Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-423
425. országos ülés 1909 február 19-én, pénteken. 155 Pilisy István : T. Képviselőház! A magyar országgyűlésnek két kiváló joga van: az egyik a költségvetés, a másik pedig az ujonczok megtagadásának joga. Mind a kettő oly kardinális jog, Hogy még abban az esetben is, ha például a költségvetésnek minden egyes tételét elfogadná is a képviselőház, de felveti a kormány iránt a bizalmatlanság kérdését és azt elfogadja, a költségvetés maga ezzel elvettetett. Hasonlókép áll ez az ujonczjavaslatoknál is. Az ujonczjavaslatokat nagyon sokszor visszavetették azok is, kik különben nem kifogásolták volna az ujonczlétszám megállapítását és annak megajánlását, de elvetették, kifogásolták azt a kormány iránti bizalmatlanság szempontjából. Ha ennek a két törvényjavaslatnak, vagyis a költségvetésnek és az ujonczjavaslatnak tárgyalásánál nemcsak ezeknek a tárgyához, a költségvetési tételekhez avagy magához az ujonczlétszámhoz lehet hozzászólni, hanem fel lehet vetni a kormány iránti bizalom kérdését is, nagyon természetes, hogy akkor annak a képviselőnek, ki a kormány iránt bizalommal nem viseltetik és ezért akarja megtagadni az ujonczokat, meg kell hogy legyen az a joga, hogy indokolja, miért viseltetik a kormány iránt bizalmatlansággal. Az ujonczjavaslatot is két szempontból lehet és kell tehát birálat tárgyává tenni, t. i, egyrészt el kell bírálni azt, vájjon az katonai szenrpontból tényleg megszavazható-e és az ujonczok megajánlhatók-e, másodsorban pedig abból a szempontból kell elbírálni, vájjon annak a kormánynak, mely azt a javaslatot a ház elé hozta, azt a javaslatot megszavazni lehet-e ? Ebből kiindulva, miután a kormány iránt bizalommal nem viseltetem, és főkép ez az oka, hogy ezt a javaslatot el nem fogadom, elsősorban meg akarom indokolni, hogy miért nem viseltetem a kormányt iránt bizalommal. T. képviselőház! Mikor bennünket képviselővé választottak, akkor a kormány a választás előtt egy olyan programmal állott elő, mely szerint a katonai kérdésekre visszatérve azt állította, hogy egy átmeneti kormányzásra vállalkozott és hogy két évre, vagyis 1905-re és 1906-ra a rendes ujonczlétszámot megszavaztatja, azután az általános választói jogot tartalmazó választási törvényt megalkotja, ennek alapján aztán uj választásokat irat ki ós az újonnan összejövő képviselőháznak lesz azután kötelessége a többi feladatokat teljesíteni. A katonai kérdésekre vonatkozólag azt mondta, hogy mindenféle katonai kérdés az átmeneti időre kikapcsoltatik, illetve^ kikapcsoltatnak azok a kérdések, melyek a hadsereg organikus fejlesztésére vonatkoznak, ezzel szemben azonban lemond a nemzet arról a követelésről, arról a jogáról, hogy az átmeneti idő alatt a nemzeti követeléseket forszírozni fogja. T. képviselőház! Polónyi Géza t, képviselő ur a múlt év deczember 11-én tartott beszédében ismertette a paktumot, mely szerint a katonai kérdésekre vonatkozólag a következő megoldásokat ismertette velünk (olvassa): »A vezérleti és szolgálati nyelv kérdésének teljes kikapcsolása.* Idáig szólott az első tehertétel. Ezzel szemben kikötöttünk — magunknak mit, t. képviselőház? Azt, hogy: »Ezzel kapcsolatosan egy kormánynyilatkozat fog tétetni, a melyben a nemzet alkotmányos jogai kidomborittassanak. Ezen nyilatkozat tervezetére nézve a kinevezendő kormány O felségének előterjesztést tesz.« Elnök: Kérem a t. kéjyviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. A paktumot csak annyiban bírálhatja a képviselő ur, amennyiben az a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal szoros összefüggésben áll. (Helyeslés.) Farkasházy Zsigmond: Hát a vezérleti és vezényleti nyelv nem áll vele összefüggésben? Elnök: Nem is szóltam, a mikor erről volt szó. Különben semmi megjegyzésnek nincs helye az elnöki figyelmeztetéssel szemben, azt jegyezze meg magának Farkasházy képviselő ur. A mig a képviselő ur a vezérleti és vezényleti nyelvről szólt, egy árva szót sem szóltam bele az elnöki székből; de a mikor elkezdett más dolgokról beszélni, akkor kötelességszerűleg kellett, hogy őt figyelmeztessem. (Helyeslések.) Pilisy István (olvassa): »Indemnitás és a rendes ujonczjutalék 1905-re és 1906-ra.« Farkasházy Zsigmond: Tehát két esztendőre ! Pilisy István (olvassa): »A felemelt ujonczjutalókra nézve a felek elismerik annak szükségét, de fentartandónak vélik szóbahozatalát és a törvényhozás elé terjesztését az első vagy második kormány számára a szerint, a mint annak feltétlen szüksége előáll.« Ezek után azt mondja Polónyi Géza igen t. képviselőtársam, hogy a mikor erre vonatkozólag megállapodtak, nem volt először semmi szó arról, hogy a létszámemeléssel szemben engedményekkel, illetve a nemzeti követelmények teljesítésével a kormány előállhatna. Gr. Apponyi Albert minister ur azonban, illetőleg akkor még nem volt minister, mert akkor még csak tárgyalások folytak arról, hogy ilyen feltételek meüett egyáltalában elvállalhatják-e a kormányt . . . Farkasházy Zsigmond: Bár ne vállalták volna! Pilisy István : . . . Nem elégedett meg a paktum ilyen szövegezésével, hanem azt követelte, hogy feltétlenül mondassék ki, hogy még ha szükség volna is a katonai létszám emelésére, még ebben az esetben is csak akkor járulhat hozzá a kormány, ha viszont mindazon követelések teljesíttetnek, a melyeket a nemzeti küzdelem idején hangoztattunk. 20*
