Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-424

20ü í2í. országos ülés 1909 február 20-án, szombaton. Következik a szavazás. Szavazás előtt fel fog olvastatni az inditvány és a módosítás, a mely a czimmel szemben benyujtatott. Raisz Aladár jegyző (olvassa Nagy György módosítását és Molnár Jenő indítványát). Elnök ; A kérdést ugy szándékozom feltenni, hogy a törvényjavaslat czimével szembe fogom állítani Nagy György és Molnár Jenő képviselő urak elleninditványait. A mennyiben méltóztatnak elfogadni a törvényjavaslat czimét változatlanul, Molnár Jenő és Nagy György képviselő urak elleninditványait elesetteknek fogom nyilvánítani. Ha pedig nem méltóztatnak változatlanul elfogadni a törvényjavaslat czimét, akkor szembe fogom állítani a két indítványt: Nagy György képviselő ur indítványát Molnár Jenő képviselő ur indítványával. Méltóztatnak beleegyezni abba, kogy a kérdést igy tegyem fel ? (Igen!) Ha igen, akkor kérdem a t. házat, méltóztatik-e a törvényjavaslat czimét változatlanul elfogadni, szemben Nagy György és Molnár Jenő képviselő urak ellenindítványaival, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, a kik azt változatlanul elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Felkiáltások balfelöl: Ellenpróbát!) Kérem azokat, a kik nem fogadják el az eredeti szöveget, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. Kijelentem, hogy a képviselőház elfogadja a törvényjavaslat czimét változatlanul, ennélfogva Nagy György és Molnár Jenő képviselő urak elleninditványai elesnek. Következik az 1. §, Gsizmazia Endre jegyző (olvassa az 1. %-t). Elnök: Az előadó ur nem kivan szólni. Van valaki feljegyezve ? Raisz Aladár jegyző: Nagy György! Nagy György: T. képviselőház ! A törvényjavaslat 1. §-át a magam részéről nem fogadom el, mert az is tele van közjogi és alkotmányjogi hibákkal. Módosítást szándékoztam előterjeszteni, de mivel a t. képviselőház többsége eldobta módosításomat, a melyet a czimnél a törvényre alapítva előterjesztettem, nem terjesztem most elő módosításaimat, csak tisztelettel kérem a t. képviselőházat, méltóztassék figyelembe venni és méltóztassék mérlegelés tárgyává tenni a törvényjavaslat ezen szakaszának felszólalásomból kitetsző hibáit és sérelmeit. Az első hiba az, hogy a törvényjavaslat, más hasonló és az előző években előterjesztett törvényjavaslatoknak szintén hibás mintája szerint. 103.100 főben állapítja meg e két állani részére az évi ujonczjutalékot. Mi, t. képviselőház, itt a magyar nemzetet képviseljük, és a magyar állam érdekeit vagyunk hivatva megvédeni. A függetlenségi párt mindig hibáztatta és kifogásolta és pedig joggal, hogy az egész uj onczlétszámot, tehát az Ausztria számára szükséges ujonezokat is megszavazza a magyar országgyűlés. Ez a törvényjavaslatnak egyik hibája és sérelme. Másik hibája, hogy még mindig az 1900. évi deczember 31-én foganatosított népszámlálás eredményeit veszi figyelembe és ennek alapján 44.076 főnyi ujonezban állapítja meg a magyar szent korona országainak az ujonczlétszám megállapítására vonatkozó kötelezettségét. Én, t. képviselőház, számításokat tettem, de fájdalom, mint magánembernek egészen megbizható statisztikai adatok nem juthatnak a kezeimhez és nagy utánjárásba kerül, míg az ember hozzájuthat olyan adatokhoz, melyek a kormánynak mindig fáradság nélkül rendelkezésére állanak. Az 1900. évi népszámlálás óta változott, még pedig fájdalom, a mi terhünkre változott Magyarország népességének a viszonya. 1900-tól 1092-ig és 1903-ban indult meg az a nagy népvándorlás, a mely nagymérvű kivándorlás az ország vére egy részének elvesztésére vezetett és a mely kivándorlásból származott népességi hiányt soha, azóta sem vették figyelembe az előterjesztett javaslatoknál. Talán többen reámutattak volt már a múltban is a függetlenségi párt soraiból, hogy különben sem felelt meg, az 1900. évi adatok figyelembe vétele mellett, Magyarország vérbeli teljesítő képességének 44.076 főnyi ujonczállitásra való megállapítása. 1900. óta 9 esztendő telt el, vagy legalább is a kilenczedik esztendő most járja, kérdezem tehát, hogy miért nem vette megának a kormány ezt a köteles fáradságot, hogy uj, megfelelő, megbizható pontos adatokat összeállítva, az ország vérbeli teljesítő képességének figyelembevételével és azt tul nem terhelve, az ország áldozatkészségének szintén kötelező figyelembevétele mellett állapította volna meg azt az uj onczlétszámot, a melyet a magyar szent korona országai kötelesek kiállítani. A statisztikai adatok mellett a kivándorlás statisztikáját is figyelembe kellett volna venni, a melyre nézve, fájdalom, a legutolsó időben csak hibás adatok állottak rendelkezésünkre. Hiszen a kivándorlás kérdését a közigazgatás egyik mellékügyének tekintették, arra nem fektettek olyan nagy súlyt, a milyent a nemzeti érdek szempontjából fektetni kellett volna, és igy történt, hogy százezrek és százezrek vándoroltak ki erről a földről idegen helyre, a nélkül, hogy a statisztika ezen vérveszteségről az érdeklődőknek hű képet nyújtott volna. Azt mondja Thaly László t. képviselőtársam, hogy nem katonakötelesek vándoroltak ki. örvendek, hogy találkozunk olyan téren, a hol gondolataink megegyeznek. A törvényjavaslat a számítás alapjául nem a katonaköteleseket veszi, hanem az 1900 deczember 31-én foganatosított népszámlálás eredményét veszi figyelembe, és Molnár Jenő t. barátom nagyon helyesen mutatott rá, hogy ha a katonaköteles korban levőket fogjuk figyelembe venni, a statisztika más irányban is változást fog szenvedni, mert ezek figyelembevétele alapján csak 29.38% lenne az az ujonczmennyiség, a melyet a magyar szent korona országainak kiállítania kell. Én is csináltam magamnak számításokat és tanulmányoztam a statisz-