Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-423

í23. országos ülés 1909 február 19-én, pénteken. 181 magunk alatt vágjuk a fát, a magunk és nemzetünk érdekei ellen vétünk. T. ház! Még igen sok elmondani valóm volna, mert ez a kérdés, a mit most pertraktálunk — sajnos, még csak egy hete (Derültség.) — olyan terjedelmes, annyira sokoldalú, hogy eleget beszélni róla tulajdonképen hetek alatt sem lehetne. Hogy ez igy van, azt mutatják a régi katonai viták, a mikor nemcsak az ellenzék részéről szólaltak fel hosszú, órákig tartó beszédekben, hanem a kormánypárt képviselői is szót emeltek. Akkor mindenkinek volt valami megemlíteni és elmondani valója. Azt se feledjék t. képviselőtársaim, hogy ma, mikor a többség teljes némaságba és csöndbe merül, talán dupla kötelessége az ellenzéknek, hogy ezeket a kérdéseket, a melyek összefüggnek a katonai kérdésekkel, minden oldalról és alaposan megvitassa, (Igaz! Ugy van!) T. ház! Az eddigiekben kifejtettem a magam részéről azokat, a miket az ujonczmegállapitás kérdésében előadni általában szükségesnek tartottam. Alkalmam lesz még a törvényjavaslat cziméhez is hozzászólni. (Mozgás a középen.) Azonkivül szerencsénk lesz még az ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslathoz is, a mely talán még sokkal fontosabb, mint ez a mostani javaslat, a mennyiben az ujonczmegállapitás teoretikus kérdés, ellenben az ujonczok megajánlása ex asse a bizalom kérdése, a hol tehát módunkban lesz a politikai helyzetet bőven megvitatni. Erre való tekintettel most be is fejezem felszólalásomat. Befejezem azzal a kéréssel — a mit a honvédelmi minister úrhoz intézek — bogy ne vegye kicsibe (HalljuJc! Halljuk!) a mi részünkről történt felszólalásokat, hanem legyen szives az itt felmerült nézetekre és ajánlott eszközökre parlamenti kötelességéből kifolyólag reflektálni. Régebben a honvédelmi ministerek minden kérdésre feleltek, mindent megvilágitottak, minden parlamenti felszólalást móltattak. Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister: A mikor komoly volt, akkor igen! Farkasházy Zsigmond: És itt mindjárt megfelelek arra az ellenvetésre is, hogy akkor talán szakszerűbben, alaposabban szólottak hozzá a kérdésekhez. Hajlandó vagyok bárkinek elbírálása alá bocsátani, hogy 1902-ben, 1903-ban, 1904-ben és a következő években elmondott beszédek alaposabbak és tárgyilagosabbak voltak-e, mint az általunk most elmondott beszédek. De engem vigasztal az a tudat, hogy nemcsak velünk, a kis magyar ellenzékkel szemben szokott a t. minister urak és a t. többségi képviselő urak részéről ilyen lenéző és kicsinylő álláspont megnyilvánulni. Méltóztassanak csak megnézni az akkori naplókat: a 67-es szabadelvű többség épen olyan kicsinyléssel és lenézéssel beszélt azokról a politikusokról, a kik ma a kormánypárti oldalon a legnagyobb államférfiak ós a legbenfentesebb szakértők, mert az már olyan általános szokás, hogy az ellenzéken ülőket rendesen tudatlan, naiv embereknek mondják; hiszen már azért is naivak és ostobák, mert nem kérnek részt abból a hatalomból, a melyben részesülhetnének. Ez már általános szokás, azért csak arra kérem a t. minister urat, hogy méltóztassék a régi gyakorlatot követni és méltóztassék a katonai kérdésekben felmerült konkrét panaszok és általános elvek szempontjából elhangzott fejtegetésekre parlamenti kötelességéhez képest megfelelni. Legyen meggyőződve a t. honvédelmi minister úr, hogy ha valamely tekintetben megfelelő, megnyugtató felvilágosítást ad, azt szívesen el fogjuk ismerni, sőt lehetséges, hogyha felvilágosításai minden tekintetben megnyugtatók lesznek, akkor mai politikai állásfoglalásunkat meg fogjuk változtatni. Ha azonban ilyen megnyugtató felvilágosítást nem kapunk, akkor a kormány iránt bizalommal nem viseltethetünk. Minthogy a mai hadseregben nem látjuk a magyar nemzeti szellemet és a magyar nemzet jogos törekvéseit érvényesülni, azért a szőnyegen forgó törvényjavaslatot el nem fogadhatom. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Okolicsányi képviselő úr a házszabályok 215. §-ára való hivatkozással szót kért. Öt illeti a szó. Okolicsányi László: T. képviselőház ! (Halljuk!) Farkasházy Zsigmond t. képviselő ur iménti felszólalásában két, személyemre vonatkozó állítást hozott fel, a melyeket én czáfolás és határozott visszautasítás nélkül nem hagyhatok. A képviselő ur azt állította, hogy a magyar vezényszó megvalósítását általában a függetlenségi pártnak nem mindegyik tagja f

kívánja s azután igy folytatja (olvassa): »Állíthatom, t. képviselőház, hogy pl. Okolicsányi László képviselő ur nem kívánja a különben sem a függetlenségi pártnak programmjához tartozó magyar vezényszó megvalósítását.« JSIem tudom, hogy honnan vette Farkasházy képviselő ur ezen állításához az alapot, de egész határozottan mondhatom, hogy soha és sehol olyan nyilatkozatot nem tettem, a melyből erre lehetne következtetni, Hogy a magyar vezényszó követelését ma sem én, sem a velem egy párthoz tartozó képviselőtársaim nem hangoztatjuk és hogy ezt a kérdést előtérbe nem toljuk, ez a jelenlegi politikai helyzetnek természetes következménj^e. A jelenlegi politikai helyzet hozta azt magával, hogy addig, mig ezen átmeneti kormányzás tart, a katonai követelések tekintetében azt az álláspontot foglaltuk el, a mely már az előző nemzeti küzdelem idejében nem a függetlenségi párt külön álláspontja volt, hanem egyesitette az egész akkori nemzeti ellenzéket ós a mely álláspontot leghelyesebben azzal a kifejezéssel lehet megjelölni, hogy a közös intéz*