Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-423

172 423. országos ülés 1900 maguknak a befolyást, a melyre szükség volna azért, hogy a nemzet jogos törekvései, a dinasztia és a monarchia igazi érdekei érvényesüljenek? Ha e kérdésre minden őszinte embernek nem kellene már magában véve is nemmel felelnie, akkor a nemleges feleletet meg lehet állapítani azon eredményekből, a melyeket eddig a nemzeti érvényesülés bármely terén hiába keresünk, (Mozgás és ellenmondás.) Tessék megmondani, mit értünk el a katonai téren az elmúlt három évben ? Polónyi Géza képviselő űr épen az imént volt szives kimutatni a paktumból, hogy a magyar vezényszótól eltekintve a nemzet összes törvényes jogainak katonai téren való érvényesítése feltétlenül biztosítva van a paktum mellett, és hogy ez így van, arra faktumokat hozok föl. Hogyha minden katonai kérdésben, minden nemzeti igény érvényesítése ki lett volna rekesztve, a delegácziót tartom oly lojálisnak, hogy nem lépett volna fel oly követelésekkel, a melyek a paktummal ellenkeznek. De látjuk a delegáczió határozataiból, hogy olyanokat hoztak fel, a melyek a paktumban nem foglaltatnak, a melyek általános szempontokat érintenek, a melyek a nemzet törvényes jogaiban gyökereznek és a melyeket a delegácziók igenis felhozandóknak tartottak. Csak egyet akarok itt felemlíteni, a közös hadügyminister czimére vonatkozó delegácziós határozatok. A liadügyminister ur minden törvény és jog ellenére magát nem közös hadügyministernek nevezi, hanem Reichskriegsministernek. Miután Reich tudvalevőleg nincs, miután birodalmat el nem ismernek 67-es politikusaink sem, annál kevésbbé a függetlenségiek, ennélfogva a B.eichskriegsminister elnevezés ellenkezik a mi felfogásunkkal, a nemzet jogaival és alkotmányával, de ellenkezik a 67-ik évi törvénynyel is, melynek alapján állitólag a katonai parancsnokságok állanak. Mégis kénytelen volt a magyar delegáczió, mely a paktum alapján áll és a melyből Kmety Károly képviselőtársamat túlságos törvénytisztelete miatt kirekesztették, ez a lojalitás szempontjából kifogástalan delegáczió már harmadízben kimondani, hogy a ReichskriegsiDmister ezt a czimet használni nem jogosult. Én azt hiszem, hogy miután a delegáczió a magyar országgyűlésnek, tehát a törvényhozás egyik legfontosabb faktorának kiküldött bizottsága, ennélfogva a maga akaratának érvényesítésében, kimondásában szuverén kötelezettséget is állapit meg minden magyar alattvalóra, tehát a közös hadügyministerre is a tekintetben, hogy j^arancsait teljesítse. Mégis az utolsóelőtti delegáczió elé a t. közös hadügyminister ur egy választ terjesztett ezen rendelkezésre vonatkozólag, vagyis arra nézve, hogy a Reickskriegsminister czim használatától tartózkodjék. Ez a jelentés egy nyílt fellázadás volt a magyar delegáczió parancsával szemben. A delegáczió elrendelte, hogy ő ne február 19-én, pénteken. használja ezt a czimet, mely törvénybe ütközik, a minister ur pedig azt mondta, hogy ő ezt a czimet addig fogja használni és a kérdést akkor tartja megoldhatónak, ha az uj véderőtörvény meglesz. Én ezt nyílt fellázadásnak tekintem egy tisztviselő részéről a magyar delegáczió határozatával szemben. De az a lojális delegáczió belenyugodott ebbe és megelégedett avval, hogy most már az utolsó alkalommal világosabban irja elő a hadügyminister czimére vonatkozó kötelezettséget. "ügy képzelem ugyanis a dolgot, hogy a hadügyminister ur, kit én sajnálok az ő kényes és kellemetlen helyzete miatt, mert a múltkor bátor voltam már megemlíteni, hogy a közös hadsereg vezetőségét két malomkő között őrlik és a legsajnálatraméltóbb helyzetben van, az ő kinos helyzetében megmagyarázta privátim a delegátus uraknak, hogy nem tudja elhagyni a E.eichskriegsminister czimet Ausztriában, mert ott olyan törvény van, a mely megengedi neki ezen czim használatát, ő tehát egyelőre csak Magyarországon nem fogja ezt használni. Ezzel szemben a delegáczió azt a határozatot hozta igen helyesen, hogy utasittatik a közös hadügyminister, hogy ezentúl csak a törvénynek megfelelő czimet használja és semmiféle oly czimet, mely a törvény határozmányainak meg nem felel, ezután sehol, tehát Ausztriában se használjon. Nem tudom, eleget tett-e már ezen parancsnak a hadügyminister, én nem akarok most ezzel foglalkozni, mert az egész esetet csak példakép hoztam fel arra nézve, hogy a magyar vezényszótól eltekintve, az átmeneti idő alatt is megvan föltétlenül a nemzetnek a teljes joga arra, hogy követelhesse mindazokat a nemzeti és katonai követeléseket, a melyek törvényen alapulnak ós a melyek a paktumban kifejezetten kivéve nincsenek. Annál csodálatosabbnak találom, hogy tegnaj> Kmety Károly, mikor részletezte azokat a nemzeti követeléseket, melyek megvalósulását egyáltalában szóba lehet hozni az önálló nemzeti bank elejtése fejében, a jelvények kérdéséről szólva igazán meglepő és sajnálatos álláspontot foglalt el. (Mozgás.) Nagyon örülök, hogy legalább feltételesen tette, mert meg vagyok győződve, hogy felszólalásom után alkalmat fog venni magának, hogy ezt megkorrigálja, mert ez a nemzeti álláspont meggyengítése. Valósággal felkínálja ezt a megoldási módot az osztrák vezető köröknek, a melybe, ha belenyugszunk, akkor a nemzetet nemcsak megalázzuk, de nevetségessé teszszük idehaza és másutt is. (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) Ezt tette Kmety képviselőtársunk. Én meghajlok elvhűsége előtt, de sajnos nem tudok meghajolni elvhűsége következményeinek következetes levonása előtt. Kmety Károly azt mondotta, hogy szó van a jelvények kérdéseinek olyan megoldásáról,