Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-423

Í23. országos ülés 1909 február 19-én, pénteken. 173 mely szerint a jelvények eltöröltetnének. T. képviselőtársam maga is észrevette, érezte hazafias gondolkodásában, hogy ha ezt igy egyszerűen mondja, ezzel sulyos közjogi sérelmet ejt a magyar nemzet jogain és azért hozzátette, hogy abban látná a remédiumot, hogy nem csak a magyar hadseregben, mint a közös hadsereg kiegészítő részében, de az osztrák hadseregben is, mint a közös hadsereg kiegészítő részében eltöröltetnének mindenféle jelvények. Eltekintve a jelvények jelentőségétől, általában véve egy ilyen álláspont elfoglalásában én egy igen sulyos hibát látok, látom megerősítését ellenségeink folytonos rágalmának, a kik azt mondják, hogy mi független emberek ebben az országban nem is jogokra aspirálunk főkép, hanem Rechthaberei politikáját űzzük, az uralkodót akarjuk megalázni és arra kényszeríteni, hogy a mi akaratunkat teljesítse. Az egész nemzeti ellenállás alatt folyton azt hallottuk, hogy meg akarjuk alázni a koronát, az pedig nem megy és azért kellett erős eszközökhöz nyúlni és ezzel mentegették az abszolutizmust. Az a felfogás, a melyet Km ety Károly kifejtett ennek a látszatnak némileg megfelel, mert abból, ha a jelvények itt is, ott is eltöröltetnek, nekünk semmi hasznunk nem volna, hanem az eredmény csak az lenne, hogy nekik sem lennének jelvényeik. Ez pedig Rechthaberei. Mi nem más, hanem mi a magyar jelvények alatt akarunk szolgálni. Én ezt hibának tartom abból a szempontból, mert ennek a felfogásnak látszik tápot adni. De helytelenítem a dolog lényegét is. Jól tudja t. képviselőtársára, hogy a lobogónak, a czimernek nemcsak efemer, teoretikus jelentősége van a hadseregben, hanem hogy az a szuverenitást és az együvétartozásnak tudatát jelképezi, a mely az egész haderőt harczképessé teszi. Hát azt hiszi t. képviselőtársam, hogyha ez a zászló, ez a czimer semmi sem volna, akkor olyan görcsösen ragaszkodnának hozzá odaát és vájjon a mi harczainknak komolysága nem szenvedne sulyos csorbát az esetben, ha ilyen semmi, ilyen eltörölhető dolgok miatt mi igazán egy egész országot lázba tudtunk volna hozni? Én azt hiszem, hogy minden katonaember, mindenki, a ki ilyen kérdésekkel foglalkozott, jól tudja, hogy a zászlónak, meg a czimernek igen nagy jelentősége van és ez a semmi megoldás, ez a megszüntetés emitt is, amott is, nem jelentené a kérdés megoldását, hanem olyan megkerülését, a mely szégyen volna az országra nézve és nevetséges. Ilyenféle eszközökkel gyerekeket lehet elbolonditani, de komoly, öntudatos embereket, a kik előtt czélok lebegnek, a kik előtt jogos czélok megvalósításának kényszerű benső szüksége van, ilyen megoldásokkal megnyugtatni nem lehet. (Ügy van! balfelöl.) Az imént voltam bátor utalni arra, hogy maga a hadvezetőség fog talán arra a belátásra jutni, hogy a magyar nemzetnek expanzív hadi erejét szükséges a hadseregben érvényesíteni a monarchia és a dinasztia érdekében. Meg vagyok győződve arról, — hiszen nemcsak a magam nézetéről beszélhetek, de beszélhetek minden, bármely pártálláshoz tartozó képviselőtársam, beszélhetek összes ösmerőseim, a magyar népnek azon része nevében, a melyet ismerek és a melylyel érintkezem — hogy a magyar nemzetben antimilitarista és antidinasztikus érzések és törekvések nem léteznek. A külföldön igenis, már mindenütt találkozunk mai napság antimilitarista törekvéssel. Vájjon lehet-e ilyent találni a magyar nemzet körében"? Nem beszélek pár rajongóról . . . Kmety Károly: A szocziáldemokraták. Farkasházy Zsigmond : A szocziáldemokraták sem, t. képviselőtársam, mert elhiszem, hogy a mi szocziáldemokratáink annyi sok taktikai és politikai hibát követtek már el rövid pályafutásuk alatt, hogy talán azt a taktikai és politikai hibát is elkövetnék, hogy antimilitaristáknak vallanak magukat, de ő előttük az a példa van, a mely őket ettől a tévedéstől megóvja és ez a némeó szocziáldemokratáknak, a világ leghatalmasabb szocziáldemokrata pártjának példája, a hol Bebel kiáltott és pártjának helyeslése között jelentette ki, hogy igenis, mi a német haderőhöz hiven ragaszkodunk, azt kívánjuk addig, mig más haderő létezik és akarjuk azt, hogy ez a haderő a német kultúrát, gazdagságot, a német ipart és kereskedelmet megvédelmezze és elterjeszsze az egész világon. Mikor a szocziáldemokraták ilyen álláspontot foglalnak el, akkor joggal állithatom, hogy a magyar nemzetben, a mely — mondom — mindig és a legutóbbi időben is kitűnt a katonai erényeknek Sj3ecziális nagyjelentőségű tulajdonságaival, antimilitarista törekvések nincsenek; sőt ellenkezőleg, merem állitani, hogy abban a perezben, a mikor tudná az a magyar nép, az a magyar intelligenczia, hogy ő csakugyan a magyar nemzet érdekében álló, azt védelmező hadseregben szolgálhat, hogy arra hoz vér- és pénzáldozatot, akkor ez a vér- és pénzáldozatra való hajlandóság a magyar nemzet minden rétegében határtalan volna. Már egyszer voltam bátor ebben a házban kifejteni azt, hogy kishitűségnek tartom azt a hangulatot, a mely ma a magyar nemzet különböző rétegeiben uralkodik, a mely folyton azzal hozakodik elő, hogy a magyar nemzet egy kis nemzet, egy gyenge, elmaradott nemzet, tehát ennek tulajdonképen Európában vezető szerepre, igazi nagyhatalmi hivatásra nincsen módja. Én már egyszer kifejtettem és hivatkoztam nagy történelmi példákra, a tekintetben, hogy a magyar nemzetnél sokkal kisebb nemzetek és államterületek e részben niibyen óriási expanzivitást fejtettek ki. Hivatkoztam a rómaiakra, I a hol egy város népének harczi erényeivel világ-