Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-423

162 423. országos ülés 1909 melyekben a közös hadseregről van szó: lehet vitatkozni az 1867: XII. tcz. 11. §-ának belső tartalma felett, ele egy dolog van, a mi felett vitatkozni nem lehet, hogy az 1867: XII. tcz. a kormányközi jogkörbe utalt kérdések tekintetében kizárólag a magyar törvényhozás felelőssége alá tartozó magyar ministerium, mint végrehajtó hatalom számára tartja fenn az intézkedés jogát. Az az állapot, hogy Magyarországon a katonai oktatás területén létezzenek iskolák, a hol a közös hadügyminister által kinevezett tanárok német nyelven oktatnak, osztrák fegyelem alatt magyar polgárokat és osztrák szellemben nevelik a gyermekeket, durva megsértése az 1867: XII. teznek. (Helyeslés a baloldalon). Ebben a kérdésben semmiféle paktum nem korlátozza a törvényhozást a tekintetben, hogy az ujonezlétszám megállapítását, még helyesebben az ujonczmegajánlásnak jogát olyan feltételekhez kösse, a melyek jövendőben ennek a törvénytelen állapotnak teljes mértékben való kiküszöbölését biztosítsák. Először is állapitsuk meg, ugyebár, az iskolaügy, az oktatás ügye semmi féle területen és czimen senkivel nem közös. Az oktatásügy Magyarországon senkivel nem közös, kizárólag a magyar nemzeti szuverenitás királyi felségjogok alatt áll. Már most, hogy lehet az ifjúságot közös hadseregi kaptafára húzni? Hisz ezek az ifjak, a kik ezekbe az iskolákba járnak, nem katonák, t. uraim. Hock János : ügy van! Növendékek! Tanulók ! Polónyi Géza: Azokra még azt sem lehet ráfogni, hogy az u. n. belszervezeti kérdés alapján vonulnak be ekként a helytelenül közös hadseregnek nevezett hadseregnek területén az oktatásnak osztrák keretébe. Hiszenkönnyű rámutatni mindenkinek arra, hogy azok az ifjak magyar állampolgárok gyermekei, a magyar állam területén részesülnek oktatásban, a magyar törvények uralma alatt állanak, és ők a hadsereg tagjaivá csak akkor lesznek, a midőn a felavatási esküt leteszik, ennek folytán a. hadsereg fegyelmi és egyéb diszpozicziói tekintetében csak ekkor juthatnak egyáltalában azon kérdés alá, hogy az u. n. közös hadsereg kategóriájában mennyiben tartoznak a belszervezet alá és mennyiben nem ? Addig azonban, a mig ezek az ifjak az esküt le nem tették, kizárólag és egyedül Magyarország állampolgárainak gyermekei, a kik semmiféle közös törvények alapján közös vagy osztrák oktatásban nem részesíthetők. Hock János: Mindig ez volt a felfogás! Apponyi is ezt vallja! Polónyi Géza: Kegyeskedjenek megengedni, hogy e tekintetben okoskodásom kiegészitéséül csak rövid néhány törvényt soroljak fel. Itt van az 1867 : XII. t.-czikk, a melynek 12. §-a azt mondja (olvassa): »De a magyar hadseregnek időnkénti kiegészítését és az ujonfebruár 19-én, pétüeken, ezok megajánlásának jogát, a feltételnek és a szolgálati időnek meghatározását, úgyszintén a katonaság elhelyezését, élelmezését illető intézkedéseket az eddigi törvények alapján . . .« Már most mik azok az eddigi törvények? Nem akarom most részeire bonczolni az 1867. évi XII. t.-czikket, csupán azt akarom megemlíteni, hogy 1867-ben a 48-as törvények bizonyos rendelkezéseinek fentartása és hatályon kivül helyezése iránt folyt az alku. A mely törvényt hatályon kivül akarták helyezni, arra nézve külön diszpoziczió is van az 1867 : XII. t.-czikkben. A mely törvények a 48-iki törvények közül hatályon kivül helyezve nem lettek, azok élő törvények, a fejedelmi eskü által megerősített törvények. Ha már most találunk olyan törvényeket, a melyek nemcsak hogy hatályon kivül helyezve nincsenek, de a melyekre maga az 1867 : XII. t.-czikk kifejezetten is, mint fennálló törvényekre utal: ezeknek a fentartott törvényeknek alkotmányjogi becsértéke kétszeresen nagy és jelentős. Itt van az 1848 : III. törvényezikknek 6. §-a, mely a következőket mondja: (olvassa.) »Mindazon tárgyakban, melyek eddig a m. kir. udvari kanczelláriának, a királyi helytartótanácsnak, s a királyi kincstárnak, ideértvén a bányászatot is, köréhez tartoztak, vagy azokhoz tartozniuk kellett volna, s általában minden polgári, egyházi, kincstári, katonai,^és általában minden honvédelmi tárgyakban 0 felsége a végrehajtói hatalmat ezentúl kizárólag csak a magyar honvédelmi ministerium által fogja gyakorolni. « T. képviselőház! Ez egy élő, soha hatályon kivül nem helyezett törvény, egy az 1867 : XII. törvényczikk által is kifejezetten fentartott törvény, a mely az oktatásügy terén a magyar kormány, tehát egy kizárólagos hatalom számára tartja fenn a végrehajtást. Sőt, t. képviselőház, az 1867 : XII. törvényezikk még ezen is túlmegy, a mennyiben gondolom, a 27. §-ban a közös ministereket egyenesen eltiltja attól, hogy Magyarországnak, vagy bármely államnak bármely belkormányzati ügyébe beleavatkozhassanak. Most már, t. képviselőház, igy állunk a törvények szempontjából. Hát, bocsánatot kérek, ha én megkérdezném a mélyen t. honvédelmi minister urat az iránt, mondja meg nekem, hogy micsoda törvény alapján áll fenn hát 1877 óta az a botrányos állapot, hogy a magyar ifjakat az iskolákban a közös hadügyminister vezénylete és szolgálati alárendeltsége alatt álló kinevezett tanárok német nyelven, osztrák szellemben nevelik, akkor erre a kérdésemre nem kaphatnék feleletet. De ha ez a dolog igy van, t. képviselőház, akkor igenis módjában, sőt jogában áll a minister urnak — mivel a j>aktum ebben abszolúte senkit meg nem akadályoz — de talán kötelessége is a miniszter urnak itt a képviselőházban gondoskodni eszközökről a tekin-