Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-423

182 A23. országos ülés 1909 február 19-én, pénteken. menyekben, tehát a hadseregben is a paritás teljes meg valósi tását követeltük és követeljük. (Igaz! Ugy van!) Ezen paritás megvalósításának egy részletkérdését képezi nagyon természetesen a magyar vezényleti nyelv használata is. Arra, hogy egyes részletkérdéseknek kikapcsolásáról vagy bekapcsolásáról lett volna szó, hogy egyáltalában ez szóba jöhetett volna, alkalom sem nyilt, mert ez iránt tárgyalások sem indultak meg, s ennek következtében én sem voltam abban a helyzetben, hogy ez iránt nyilatkozhattam volna. Következőleg Farkasházy Zsigmond képviselő urnak ép ugy, mint senki másnak nincsen joga rám fogni és rólam azt állítani, hogy én azokból a követelésekből, a melyeket mi a nemzeti küzdelem idejében felállítottunk, valamit elengedtem vagy elejtettem volna, ép ugy, mint a velem egy párton lévő képviselőtársaim közül sem tett senki ehhez hasonlót. (Helyeslés.) A másik, a mit Farkasházy Zsigmond t. képviselőtársam emlit, egy, a folyosón állítólag köztem és a belügyminiszter ur között tegnap folyt beszélgetésre vonatkozik, a mely a lapokban teljesen elferdítve, teljesen hamisan reprodukáltatott. Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister: Mint azt már szokták. Okolicsányi László: Erre vonatkozólag, miután már a lapokban is nyilatkoztam erről, itten is azt jelenthetem ki, hogy az a beszélgetés, a mely egyik tegnapi esti lapban és annak nyomán a mai reggeli lapokban közöltetett, köztem és a belügyminister ur között nem történt meg. A mikor én a belügyminister úrral beszélgettem, jelen voltak Kállay Tamás és gr. Semsey László képviselőtársaim és jelen volt Kálmán Rudolf komárommegyei főispán. A jelenvoltak közül az egyik, nevezetesen Kállay Tamás, a mint a naplóból látom, már ki is. jelentette a dologra nézve azt, hogy hogyan áll, t. i. Farkasházy Zsigmond képviselő úr beszédébe közheszólólag azt mondotta, hogy »nem mondta — már mint én nem mondtam — hazudott, a ki mondta«. Tehát már Kállay Tamás képviselőtársam mint szem- és fültanu nyilatkozott. Én csak megerősíthetem azt, hogy ez a beszélgetés meg nem történt, és hogy a belügyminister úr előtt tegnap katonai kérdésekről egyáltalában nem beszéltem, ez a kérdés szóba sem került. Farkasházy Zsigmond: Félreértett szavaim helyreigazítása czimén kérek szót. Elnök: Farkasházy Zsigmond képviselő ur a házszabályok 215. §-a értelmében kivan szólani. A szót megadom. Farkasházy Zsigmond: T. ház! Megnyugvással veszem tudomásul Okolicsányi László t. képviselőtársamnak kijelentését, és azt hiszem, hogy szavaim nem is lettek volna félreértve, ha azt a két állítást, a melyeket ő reá vonatkozólag beszédemben megkoczkáztattam, megfordítva magyarázta volna ki. Ha ő előre kijelentette volna, hogy az a beszélgetés nem felel meg a tényeknek, a melyet a mai lapok hoztak, és a melyet én felemiitettem, akkor tárgytalanná vált volna mindjárt előbbi állitásomnak helyreigazítása is, minthogy én csak ezen beszélgetésből következtettem arra, hogy ő már a magyar vezényszót nem kívánja. Ha képviselőtársam tovább olvasta volna felszólalásomat, mindjárt kitűnt volna, hogy én Kállay Tamás képviselő ur azon közbeszólására, hogy »nem igaz, hazudott, a ki mondta«,*ugy folytattam, hogy »a hírlapok mondják«, s hogy én már csak azért is szükségesnek tartom annak felemlitését, a mit a hírlapok hoznak, hogy Okolicsányi László t. képviselőtársamnak alkalma legyen ezt megczáfolni, a mennyiben ilyen kijelentés nem történt hozzátévén, hogy a mennyiben ilyen kijelentés igenis történt volna, az bizony a mi nemzeti álláspontunknak és a nemzet érdekeinek nagy sérelme volna. Miután Okolicsányi t. képviselő ur kijelentette, hogy ő a beszélgetés folyamán, a mely a belügyminister ur és közte lefolyt, azt a kijelentést nem tette, hogy ma a katonai kérdéseket látja megoldandóknak a bankkérdés helyett, ennélfogva az a szuppoziczió, mintha a magyar vezényszót nem kívánná, elesik. De méltóztassék megengedni, ha e czáfolat be nem következik, hanem ez a hir megmarad, akkor épen Okolicsányi t. kéjjviselő urnak mai nyilatkozatából kifolyólag arra kellene következtetnem, hogy a magyar vezényszót nem kívánja, mert ő maga mondja, hogy a magyar vezényszó ma ki van kapcsolva a lehetőségek köréből (Mozgás és ellenmondás.) és hogy e mellett mégis a katonai kérdések . . . Sághy Gyula: Hogy lehet ilyet ráfogni, a mit nem mondott? Farkasházy Zsigmond: Itt mondta, hogy nem csak ő, de a vele egy elvet valló képviselők is ma, a mai helyzetben bizonyos megállapodásnál fogva nem kívánják a magyar vezényszót. Okolicsányi Lászlő: Ezt sem mondtam. Nem beszélünk róla. »Nem sürgetjük« más, mint »nem kívánjuk.« Farkasházy Zsigmond : Szóval, hogy ma nem sürgetik, ha tehát mégis meg akarja oldani a katonai kérdést, akkor magyar vezényszó nélkül akarja. (Ellenmondás.) Ez volt, a mit szupponáltam; ha nem mondta, a mi a lapokban volt, akkor a szuppoziczió sem áll meg. Elnök: Szólásra következik? Raisz Aladár jegyző: Nagy György! Nagy György: Szomorú emlékű napon tárgyalja a képviselőház az ujonczlétszámnak az 1909-ik évre való megállapítását. Most épen három esztendeje ott, a hol most Rakovszky István alelnök ur ül, Fabriczius honvédezredes állott,.