Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-424

Í2i. országos ülés Í909 f tikai adatokat annak megállapítása czéljából, hogy igazság szerint mennyi Magyarország vérbeli teljesítő képessége és arra az eredményre jutottam, — ugy emlékszem, tavaly részleteztem is, és a honvédelmi minister ur nem kifogásolta számításaim helyességét — hogy 34.318 lenne pontos számítással az a szám, a melyet Magyarország mai teljesítő képességének megfelelőleg ujonczokban kiállíthat. Ez a törvényjavaslat több mint 12.000 ujonezczal többet követel tehát, vagyis teljesítő képességünkön felül több mint 12.000 ujonezczal akarja a magyar nemzetet megterhelni. T. képviselőház! Régi, elavult, ósdi, azóta az élet parancsoló szüksége által megváltozott statisztikai kimutatások alapján, az 1900 deczember 31-én befejezett népszámlálás eredményére hivatkozva követelik a magyar parlamenttől az ujonczlétszám 1909-re való megállapítását. Vájjon nem az lenne-e a kormánynak a parlamenttel szemben tartozó kötelessége, hogy annak az esztendőnek népességi viszonyait és vérbeli teljesítőképességét tárja fel, ismertesse meg a képviselőházzal, a melyre az ujonczlétszám megállapítását kívánja ? 1900 óta sokat változtak az ország gazdasági viszonyai. Nehéz időket, nehéz éveket éltünk át az eltelt kilencz esztendő alatt, és e törvényjavaslat készítői, mint valami politikai Rip van Winkle-k átaludtak a kilencz esztendőt, még mindig a régi verklit járatják, még mindig az 1900. évi statisztikára alapítják a maguk követelését. A mikor felszólalok, t. ház, tiszta tudatában vagyok kötelességemnek, örvendek, hogy Thaly László t. képviselőtársam közbeszólása alapján rámutathatok arra, hogy nincs igaza. Mert ha tiz évenként állítják is össze a statisztikát, az évi változásokat mindig fel lehet tüntetni. Az évi születési és halálozási táblázatból megítélhető a tiz éven belül is az egyes esztendőkben a vérbeli áldozatképesség. (Helyeslés balfelől. Mozgás.) Abban volt itt a nagy hiba, hogy a kivándorlási statisztikánk helytelen, hogy százezrek nyom nélkül veszhetnek el ebből az országból; hogy csak a legutóbbi időben kezdték fejtegetni a kivándorlás nagy nemzetpusztitó jelentőségét. Behunyt szemmel, homokba dugott fővel nem lehet függetlenségi és nemzeti politikát folytatni. (Ugy van! balfelől.) Nyitott szemmel kell dolgozni. A ki tőlem az 1909. évre követeli az ujonezokat, annak legelemibb kötelessége előttem bizonyítani az ország 1909. évbeli teljesítési képességét, (ügy van ! balfelől.) Lehetetlen és alkotmányos elvek szerint meg nem engedhető dolog, hogy egy 1900. évben befejezett népszámlálás adatai alapján állapítsa meg a törvényhozás az 1909. évre az ujonezokat. Méltóztassék elgondolni azt, hogy lehetett volna közben, a mitől megőrizett az isteni gondviselés, egy véres háború, a mely a lakosok százezreit pusztította volna el. (Felkiáltások jóbbfelől: Be hiszen KÉPYH. NAPLÓ. 1906 —1911. XX1Y. KÖTET. ebruár 20-án, szombaton. 201 nem volt!) Kitörhetett volna egy járvány, különösen valamely járványos gyermekbetegség, (Felkiáltások a jobboldalon: De hiszen nem történt meg ! Micsoda agyrémek ezek !) a minő, fájdalom, nagyon is sokszor pusztítja az országot, és ez megtizedelhette volna az ország lakosait. (Mozgás a jobboldalon.) Megtörténhetett volna, hogy Amerikában nem következett volna be az a nagy gazdasági válság . . . (Mozgás a jobboldalon.) Bolgár Ferencz államtitkár: Az ilyet már még sem lehet meghallgatni! Kérem, kíméljen meg az ilyenektől ; hisz ezt lehetetlen meghallgatni ! (Helyeslés jóbbfelől. Mozgás a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Nagy György: T. képviselőház! Föltétlenül az a helyes álláspont, hogy az évi különbözetet fel kell mutatni. Nekem nem kötelességem bírálat nélkül elfogadni egy ilyen javaslatot; nekem parlamentáris jogom van a magam aggodalmainak, a magam kifogásainak kifejezést adni, viszont épen ugy joguk van a kormány híveinek állításaimat, ha azok nem felelnek meg a valóságnak, megezáfolni. (Helyeslés balfelől.) Hova leszünk, ha már felszólalnunk sem lesz szabad ? Én az államtitkár ur figyelmeztetését kénytelen vagyok visszautasítani. (Helyeslés balfelől. Mozgás és Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Nagy György: Senkinek sincs jogában felszólalásomat megrövidíteni akarni. (Ugy van! balfelöl.) összevissza három ellenzéki ember van itt és ha már azoknak felszólalását ilyen kritika tárgyává lehet lenni, ha azok felszólalásainak hosszúságát, vagy rövidségét teszik bírálat tárgyává, akkor méltóztassék olyan értelmű határozatot hozni, hogy ebben a parlamentben nem kell ellenzék. (Mozgás és ellenmondások.) Méltóztassék minket innen karhatalommal eltávolítani ! (Nagy zaj és ellenmondások: Azt nem kívánja senki ! Helyeslés balfelől.) De addig senki az én számat befogni nem fogja, (Élénk helyeslés a baloldalon.) a mig érzem, hogy az igazságért harezolok ; mindaddig engem elnémítani nem lehet. (Mozgás és zaj a baloldalon és jóbbfelől.) Egy hang (a baloldalon) : Olcsó dicsőség! Nagy György : Én nem ismerhetek el a kormány kegyétől függő ellenzéket; ilyen ellenzékre a magyar parlamentnek nincs szüksége! (Ugy van! balfelől.) Mi törvényes alapon állunk itt; minket a nemzet a maga igazságának megvédelmezésére küldött ide és akár tetszik, akár nem tetszik a kormánynak, ezután is meg fogom mondani a magam igazságát. (Élénk helyeslés balfelől.) íme itt vannak a t. minister urak, itt van a t. ministerelnök ur, (Élénk éljenzés a baloldalon.) a kikre hivatkozhatom a tekintetben, hogy menynyire ártana az nemcsak az ellenzéknek, de a parlamentarizmusnak is, ha jövendőben is megengednék azt, hogy a mikor csak pár tagból áll az ellenzék, akkor el lehetne bennünket némítani 26