Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-423

180 4-23. országos ülés 1909 február 19-én, pénteken. egyetlen katonai téren — olvastam és pedig szakszerű katonai fejtegetések során — azt a véletlent észlelték, hogy a katonai szaktudo­mányt sobasem a hadvezérek, a szakemberek vitték előre, hanem túlnyomó részben laikusok, olyan emberek, a kik hivatásszerű katonák soha­sem voltak. (Zaj. Ellenmondás. Elnök csenget.) Hát kérdem a honvédelmi minister urat, hogy vájjon a puskaj>ort valamelyik osztrák generális találta-e fel? Vagy pl. a hátultöltő fegyvert valamelyik osztrák generális vagy ka­tona találta fel? Vájjon talán a modern kato­nai tudomány legújabb vívmányát: a gépfegy­vereket katona találta-e fel ? Nem t. ház, Hiram Maxim, egy tudós mérnök annak a feltalálója. Jekelfaiussy Lajos honvédelmi minister: Ez technika, nem hadtudomány! Farkasházy Zsigmond: Vájjon a léghajót és az aeroplanokat katonák találták-e fel ? Molnár Jenő: A 8 éves tábornok-főkercze­gek olyan kitűnő katonák ? (Zaj. Elnök csenget.) Farkasházy Zsigmond: Hát, t. ház, minden téren lehet kifogásolni a laikus, objektív em­berek hozzászólását és véleményBt, csak katonai téren nem. Azért ismétlem, hogy ha egyszer az én vágyam és reményem szerint a magyar had­sereg felállítható lesz, akkor a magyar nemzet áldozatkészségéből ez az egész magyar hadsereg oly módon lesz szervezhető, a mint ma a géj> fegyverosztályok szervezve vannak, t. i. a leg­modernebb, legöldöklőbb fegyverekkel lesznek ellátva a magyar hadsereg katonái és ez fogja biztosítani számukra azt a szupremacziát a melylyel a magyar nagyhatalmi állást évszáza­dok előtt fentartották. De ugy találom, t. ház, hogy katonai téren is, mint nálunk minden téren, a házat, sajnos, a harmadik emeletnél, vagy a tetőnél kezdik építeni. Arra törekszenek, hogy harczképes had­sereg legyen, de nem gondoskodnak arról, hogy elsősorban harczképes katonaság, harczképes, edzett közlegénység legyen. Ez a szemrehányás nem a honvédelmi minister úrnak szól, hanem a mostani kormánynak, az előző kormányoknak, és általában az egész utóbbi időben folytatott politikának és kormányzásnak. A mely nemzet harczképes katonákat akar, elsősorban arról kell gondoskodnia, hogy harczképes, edzett, egészséges emberei, családjai legyenek. De, t. ház a kiszi­polyozás azon rendszerénél fogva, a melyet évek hosszú során keresztül állampolitikának tekin­tettek, a magyar nemzetnek és különösen a nem magyar ajkú honpolgároknak testi ereje, edzett­sóge nagy mértékben csökkent az utóbbi idő­ben. Hivatkozhatom a honvédelmi minister úrra, a ki tudja, hogy a sorozásnál alkalmazott mér­tékeket az utóbbi időben redukálni kellett, mert nem találtak kellő számmal katonának alkalmas embert. Jól táplált, egészséges, czivili­zált, intelligens viszonyok között élő magyar családok alakulását kell tehát elősegíteni, azok­ról kell gondoskodni, és gondoskodni kell arról, hogy egészséges viszonyok között fejlődhessenek. Ez az első fundamentáhs feltétele egy jó had­seregnek. Förster Ottó: Házasodjál meg! Farkasházy Zsigmond: Itt azonban előtérbe lép egy másik jelentős kérdés, a gazdasági kér­dés. Azt jegyezte meg humorosan egyik t. kép­viselőtársam, hogy ahhoz, hogy elegendő számú katona legyen, elsősorban házasodni kell. Hát ez nem tréfadolog minálunk, mert igen fontos feltétele annak, hogy egy jó hadsereg legyen. Baross János: Farkasházy sem házasodik! Miért nem házasodsz meg? Járj elől jó pél­dával ! Nagy György: Azért, mert a közdolgok le­kötik minden idejét! (Zaj. Derültség.) Csizmazia Endre: Nem azért, hanem mert nagy hozományra reflektál! (Zaj. Elnök csenget.) Farkasházy Zsigmond: Azért nem házaso­dom ? (Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek! Ne méltóztassanak itt családi viszonyokat tárgyalni! Méltóztassanak az ülés komolyságát tiszteletben tartani. Farkasházy Zsigmond: Sokkal komolyabb­nak tartom ezeket a dolgokat, semhogy ilyen tréfás, szeretetreméltó közbeszólásokra is reflek­táljak, bár meg tudok azokra is felelni igen komolyan. De nem tréfáról van itt szó, és azért méltóztassanak megengedni, hogy ezt a komoly, a nemzet szempontjából életbevágó fontosságú kérdést tovább fejtegessem. Egyetlen egy hónapban 3200 magyar alatt­való és honpolgár vándorolt ki, a mi egy esz­tendőben több, mint 36 ezret jelent. Hát, t. ház, el lehet-e képzelni, hogy egy hadsereg fejlődjék és fokozatosan életképesebb legyen akkor, a mi­kor a legaktívabb, a legéletképesebb korban lévő emberek százezerszámra hagyják el ezt az orszá­got és más országok gazdasági, társadalmi és anyagi erejét veszik igénybe? A hadsereg harczképességónek fejlesztését itt kell előmozdítani és pedig nem azáltal, hogy zsandárokkal ós mindenféle vexatiókkal visszatart­juk a kivándorlókat, hanem első sorban azzal, hogy azokat a gyalázatos visszaéléseket, a melyek a kivándorlás mesterséges, üzletszerű folytatásá­ról kiderültek, megszüntessük. Megszüntessük nem egy interpelácziónak elkerülése czéljából, hanem azért, hogy a társadalom közmegvetésének tétessenek ki az olyan emberek, a kik gaz em­berkereskedést folytatnak (Igaz! Ugy van!) és meg kell akadályozni a kivándorlást az által is, hogy megfelelő egészséges gazdasági politikát csináltunk. De, t. ház, mikor egyfelől lamentálunk és sopánkodunk azon, hogy a nemzet elvérzik a kivándorlás következtében, és zsandárokat és mindenféle ravasz eszközöket használunk fel arra, hogy a munkabérek valahogy emberséges mértékben ne emelkedjenek, akkor másfelől saját

Next

/
Thumbnails
Contents