyunk a házban. A házszabályok szerint tiz perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Kérdem Bozóky Árpád képviselő urat, hogy még most is ragaszkodik-e ahhoz, hogy a határozati képesség megállapittassék ? Bozóky Árpád: Most már nem. (Zaj.) Elnök: Tessék folytatni. Bozóky Árpád: Méltóztassék szavazás alá bocsátani előterjesztett kérésemet. Elnök : Kérem azokat, a kik a képviselő urnak megengedik, hogy eltérhessen a tárgytól, (Fel­kiáltások : Nem engedjük!) méltóztassanak fel­állani. (Megtörténik.) Kisebbség. A ház tehát nem nem engedi meg a képviselő urnak, hogy eltérjen a tárgytól. Bozóky Árpád : Tudomásul veszem, hogy elő­terjesztett határozati javaslatomat, a mely szerint

Next

/
Thumbnails
Contents