Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-424

202 424. országos ülés 1909 február 20-án, szombaton. még abban az esetben is, hogy ha részünkön van az igazság, (ügy van! balfelől.) Elnök: A képviselő ur többször hozta fel felszólalásában azt, hogy őt el akarják némitani. (Fölkiáltások balfelől: Hiszen csak ő beszél; más nem juthat szóhoz !) Senkinek eszeágában sincs az a szándék, vagy törekvés, hogy elnémítsa a képviselő urat. Egyes közbeszólások történnek ugyan, de azt legkevésbbé veheti zokon Nagy György képviselő ur, a ki annyiszor és oly nagy mértékben szokott közbeszólni. (Derültség és helyeslés.) Gál Sándor : Senki más nem beszél, Gyurka, csak te ! (Derültség.) Nagy György: Azt hiszem, azt mindnyájan konczedálják, hogy én összes felszólalásaimban annyira parlamentáris igyekszem maradni, hogy személyes támadásokat soha a vita keretébe be nem vonok, mert azt tartom, hogy meg kell őriznünk a parlamentarizmust azon magas színvonalán, a melyre a múltban még angol vezető államférfiak is hóditó példaként hivatkoztak. (Helyeslés balfelől.) Én e tekintetben igen jó példával látom előljárni a többségi pártok egyes tagjait is, de azt szeretném, hogyha mindnyájan kivétel nélkül, akár kormánypártiak, akár ellenzékiek legyünk is, ezen tervben és ezen czélban egyetértenénk, felszólalásainkban méltók maradnánk ahhoz a nívóhoz, a melyet a nemzet tőlünk joggal elvárhat és megkövetelhet. Én nem vitatom magamnak a csalhatatlanságot ; ha tévedek ha állitásaimban tartalmi hiba van, ha nem felelnek meg a tényleg | fennálló viszonyoknak azok az aggodalmak, a melyeknek kifejezést adtam, én vagyok a legelső, a ki türelemmel meghallgatom az ellenérvelést, s én vagyok a legelső, a kit ha meg tudnak érvekkel győzni, készséggel elismerem, hogy tévedtem. De idáig azt tapasztaltam az ujonczvita során, hogy egyetlen egy olyan állítás sem hangzott el az ellenzék részéről, a mely valódisága tekintetében igazolást, bizonyítást nem nyert volna. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Méltóztassanak elhinni, inkább az lenne jó, a szükséges, parlamenti szempontból, hogy egy'erősebb vita induljon meg és ne három-négy ember képviselje emberfeletti erővel a függetlenségi eszme hitvallását; legalább ötvennek kellene lennie azoknak, a kik számbeli erővel is, de a lélek erejével is igyekeznének visszavetni ezt a törvényjavaslatot. De ha már nem tudtuk megakadályozni ennek a törvényjavaslatnak a megszavazását, legalább megmutattuk, hogy mi, a számban kis függetlenségi és 48-as balpárt, látva a törvényjavaslatban rejlő veszélyt, azt a veszélyt, hogy a törvényjavaslat megszavazásával az önálló magyar nemzeti bank kivivására alkalmas fegyvert kiveszik a nemzet kezéből, igyekszünk minden erőnkkel ezt a veszélyt elhárítani. A felelősség nem a mienk ; mi megtettük kötelességünket becsületesen, a felelősség e részben azé a többségé, a mely szavazatával a törvényjavaslatot törvényerőre emelni segítette. t<" T. képviselőház ! Én a törvényjavaslatnak 1. g-át nem fogadom el; nem fogadom el azért, mert a 103.100 főnyi ujonczlétszám megállapítás törvényellenes, sérti közjogi helyzetünket is. Nem fogadom el továbbá azért, mert az 1900-ik évben megejtett népszámlálás adatai alapján állapíttatott meg, már pedig nem tartom czélravezetőnek azt, hogy annak alapján az 1909. évre lehessen az ujonczlétszámot megállapítani. De nem fogadom el a törvényjavaslat 1. §-át azért sem, mert ebben is látom azt a közjogi sérelmet, a mely a czimben is kifejezésre jut. Ennélfogva igy kötelességszerűen megindokolva a magam votumát, tisztelettel újra ismétlem, hogy a törvényjavaslat 1. §-át nem fogadom el. (Helyeslés balfelől.) Csizmazia Endre jegyző: Okolicsányi László! Okolicsányi László: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk !) Nagy György t. képviselőtársam felszólalására igen röviden csak azért vagyok bátor reflektálni, mert az ő előbb elhangzott beszédében tulajdonképpen mindössze két állítás foglaltatott. Nevezetesen az egyik az volt, a mely szerint ő egy határozottan a törvény által előirt eljárást kifogásolt, mint törvényellenest, alkotmányellenest, közjogellenest; a másik állításával pedig a kormánytól határozottan törvénybe ütköző eljárást követel. Nagy György képviselő ur a törvényjavaslat 1. §-át elsősorban azért kifogásolja, mert abban a 103.100 ujoncz, vagyis annyi, a mennyi az összes hadsereg számára szükséges, meg van állapítva, és azt mondja, hogy miért szavazzuk mi meg az Ausztria számára szükséges ujonezokat is. T. képviselőtársamat figyelmeztetem arra, hogy az érvényben levő, a véderőről szóló 1889 : VI. t.-czikk ezt határozottan igy írja elő, ez a törvény megváltoztatva nincs, és az ujonczmegállapitásra vonatkozó törvényjavaslatot, a mely most a véderőtörvénynek erre vonatkozó hiányát van hivatva pótolni, nem is lehet máskép megkonstruálni, csak igy. (Ugy van!) Azután Nagy György képviselőtársam kifogásolja azt, hogy most, 1909-ben a kormány az ujonezok arányának megállapításánál az 1900. évi, tehát egy kilencz év előtti népszámlálás adatait veszi alapul és azt kívánja, hogy a kormány csináljon ujabb számításokat és az ujabb számitások alapján állapítsa meg a valóságnak, a mai állapotnak megfelelőleg az arányt. Ha a kormány a Nagy György által inditványozott eljárást követné, akkor határozottan törvényellenesen járna el. Az 1889 : VI. t.-cz. világosan előírja az eljárást e szavakkal: a népesség számaránya szerint és pedig mindenkor a legutóbbi népszámlálás eredménye alapján osztandó fel, Semmiféle más eljárás nem követhető tehát. Meglehet, nem számítottam utána, meglehet, hogy kilencz év alatt a népességi mozgalomban bizonyos változások történtek, de azok a számitások, a me-