Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-424
196 424. országos ülés 1909 február 20-án, szombaton. Méltóztassanak megmondani nekem, t. képviselőtársaim, hogy ha azt látnók, — nem teszem fel, azért mondom föltételesen — hogy a törvényekre alapított indítványainkat is rideg merevséggel visszautasítja a többség; hogy ha azt látnók, hogy hiába helyezkedünk szentesitett tételes törvényeink intézkedéseire, akkor sem nyerünk meghallgatást, méltóztassanak őszintén megvallani, méltóztassanak konfessziót tenni, vájjon akkor élhetne-e a mi lelkünkben az a kötelező bizalom és tisztelet, a mely pedig alkotmányos életben, alkotmányos rend szerint feltétlenül szükséges ? T. képviselőház! Más alkalmakkor, ha az ellenzéki padokból elhangzott egy-egy felszólalás, azzal védekezhetett a többség, hogy az átmeneti idő alatt a fölhozott kívánságok teljesítése ki lett kapcsolva, hogy az átmeneti kormányzás ideje alatt a nemzet a maga jogos, igazságos követeléseit katonai téren nem valósithatja meg. Itt azonban nem ilyen kérdésről van szó. Ezt a kérdést nem kapcsolta ki, nem is kapcsolhatta ki senki az átmeneti kormányzás ideje alatt megoldandó kérdések sorából. Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, méltóztassék a czimhez szólani. Nagy György: A czimhez szólok. Elnök: A képviselő ur mindenről beszél, csak épen a czimről nem. Nagy György: A véderőbizottsäg tavaly a törvényjavaslat cziménél elismerte, hogy az a fennálló törvényekbe ütközik (Igaz! Ugy van!) ós azt mondotta jelentésében, hogy jövő esztendőben gondoskodni fog ennek a sérelemnek megváltoztatásáról. A minister ur maga is elismerte, hogy ez a czim nem egyezik meg törvényeink rendelkezéseivel ós mindennek daczára a, mostani törvényjavaslat czimében még egy súlyosabb hiba, hogy ne mondjam, egy súlyosabb bűn lett elkövetve. T. képviselőház! A ki elolvassa a törvényjavaslat czimét, ha igazi alkotmányos országban élnénk, helyesnek kellene hogy találja a czimet. Mert tényleg egy alkotmányos országban, pl. Németországban, Francziaországban, Angliában, ha az ujonczlétszám megállapítása tárgyában törvényjavaslatot terjesztenek elő, akkor azzal a szövegezéssel kell előterjeszteni a czimet, mint elő van az terjesztve az 1051. számú törvényjavaslatnál. De nálunk intézkedni kell az ujonczlétszám megállapításáról az ujonczlétszámnak minden közelebbi meghatározása nélkül, s ez alatt a czim alatt tudvalevőleg 103.100 főnyi ujonczot állapítunk meg egységesen, tehát az Ausztria számára szükséges ujonczokat is megszavazza a képviselőház. Méltóztassék elképzelni, hogy ilyen szerencsétlen közjogi viszony lenne valahol más országok között. Mondjuk, hogy Írország nem lenne egységes Angolországgal, hogy Írország különálló ország lenne, s akkor egy angol törvényjavaslat kerülne valakinek a kezébe, a melyben az ujonczlétszám megállapításáról lenne szó. Vájjon önkénytelenül nem arra gondolna-e az illető, hogy egy egységes hadsereg számára kell az az ujoncz? Mert hiszen ha nem egységes hadsereg számára kellene, hogyha két külön állam közül az egyik külön állam részére kellene, akkor az már a czimben vagy a szakaszok rendelkezésében is kifejezésre kellene, hogy jusson. Az eddigi czimzések is hibásak voltak, mert az 1867 : XII. t.-czikk 11. §-ával ellenkezően a »közös« hadsereg számára kérték az ujonczlétszám megállapítását. De ott legalább az a »közös« jelző engedett arra következtetni, hogy nem egy egységes hadsereg számára kell az ujoncz; hogy itt két államnak két külön hadseregéről szó lehet. A mostani törvényjavaslatban azonban még ez a kifejezés sincs meg sehol ós azért mondom, hogy ez rosszabb az előbbieknél is, mert egyszerűen csak az ujonczlétszámról intézkedik. Elhiszem, hirdettem is, hogy jóhiszeműen járt el a minister ur; lehet, hogy a minister urnak mint katonának, a ki katonai nevelést nyert, a ki a katonai szokásokat gyakorolja, nincs talán elég, hogy ugy mondjam, parlamentáris mérlegelése, nincs elég érzékenysége az ilyen nüánszok iránt. A t. honvédelmi minister ur az ilyesmit nüánszoknak tarthatja, engedje meg azonban, hogy mi, a kik a polgári gyakorlati életből tudjuk, hogy sokszor milyen nagy jelentőségű ós milyen nagy kihatású egyegy kifejezés alkalmazása; hogy az különösen közjogi vonatkozásokban, közjogi viszonyokban milyen uj sérelmeknek képezheti alapját, (Ugy van! bal felöl.) nem oszthatjuk a honvédelmi minister ur azon felfogását, hogy itt egy lényegtelen dologról van szó, hanem igenis követeljük és követelnünk kell, hogy a törvény rendelkezései már a czimben is kellő megállapítást találjanak. (Ugy van balfelöl.) Nem tudom, igen t. honvédelmi minister ur, bűn-e az részünkről, ha követeljük egy szentesitett, fennálló törvény rendelkezéseinek betartását és nem kötelesség-e akkor viszont a minister ur részéről ugyanazt a törvényt tiszteletben tartani, s azon törvény parancsainak elégtételt szerezni ? Megfordítva áll a dolog. Épen nekünk kötelességünk követelni, hogy a törvény rendelkezéseinek a czimben is elég tétessék és bűn lenne a kormány részéről, hogy ha ezen követelés meghallgatása és teljesítése elől kitérne. Nem akarom, nem tudom elhinni azt, hogy a mikor egy, a tételes törvényre alapított módosítással állok elő, akkor a képviselőház csak az ellenzéki felszólalót látva bennem, daczára teljesen tárgyilagos igazságomnak, módosításomat elvesse. Számítsunk^ egy ilyen határozatnak a következményeivel. Én szívesen számolok. Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister: Azt elhiszem!
