Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-423

15(5 4-23. országos ülés 1909 február 19-én, pénteken. T. képviselőház! Ha ez a valóságban így volna és nem fenyegetne bennünket az a veszély, hogy követeléseink teljesítése nélkül is előállhatnak a katonai létszámemeléssel, akkor a paktumnak ez a része megnyugvást kelthetne bennünk. De, t. képviselőház, kétségbe kell vonnom, hogy a katonai létszámemeléssel egyidejűleg a nemzeti követelések is kielégíttetnének. Mert, hogy ne hivatkozzam egyébre, mint a mai lapokra, ma olvastam egy czikket, a mely szerint Okolicsányi László képviselő ur, a clelegáczió hadügyi előadója, egy eszmecserét folytatva, azt a kérdést vetette fel, nem volna-e helyes a katonai követelések részben való teljesítése ellenében nekünk a bankkérdésben elfoglalt merev állásjxmtunkból engedni. Ugy látszik tehát, t. képviselőház, hogy minekünk a katonai követelések teljesitése tekintetében nem elég, hogy a létszámot emeljük, hanem — ugy látszik — szükség volna arra is. hogy a bank kérdésében elfoglalt álláspontunkból is engedjünk, hogy lemondjunk az önálló bankról, vagy lemondjanak a kartellbank alapján állók a kartellbankról és feltétlenül hosszabbitsuk meg a közös bank szabadalmát. A kormány iránti bizalmatlanságomat különben főleg azzal akarom indokolni, hogy mikor 1907. őszén a gazdasági kiegyezéssel előállottak és a kvótát 2%-kal emelték, akkor azt mondták, hogy a 2°/o-os kvótaemelés azért van, hogy a bankkérdést az egész kiegyezési komplexumból kikapcsolják, illetőleg, hogy az önálló magyar bankot 191 l-re biztosítsák. Most azonban kisült már az, hogy nem azért kellett a kvótát 2°/o-kal emelni, hogy ne ugyanakkor, hanem egy pár esztendővel később süljön ki az, hogy . . . Elnök (csenget): Csendet kérek! Pilisy István : Az ujonczok megállajfitására vonatkozó törvényjavaslatot, ha a czim helyes volna, ugy a hogy mi kívántuk és a mint az 1867 : XII. t.-ez. 11. §-a is előírja, ha nem olyan bizonytalan hadseregnek- szavaznék meg, hanem a magyar hadseregnek, mint az összes hadsereg kiegészítő részének, abban az esetben talán, ha ezek a politikai szempontok, a kormány iránti bizalom kérdése fenn nem állana, el kellene fogadni annak daczára, hogy én igazi függetlenségi ember vagyok, a ki az önálló magyar hadseregnek vagyok a híve és a ki már ebből a szempontból is a közös hadsereg részére egyetlen egy katonát sem szavazok meg. De meg kellene szavazni, beismerem, azért, mert én túlzó ember nem vagyok és bevallom, hogy én ebben az átmeneti időben tekintet nélkül arra, hogy a paktumban 1905 —1906-ra követeltetett az ujonczmegajánlás, megszavaznám, mert hisz az önálló magyar hadsereg megalkotását ebben az átmeneti időben nem vártam; de nem szavazhatom meg a czimét, mert az nagyon helytelen és nagyon veszedelmes, bár elismerem azt, hogy a minister ur egészen jóakaratulag akart változtatni az eddigi czimeken, de az szerencsétlen választás volt, a mely azt hiszem és remélem, hogy még ennek a tárgyalásnak a során megváltozik. De nem szavazhatom meg azért, mert én a kormány iránt bizalmatlan vagyok, bizalmatlan vagyok pedig épen azért, mert olyan sürgősen hozták ezt a kérdést elő, a nélkül, hogy a bank kérdésében tisztán látnánk, mintha csak azért történt volna, hogy ha már a császárnak megvan a katonája és ő az önálló bank felállítását ellenezné, mi a katonai javaslatokat meg ne obstruálhassuk, hogy így az utolsó fegyvert is kiüssék a kezünkből. Farkasnázy Zsigmond: Helyes! t Pilisy István : T. képviselőház! Én különben is a katonai kérdésekben merev álláspontot sohasem foglaltam, el, annak daczára, hogy az önálló magyar hadseregnek vagyok a híve. Bebizonyítottam ezelőtt másfél esztendővel is, egy felszólalásomban, a mikor még bizonyos megtámadtatásoknak is voltam kitéve a függetlenségi párt részéről. Farkasnázy Zsigmond: Thaly Kálmán ő exczellencziája részéről. Pilisy István: A mikor nevezetesen a kvóta ellen érvelvén, azt akartam bizonyítani, hogy a kvótaemelés tulajdonképen egyébre nem való, mint arra, hogy a küszöbön lévő tiszti fizetések emelését és az ezzel járó költségeket kizárólag Magyarország viselje, akkor egyik képviselőtársam közbeszólt és kérdezte, hogy megszavaznám-e, mire én azt mondtam, hogy igenis, én a tiszti fizetéseket hajlandó vagyok megszavazni, mert nem tartom ezt pusztán katonai kérdésnek, hanem szocziális kérdésnek is, és ámbár a közös hadsereg intézményének ellensége vagyok: azoknak a magyar fiuknak megélhetésére, a kik a közös hadseregben kénytelenek szolgálni — mert hiszen még önálló magyar hadsereg nincs — az eszközt kénytelen vagyok megadni, sőt azt javítani is. Olyan óriási felháborodás volt ekkor a házban, hogy Thaly Kálmán felállott, és azt mondta, hogy ilyen beszédet, a mely a közös hadseregnek még pénzáldozatot is akar hozni, meghallgatni nem lehet ós kiment. Farkasnázy Zsigmond: így volt! Pilisy István: Annyit mondtam erre, hogy tudom: ha szavazásra kerül ez a dolog, Thaly Kálmán képviselő ur is meg fogja ezt szavazni, mert ez méltányossági okból megszavazandó. Ugy is volt. Nemsokára megszavazta az egész függetlenségi párt. Ott ültem Thaly Kálmán úrral szemben, felállott bizony ő is, ós megszavazta. Ezt csak annak igazolására hoztam fel, hogy én a katonai kérdéseket nagyon merev álláspontból egyáltalában nem szoktam bírálgatni, hanem egészen tárgyilagosan szoktam foglalkozni ezzel a kérdéssel. Mondottam már, hogy én az önálló magyar