Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-422

148 4-22. országos ülés 1909 február 18-án, csütörtökön. ség volna a magyar intelligenczia számára más kereseti, megélhetési forrásra. Miért pusztult el a középosztály Magyarországon? Azért, mert a föld sohasem szaporodik, egy hold föld mindig egy hold föld marad; egy 800 holdas birtok a birtokos kezében nem hogy szaporodott volna, hanem ha volt annak a birtokosnak 5 — 6 gyermeke, azok között a földet fel kellett osztani és igy az eldarabolódott, az az öt-hat családapa pedig már nem tudott megélni, oda volt a földhöz ragadva és elpusztult. Tehát szükséges volna, hogy ezen középosztály tagjainak egy részét a hadseregben helyezzük el, vagyis egy lecsapoló csatorna kellene, a mely az intelligenczia részére is igen szép életpályát tudna biztosítani. A mai viszonyok mellett, mikor még azt sem birjuk elérni, hogy az osztrák területen lévő magyar tisztek hazajöhessenek, hogyan tudjuk elérni ilyen szellem mellett azt, hogy magyar gyermekek vállalkozzanak arra, hogy beiratkozzanak a kadet-iskolába, a mikor, ha ott eltöltöttek néhány esztendőt és kijönnek, véletlenül megisznak egy félliter bort és eléneklik a Kossuth-nótát, az egész karrierjük oda van. Ezért nem vállalkoznak a magyar ifjak a katonai pályára. Másutt ez másként van. Egy olyan országban, mint a milyen a mienk, a melynek — mint előbb jeleztem — nemhogy gyarmata volna, hanem maga is gyarmat, gazdaságilag és más irányban is nagyon igénybe van véve, hozzá még ilyen katonai hadvezetőség, szervezet és szellem mellett lehetetlen, hogy ezek az állapotok javuljanak és lehetetlen, hogy azt a magyar intelligencziát megerősítsük, a melyet erősnek, műveltnek, európai színvonalon állónak, függetlennek akarunk látni. Ennek épen az ellenkezőjét érjük el. Tessék megnézni künn a társadalomban, a megyénél, a városnál, vagy bárhol a magyar intelligencziát, hogyan szenved, mennyire el van pusztulva; s látnunk kell azt, hogy egy Miskolczon vagy Nagyváradon levő ezredben, a melynek tisztikara 68 emberből áll, csak négy magyar tiszt van, 64 pedig nem magyar. Nem tudnánk-e ezen 64 idegen tiszt helyét 64 magyar fiúval betölteni? Nem volna e ott mindjárt helye 64 derék, becsületes magyar szülő gyermekének? Meddig nézzük el tétlenül, meddig hallgassuk el szótlanul ezt a politikát. ? És miért nem gondoskodunk arról, hogy akkor, a mikor a hadvezetőségnek ilyen kívánságai vannak, azt egyesült erővel utasítsuk vissza, a ministereket pedig itt a parlament előtt felelősségre vonjuk azért, hogy ezek a változtatások még mindig nem következtek be a hadsereg szelleméhen és szervezetében? Francziaországban és más államokban, mikor a hadsei*egről van szó, mindenki örömmel és bámulattal gondol reá és beszél róla; a hadsereg mindenütt kifejezi a nemzetnek becsületét, a nemzetnek harczi tulajdonságát. Mikor az a franczia hadsereg felvonul gyakorlatra a Marseillaise hangjai mellett, akkor óriási lelkesedés van ott, akkor minden francziá' nak gyönyörben úszik a szive, akkor minden áldozatra képesek. Miért ? Mert nemzeti hadsereg, mert ugy látja, hogy az a franczia revancbe eszméért fog küzdeni. A német badsereg pedig azért erős, mert a német birodalmi eszméért — ez a szó benne van, hogy német — minden áldozatra képes. Nálunk ellenben a hadsereg rá van eresztve erre a két országra, megszállva tartja az országot, Minden egyes kaszárnya egy-egy vár, a melyet külön-külön kell bevennie a magyar nemzeti eszmének, mert ott külön szellem, külön osztrák-német szellem uralkodik, külön szokások, külön törvények uralkodnak, az egy exterritoriális hely, ott akár gyilkosságokat lehet elkövetni, a mikhez a magyar bírónak semmi köze. Ezeket tudva, azt is hiszik önök, hogy a harcz, a melyet mi kifejtünk, nem a magyar vágyak kifejezője, az csak néhány ember nézete? Hiszen ezeket a vágyakat éveken keresztül hangoztatták, és épen az a sajnos, hogy semmi sem történt, úgyszólván egy jottányi sem, e téren. Nem tudunk rést ütni azon az osztrák makacsságon, hogy végre belássák, hogy modern hadsereget nem ugy kell szervezni, mint a milyen ez a hadsereg, nem igaz, hogy ugy kellene, az sem igaz, hogy a császári dinasztia biztonsága jövője, ilyen hadseregtől függ, A modern eszmék ily elzárkózott testületbe jutnak legbamarább és legkönnyebben, minthogy az akczió reakeziót szül. Azért mindig jobb lesz, ha abba a hadseregbe nemzeti szellemet, nemzeti lelkesedést visznek be inkább, mint valami rossz, megmételyező nemzetközi szellemet. A bécsi körök az általános választói jog behozatalával észrevehették, hogy nem 'a régi feudális, elavult dolgok tartják fenn a trón dicsőségét és biztonságát, hanem a népek milliói, és a hadsereg csak ugy lehet a trón erőssége, a nemzeti biztonság megőrzője, ha beviszik a nemzeti szellemet, mielőtt a megmételyező nemzetközi szellem ott elterjedne. Nem tudom, a t. minister ur ide hallgatott-e, de ha ide hallgatott, nagy köszönettel vagyok ; ba nem jegyzett meg semmit, nem vesztett vele, de azt az egyet jegj^ezze meg, hogy mielőtt a nemzetközi szellem bevonul a hadsereg kebelébe, a kaszárnyákba, jobb lesz, ha a nemzeti szellemet viszi be. Méltóztassék ezt illetékes helyen tolmácsolni. A kilenczes bizottság programmjának egyetlen pontja sincs megvalósítva. Nincs semmi ok, hogy a kívánságok és sérelmek felsorolásában szünet álljon be. Méltóztassék a hadügyi kormány részéről legalább egyik-másik irányban jóindulatot tanúsítani. De azt tapasztaljuk, hogy, ba a magyar lapokban a legcsekélyebb engedményekről van szó, már Bécsben az őszes kürtöket megfújják, a katonai körök, a parlamenti körök, a gazdasági körök mindjárt el kezdenek agyarkodni, és le-