Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-422

k'Ú. országos ütés 19Ö9 február 18-án, csütörtökön. 145 egyúttal azt, hogy a 9-es bizottság programmjának egyetlen egy pontja sincs eddig megtartva. (Halljuk! Halljuk!) A 9-es bizottság programmja a következő (olvassa): »A közös hadsereg jelvényei mai alkalmazásukban nem felelnek meg az ország közjogi állásának, azért a jelvények kérdése közjogunknak megfelelően .rendezendő«. Hát, t. képviselőház, valaki keveselte ezt a 9-es bizottsági programmot és azt mondotta, hogy ez neki nem elég. Kérdem azt a t. képviselőtársamat, látott-e már a katonabanda előtt egy jó kis nemzetiszínű zászlót ? Bizonyára nem. JTohát a katonai körök készíteni akarnak egyet, olyant, a minőt Nagy György t. képviselőtársam lerajzolt előttünk. Lesz neki egy sárgafekete lobogója, vörös-fehér körzettel, azután lesz neki egy sárga-fekete szinű nyele és a tetején lesz egy magyar korona. De a bécsi körök ezzel sem elégszenek meg és azt mondják, hogy miután sokféle szin a háborúban nagy bajt okozhat, szinvakságot idézhet elő a bakáknál, ezért konfiskálják az egészet, nem kell zászló, nem kell semmi se. Mivel ezek a mérsékelt igények felmerülnek a magyarság részéről, már most taktikai szempontból kezdik emlegetni, hogy felesleges a jelvény és mindenféle ilyen, a mi a hadsereg nemzetiségét kidomborítaná. Eddig a katonát mindig feleskették a császári lobogóra, azt mondták neki, hogy az a gyönyörű sárga-fekete szin megérdemli, hogy azért az ember meghaljon, ezzel próbálták lelkesíteni. Ma már nem lelkesít a sárga-fekete, mert még a vörös-fehéret is oda akarják tenni. A mikor ilyen rosszhiszeműséget tapasztalunk a szövetségesünk részéről, azt hiszem, minden ostrom kevés, a mit megérdemel a hadügyi kormány. Én sajnálom, hogy a mi honvédelmi kormányunk csak kirendeltsége a bécsi hadügyministeriumnak, ministerünk csak kirendelt tábornoka Bécsnek, a mely Bécs parancsait hajtja végre. Tehát a kilenczes bizottság programmjának első pontja már nem teljesíttetett; most felolvasom a második pontot (olvassa): »A katonai büntető eljárás mielőbb felterjesztessék az országgyűléshez ; a szóbeliségre és nyilvánosságra alapított eljárásban a magyar államnyelv érvényesítendő. Ennek módozatait az előterjesztendő törvényjavaslat lesz hivatva megállapítani.« A katonai büntetőtörvénykönyv igen fontos kívánsága volt annak idején az obstrukcziónak. De azt mondják, hogy a katonai téren megbékültünk a császárral, ő sem kíván több ujonczot, mi se kívánjunk semmit. Ez állott egy bizonyos időtartamra. Épen az a különbség köztünk és a 48-as párt között, hogy mi azt mondjuk, hogy a paktum nem érvényes, annak határideje lejárt. A mint ők gazdasági téren több kívánságot terjesztettek elő, a státuskvó KÉPVH. NAPLÓ. 1906 — 1911. XXIV. KÖTET. megváltozott, a két százalék kvótaemeléssel megváltozott a hadállás. A katonai büntetőtörvénykönyv életbeléptetése iránti kívánság tehát nem teljesíttetett. Én ismételten felhívom a honvédelmi kormányt, hogy mivel már b.Fejérváry Géza kijelentette, hogy az ügy az előkészítés stádiumában van, mutassa be és terjeszsze elő azt a javaslatot. Mert ha mi is csak mutatnók azokat a milliókat, a mint a honvédelmi kormány mutatja a büntetőtörvénykönyvet, akkor rég nem volna osztrák hadsereg. Ha azt kívánják, hogy mi a milliókat megadjuk, akkor kötelességük, hogy a magyar parlamentnek ezt a kívánságát teljesítsék. (Helyeslés.) Más kívánságokat is terjesztettek itt elő a múltkori ujonczmegajánlási tárgyalás alkalmával. Én is terjesztettem elő egy határozati javaslatot, a melyben kértem, hogy a magyarországi védköteles férfiaknak számarányát állapítsa meg a minister és terjeszszen be erről jelentést. Akkor a honvédelmi minister ur megígérte ; most ismételten kérdem, miért nincsenek beterjesztve azok az adatok? Hisz azok nem tartoznak a jjaktumra. Terjeszsze be ezeket a statisztikai adatokat, mi belemegyünk abba is, hogy ha látjuk, nagyobb az a számarány, mint eddig hittük; mi annak alapján sem ellenezzük az ujonczjutalékot. Mit tudja a honvédelmi minister ur? De azt hiszem, ez a jelentés azért nem lesz beterjesztve, mert ez a jelentés már nem áll arányban azzal az ujonczkontíngenssel, a melyet tőlünk kérnek. Farkasházy Zsigmond: Gr. Aj>ponyi Albert követelte mindig a kontingentálást! Molnár Jenő: Sok olyan dolog, a mit éveken keresztül forszíroztunk, sok méltányos és jogos kívánság, a melyet hangoztattunk, nem nyert elintézést, nem terjesztetett elő a honvédelmi kormány részéről. A kilenczes bizottság harmadik programmpontja a következőket mondja (olvassa): »A közös hadseregbeli szolgálati kötelezettség teljesítése körüli törvényes kedvezmények legfelsőbb fokú eldöntése kizárólag a honvédelmi ministerre bizassék, és a kedvezmények odaítélése lehetőleg méltányos alapokra fektettessék.« Annak idejében azok a nagynevű elődök, a kik a m. kir. honvédséget felállították és azokat az óriási áldozatokat az ország részéről kívánták, azt hiszem, abban a reményben tették ezt, hogy a honvédség magját fogja képezni az önálló magyar hadseregnek, és a nemzet, miután látta, hogy az osztrák hadsereg szellemével, az ott uralkodó czentralisztikus szelemmel megküzdeni nem bir, örömmel ment bele abba, hogy felállítja a magyar honvédséget. Azóta mindenféle vér- és pénzáldozatot nagyon szívesen hoz meg erre az intézményre a magyar nemzet, és azt hittük, hogy ennek a honvédségnek a ministere, a magyar honvédelmi minister nem egy kirendeltje lesz az osztrák kriegsministernek, 19