Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-423
fi-23. országos ülés 1909 hadseregnek vagyok a hive, de mondhatnám, még annak sem, hanem igazán és őszintén hive vagyok annak, hogy állandó hadserege egy országnak se legyen. Bár kivívhatnánk ezt, bár sikerülne elérni, hogy egyetlen állam se tartana fenn állandó hadsereget, hanem azt a költséget, a mely egy állandó hadsereg fenntartására szükséges, kulturális vagy egyéb czélokra használná fel; mindenesetre sokkal többre menne ezzel. De ha ez még ma elérhetetlen, természetes, hogy amig hadseregre szükségünk van, az önálló magyar hadseregnek vagyok a hive ós annak mielőbbi felállítását forszírozom, követelem, Farkasházy Zsigmond : Nagyon helyes! Pilisy István: A törvényjavaslatra áttérve, kifogásolom annak a czimét. A törvényjavaslat czime az ujonczlétszámnak 1909. évre való megállapításáról szól, holott mi már évekkel ezelőtt — többek közt tavaly magam is — felhoztuk és követeltük, hogy a közös hadsereg helyett, a magyar hadsereg, mint az összes hadsereg kiegészítő része számára szavazzuk meg, állapítsuk meg az ujonczlétszámot. A minister ur akkor egész lojálisán szólalt fel, kérte, hogy ne kívánjuk azt, hogy most azon a törvényjavaslaton változtasson, mert hiszen már nagyon közeledik az idő, a mikor a sorozást meg kell kezdeni és képtelen>olna most már márczius 1-éig azt korrigálni. Ne akadályozzuk meg tehát, hogy ugy menjen keresztül, a hogy van, megígéri azonban, hogy figyelemmel lesz teljesen jogos kívánságainkra. és a legközelebbi ujonczjavaslat czime már a mi kívánságaink szerint fog megváltozni. Farkasházy Zsigmond: A törvény szerint! Az 1867 : XII. t.-cz. szerint! Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister: Ugyan ne prókátoroskodjék! Beszél ő magáért! Pilisy István: Már most, t. képviselőház, a honvédelmi minister ur a helyett, hogy ezt a ezimet választotta volna, egyszerűen csak az ujonezlétszám megállapítása ezimet adta a törvényjavaslatnak. Ez sokkal rosszabb még a tavalyi törvényjavaslat kiménél is, mert ha mi ujonczlétszámot állapítunk meg és nincs megmondva, hogy a magyar hadsereg részére, vagy legalább is az 1867 : XII. t.-cz. értelmében az összes hadsereg kiegészítő részét képező hadsereg részére állapitjuk-e meg az ujonczot, akkor még arra is lehet következtetni, hogy talán az osztrák hadseregnek szavazunk meg ujonczokat. Farkasházy Zsigmond: Ugy van! Pilisy István: Egy ilyen czimnek megállapítása feltétlenül köz jogellenes, s a mennyiben a t. minister ur nem hajlandó azt a mi kívánságaink és az 1867 : XII. t.-cz. szelleme értelmében megváltoztatni, magáért ezért is vissza kellene utasítani a javaslatot. Farkasházy Zsigmond: A részleteknél módosítani fogja a minister ur. (Derültség.) Majd javaslatba hozzuk! február 19-én, pénteken. 157 Rohonczy Lörincz: Az már egészen más! Pilisy István: T. képviselőház! Az ujonczmegállapitás módja különben is helytelen, mert Magyarországon nem a népesség, hanem a teherviselés arányában kellene az ujonczokat megállapítani. A teherviselési képességet pedig nem a mostani kvóta, hanem a régi, fel nem emelt kvóta arányában kellene megállapítani, ugy, hogy nekünk tulajdonképen 34—35°/o ujonczot kellene adnunk, Ausztriának pedig 65%-ot. E helyett adunk mi 42°/o-ot, Ausztria pedig 58°/o-ot. Ez tehát már magában véve is sérelmes dolog és minél hamarább orvoslandó. De ha a népességet veszszük tekintetbe, akkor is — mint már több kéjj viselőtársam megemlítette — nem az általános népességi viszonyokat kellene figyelembe venni, hanem a hadköteles sorba kerülő férfiak számaránya kellene, hogy irányadóul vétessék az ujonezlétszám megállapításánál. Farkasházy Zsigmond: Ugy van! Asszonyokból nem lehet sorozni! Bolgár Ferencz: Ausztriában folyton ezt követelik, a mit önök kérnek! Pilisy István: Én azt hiszem, hogy ez sokkal helyesebb és kedvezőbb arányt adna. Farkasházy Zsigmond: A kivándorlás óta megváltozott az arány! Pilisy István: Annál is inkább változtatni kellene a mai hozzájárulási arányon, mert köztudomású dolog, hogy a hadsereghez a legjobb anyagot Magyarország szolgáltatja. Ha tehát a legjobb, a legerősebb, a legfegyelmezettebb anyagot mi adjuk, akkor nagyen természetes, hogy méltánytalan az igazságos arányon felül adnunk ujonczokat. T. képviselőház ! A katonatisztekről akarok még egynéhány szót szólani. Különösen kifogásolom azt, hogy a hadseregben a katonatisztek becsületét egészen más becsületnek minősitik, mint a polgári életben a polgárember becsületét. Én szerintem becsület és becsület közt különbség nincs. Akár katonatiszt, akár czivil ember becsületes, ha becsületes, és nem az, ha nem az. E mellett t. képviselőház a katonatisztektől a mai szellem szerint megkövetelik még az uraságot, az urizálást. A meddig ez így van, addig hiába emelgetjük mi a katonatisztek fizetését, mert ezzel nem segítünk a helyzetükön. (Ugy van! bal felől.) Míg az a felfogás uralkodik, hogy a katonatisztnek a színházakban sem szabad az ő felfogásuk szerint meg nem felelő helyre ülnie, hanem jóformán ki van jelölve a hely, a hova ülhet; mig a katonatisztnek társaskocsira, omnibuszra nem szabad felülnie és a mig más ilyen hasonló dolgok fordulhatnak elő, addig azoknak a katonatiszteknek mi nem leszünk képesek annyi fizetést adni, hogy el ne adósodjanak és hogy mielőtt tulajdonképeni,
