Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-424

20ü í2í. országos ülés 1909 február 20-án, szombaton. Következik a szavazás. Szavazás előtt fel fog olvastatni az inditvány és a módosítás, a mely a czimmel szemben benyujtatott. Raisz Aladár jegyző (olvassa Nagy György módosítását és Molnár Jenő indítványát). Elnök ; A kérdést ugy szándékozom feltenni, hogy a törvényjavaslat czimével szembe fogom állítani Nagy György és Molnár Jenő képviselő urak elleninditványait. A mennyiben méltóztatnak elfogadni a törvényjavaslat czimét változatlanul, Molnár Jenő és Nagy György képviselő urak ellen­inditványait elesetteknek fogom nyilvánítani. Ha pedig nem méltóztatnak változatlanul elfogadni a törvényjavaslat czimét, akkor szembe fogom állí­tani a két indítványt: Nagy György képviselő ur indítványát Molnár Jenő képviselő ur indítvá­nyával. Méltóztatnak beleegyezni abba, kogy a kér­dést igy tegyem fel ? (Igen!) Ha igen, akkor kérdem a t. házat, méltóztatik-e a törvényjavaslat czimét változatlanul elfogadni, szemben Nagy György és Molnár Jenő képviselő urak ellen­indítványaival, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, a kik azt változatlanul elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Felkiáltások balfelöl: Ellenpróbát!) Kérem azokat, a kik nem fogadják el az eredeti szöveget, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. Kijelentem, hogy a képviselőház elfogadja a törvényjavaslat czimét változatlanul, ennélfogva Nagy György és Molnár Jenő képviselő urak elleninditványai el­esnek. Következik az 1. §, Gsizmazia Endre jegyző (olvassa az 1. %-t). Elnök: Az előadó ur nem kivan szólni. Van valaki feljegyezve ? Raisz Aladár jegyző: Nagy György! Nagy György: T. képviselőház ! A törvény­javaslat 1. §-át a magam részéről nem fogadom el, mert az is tele van közjogi és alkotmányjogi hibákkal. Módosítást szándékoztam előterjeszteni, de mivel a t. képviselőház többsége eldobta módosításomat, a melyet a czimnél a törvényre alapítva előterjesztettem, nem terjesztem most elő módosításaimat, csak tisztelettel kérem a t. képviselőházat, méltóztassék figyelembe venni és méltóztassék mérlegelés tárgyává tenni a tör­vényjavaslat ezen szakaszának felszólalásomból kitetsző hibáit és sérelmeit. Az első hiba az, hogy a törvényjavaslat, más hasonló és az előző években előterjesztett törvény­javaslatoknak szintén hibás mintája szerint. 103.100 főben állapítja meg e két állani részére az évi ujonczjutalékot. Mi, t. képviselőház, itt a magyar nemzetet képviseljük, és a magyar állam érdekeit vagyunk hivatva megvédeni. A függetlenségi párt mindig hibáztatta és kifogásolta és pedig joggal, hogy az egész uj onczlétszámot, tehát az Ausztria számára szükséges ujonezokat is meg­szavazza a magyar országgyűlés. Ez a törvény­javaslatnak egyik hibája és sérelme. Másik hibája, hogy még mindig az 1900. évi deczember 31-én foganatosított népszámlálás ered­ményeit veszi figyelembe és ennek alapján 44.076 főnyi ujonezban állapítja meg a magyar szent korona országainak az ujonczlétszám megállapí­tására vonatkozó kötelezettségét. Én, t. képviselő­ház, számításokat tettem, de fájdalom, mint magán­embernek egészen megbizható statisztikai adatok nem juthatnak a kezeimhez és nagy utánjárásba kerül, míg az ember hozzájuthat olyan adatokhoz, melyek a kormánynak mindig fáradság nélkül rendelkezésére állanak. Az 1900. évi népszámlálás óta változott, még pedig fájdalom, a mi terhünkre változott Magyarország népességének a viszonya. 1900-tól 1092-ig és 1903-ban indult meg az a nagy népvándorlás, a mely nagymérvű kivándorlás az ország vére egy részének elvesztésére vezetett és a mely kivándorlásból származott népességi hiányt soha, azóta sem vették figyelembe az előterjesztett javaslatoknál. Talán többen reámutattak volt már a múlt­ban is a függetlenségi párt soraiból, hogy külön­ben sem felelt meg, az 1900. évi adatok figyelembe vétele mellett, Magyarország vérbeli teljesítő képes­ségének 44.076 főnyi ujonczállitásra való megálla­pítása. 1900. óta 9 esztendő telt el, vagy legalább is a kilenczedik esztendő most járja, kérdezem tehát, hogy miért nem vette megának a kormány ezt a köteles fáradságot, hogy uj, megfelelő, meg­bizható pontos adatokat összeállítva, az ország vérbeli teljesítő képességének figyelembevételével és azt tul nem terhelve, az ország áldozatkészségé­nek szintén kötelező figyelembevétele mellett álla­pította volna meg azt az uj onczlétszámot, a melyet a magyar szent korona országai kötelesek kiállí­tani. A statisztikai adatok mellett a kivándorlás statisztikáját is figyelembe kellett volna venni, a melyre nézve, fájdalom, a legutolsó időben csak hibás adatok állottak rendelkezésünkre. Hiszen a kivándorlás kérdését a közigazgatás egyik mel­lékügyének tekintették, arra nem fektettek olyan nagy súlyt, a milyent a nemzeti érdek szempont­jából fektetni kellett volna, és igy történt, hogy százezrek és százezrek vándoroltak ki erről a föld­ről idegen helyre, a nélkül, hogy a statisztika ezen vérveszteségről az érdeklődőknek hű képet nyúj­tott volna. Azt mondja Thaly László t. képviselőtársam, hogy nem katonakötelesek vándoroltak ki. örven­dek, hogy találkozunk olyan téren, a hol gondo­lataink megegyeznek. A törvényjavaslat a számítás alapjául nem a katonaköteleseket veszi, hanem az 1900 deczember 31-én foganatosított népszám­lálás eredményét veszi figyelembe, és Molnár Jenő t. barátom nagyon helyesen mutatott rá, hogy ha a katonaköteles korban levőket fogjuk figyelembe venni, a statisztika más irányban is változást fog szenvedni, mert ezek figyelembe­vétele alapján csak 29.38% lenne az az ujoncz­mennyiség, a melyet a magyar szent korona országainak kiállítania kell. Én is csináltam magam­nak számításokat és tanulmányoztam a statisz-

Next

/
Thumbnails
Contents