Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-424

424. országos ülés 1909 február 20-án, szombaton. 197 Nagy György: Ha a t. minister ur ellenzése daczára — mert hiszen a minister urnak elleneznie kell (Mozgás a baloldalon.) — a helyes és törvénj^es ezimet akarták volna alkalmazni, akkor már a javaslatba azt vették volna be. A t. minister ur felelős bizonyos tekintetben a királynak, de ez a felelősség nem szabályoztatott helyesen, illetőleg a gyakorlati életben ez kiforgatta eredeti lényegéből a ministeri felelősség elvét. Mi azonban, t. képviselőtársaim, kötelezve vagyunk a nemzet érdekeit a ministerekkel szemben is megvédelmezni. Egyetlenegy képviselőt sem azért küldött a házba a nemzet, hogy Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister ur javaslatát akkor is elfogadja, ha az tövvénybe ütközik. (Ugy van! balfelöl.) Mi arra kaptuk a nemzettől a megbízást, hogy a nemzet jogait bárkivel szemben minden körülmények között megvédelmezzük. Senkisem nyugtathatja meg a lelkiismeretét azzal, hogy a minister mellett szavazott és hogy nem tehet arról, hogy a minister a törvénynyel ellenkező álláspontot foglalt el. A képviselőket a pártpolitikára való tekintet nélkül választja a nemzet és tőlük, bármely párthoz tartozzanak is, minden körülmények között megköveteli azt, hogy a nemzet érdekeit és igazait tiszteletben tartsa. (Helyeslés balfelöl.) Vájjon ha azt látnák a nemzetiségi képviselők, hogy mi, magyar országgyűlési kéj> viselők nem tartjuk meg a törvény rendelkezéseit, nem kapnának-e vérszemet; nem kapna-e kedvet egy ujabb Maniu olyan vakmerő, gyalázatos merényletre, a minőt a nevezett képviselő napokkal ezelőtt a magyar állameszme és a magyar nyelv ellen elkövetett? Nekünk, magyar képviselőknek hóditó példával kell elől járnunk a kötelességtudásban, s a nemzet jogaihoz és törvényeihez való ragaszkodásban. Ha azt látja az ország lakossága, hogy itt a magyar képviselőház a szerint, a mint neki tetszik vagy nem tetszik, egyes törvényekhez ragaszkodik, másokat meg figyelmen kivül hagy, akkor megrendül a törvényekbe vetett hit, a törvények iránti tisztelet, akkor minden egyes állampolgárnak joga van tetszése, legjobb belátása szerint értelmezni a maga javára a törvényeket. Ha tavaly azt méltóztattak Ígérni, hogy a jövő esztendőre törvénytisztelők lesznek, most elkövetkezett a törvénytisztelet kilátásba helyezett esztendeje, tehát az 1908-ban adott Ígéretnek beváltását követelhetjük. 1908-ban a véderő-bizottság beismerte, hogy hiba, helytelenség nyilatkozik meg az ujonezjavaslat czimének szövegében, ígérte a hiba orvoslását és a honvédelmi minister ur se zárkózott el ez elől. Elérkezett ime a teljesítés ideje, lejárt a kötelezettségteljesítés kitűzött órája. Tisztelettel kérjük, hogy a parlament, a törvényhozás iránti tiszteletből méltóztassék eleget tenni az 1867: XII. t.-cz. 11. §-a rendelkezésének. (Helyeslés bal felől.) T. képviselőház! Nem tudom, vájjon képviselőtársaim mindegyike, ha hamarább nem, legalább az általános vita során tartott felszólalásom után, birálta-e, mérlegelte-e azt, hogy a mostani czim milyen sérelmes, mennyire közjogunkba ütközik. Azt hiszem, hogy ha a régi időkben ilyen szövegű törvényjavaslatot terjesztettek volna elő, akkor Ugron Gábor és más függetlenségi vezéremberek . , . Ugron Gábor : Ne hivatkozzék mindig reám, én már unom ezt a szószátyárkodást. (Zaj.) Nagy György : . . . tiltakoztak volna az ellen, hogy ilyen szövegű törvényjavaslat a ház elé kerüljön. Helyesnek tartotta volna-e a múltban a függetlenségi párt azt, hogy a »közös« kifejezést a törvényjavaslat czime egyszerű eti elsikkasztotta volna, és mint az egységes hadsereg számára szükséges ujonczlétszámot kívánták volna az évi ujonczlétszám megállapítását? (Mozgás a baloldalon.) Ne méltóztassék azt hinni, hogy nekünk, néhány embernek valami nagy lelki gyönyörűség ezt az emberfeletti nagy harezot folytatni a nemzeti jogok megvédésében; ne méltóztassék gondolni, hogy nem százszor szivesebben hallgatnék, ha azt látnám, hogy a törvényjavaslat czimében is a magyar állameszme és a törvény tiszteletben van tartva. De bűnt követnék el saját lelkiismeretem és választópolgáraim, a nemzet ellen, hogyba szó nélkül tűrném azt, hogy egy ilyen nyilt, abszolutisztikus törekvés az ilyen czimnek elfogadásával támogatásra találjon, hogy majd később, más időkben ilyen czimre való hivatkozással megvethesse a melegágyát az egységes osztrák hadseregnek. Én kíváncsi vagyok, vájjon a honvédelmi minister ur mivel fogja állításaimnak igazságát meggyengíteni, kíváncsi vagyok, hogy a mikor tételes törvény rendelkezéseire hivatkozom, a minister ur ismét jövő esztendőre való orvoslást ígér-e. Bezzeg mikor pénz- és vérbeli áldozatot kell hoznia a nemzetnek, akkor sohasem hangzik el a ministeri székből az a kijelentés, hogy csak a jövő esztendőre kell azt az áldozatot meghoznia, hanem ez a kisarczolt, kifosztott, szegény magyar nemzet évről évre meg kell hogy hozza a maga súlyos pénz- és vérbeli áldozatát; iehát mikor áldozatot kell hoznia a nemzetnek, a mikor a nemzet kötelességeinek teljesítéséről van szó, akkor nem nyer évről évre prolongácziót, hanem könyörtelenül behajtják rajta, ha máskép nem, zsandárszuronynyal és dobszóval. Akkor, a mikor a nemzet egy jogának érvényesítéséről van szó, bűnt követnénk el a nemzettel szemben, ha gyáván megalkudnánk, ha lelépnénk a törvényesség alapjáról, akár királyi, akár ministeri kegyért, hogy ha nem követelnénk egy olyan törvényjavaslat megszavazását, a mely teljesen megfelel a fennálló tételes törvény rendekezéseinek, Látom, hogy olyan régi függetlenségi emberek, mint Endrey Gyula t. képviselőtársam,