Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-422

140 422. országos ülés 1909 február 18-án, csütörtökön. gálatában, kik közül az ország legelső emberei ma ministerek, talán nem tudják ezeket a dolgokat ugy, mint mi, azok nincsenek olyan hazafiak, mint mi ? Nem mondom én ezt, önöknek ebben a tekintetben igazuk van. Csak egy más tekintetben nincs igazuk, nevezetesen nem tudják azt, hogy az a hatalom megfogja az embereknek lelkét. Millió és millió csápjai vannak annak, az egyes nem is tudja, hogy a hatalom milyen irányban fogja'meg őt. A hatalom birtoka elcsábítja az embereket, a legfüggetlenebbeket a legfüggőbbekké tudja tenni. Nézzük az életet. Hallották-e önök csak egyszer is, hogy egy vasúti bakter lemondott volna az állásáról ? Megvárta, mig nyugdíjazzák. Hát azt a hatalmat, a mit a bársonyszék ad, olyan könnyen eresztik el ? Nem, ők okosak, bölcsek, de megfogta őket a hatalom keze és az a polipkar, melylyel a hatalom rendelkezik. T. képviselőtársaim ! Mindig voltak emberek és mindig voltak kisebbségek, a melyek nem rendelkeztek ezzel a bölcseséggel. Nem is volna jó, ha mindenki bölcs ember volna, mert akkor nem tudnának különbséget tenni a bölcs és a nem bölcs között. Azt hiszik önök, hogy nekünk, ennek a kisebbségnek nem kellemesebb szerepe volna ép ugy pihenni és hallgatni, mint önöknek ? Ámde mi nem teszszük ezt azért, mert mi a választóknak adott azon igéretünket, hogy mindig a nép érdekében fogunk eljárni, meg is akarjuk tartani. Posgay Miklós: Hát mi ellenkezőleg járunk el ? Molnár Jenő: önök nem járnak el ellenkezőleg, de nem kérdezik meg a választókat. (Zaj.) Nem akarok tovább ennél a kérdésnél immorálni, — én is ugy mondom, mint a hogy gr. Batthyány Tivadar képviselőtársam mondotta (Derültség.) — csak arra akarom a t. házat figyelmeztetni, hogy a mi mostani álláspontunk teljesen jóhiszemű és nincs irányítva a nagy függetlenségi párt ellen. Tisztán csak taktikai kérdés forog fenn, mert mi azt mondjuk : itt az ideje ismét, hogy az osztrák, bécsi hatalommal kell valamit csinálni ; de önök azt mondják : ezt az egy áldozatot hozzuk még meg, majd azután, ha akkor sem fognak engedni, önök .is erre az álláspontra helyezkednek, a melyre én. A t. nemzetiségi képviselők beszélték, hogy ő nekik az a kifogásuk, hogy a magyar nyelvet a hadseregbe ne vigyük be, mert ők inkább akarják a német nyelvet. Tegnap is megjegyeztem szokás szerint közbeszólásképen, (Derültség és éljenzés balfelöl.) de most indokolom, hogy ha ők az ellen tesznek kifogást, hogy a magyar nyelvet az összes ezredekben nem engedik bevinni, hanem a hol oláh vagy szerb ajkúak vannak, ott oláh vagy szerb nyelv legyen, az még jóhiszemű védekezés lenne. De ők nem erről beszéltek, ők azt mondták, hogy a magyar nyelv nekik semmi körülmények közt nem kell, inkább a német. Ebben rejlik az urak rosszhiszeműsége (Igaz! ügy van ! balfélöl.) és vakmerősége. Ezért mondtam ezt vakmerő merényletnek, mert nem hiszem, hogy más parlament léteznék, hol ily nyilatkozatot valaki bátor lenne megtenni. Vannak nemzetiségi harezok Ausztriában, azok egész más formában mennek, azok egymást ütik, (Derültség.) de egy sem mer arra vetemedni, a mire ezek az urak. Ez megdöbbentő példa, mely arra indítja a magyar pártokat, hogy egyszer már véget kell vetni ezen nemzetiségi garázdálkodásnak (Helyeslés baljelől.) és necsak itt a képviselőházban fenyegessenek a negyedik sorból ököllel. . . (Derültség. Zaj.) Elnök: Kérem, Nagy György képviselő ur közbeszólásaitól egyáltalában nem hallani a szónokot. (Derültség.) Molnár Jenő : . . . hanem törvényekkel, intézményekkel keU ennek véget vetni. De akkor nekünk is más húrokat kell pengetnünk Bécscsel szemben. Az előbb emiitettem azt a hallgatást, a mi napokon keresztül tapasztalható ; az bátorította fel a nemzetiségi képviselőket, a kik azt kérdezhetik, hogy az a függetlenségi és 48-as párt, mely 40 éven keresztül harczolt minden ujonczj avaslat ellen, miért hallgat ? Talán az osztrák kamarilla köreinek kegyébe akarja magát belopni ? Ez a gyanú is merülhet fel. Ha a nemzetiségiek ezt észreveszik, azt mondják : ugy látszik, Bécs nélkül nem lehet csinálni semmit. Mink is megpróbáljuk és jelentkezünk. Ez a veszedelem rejlik abban a hosszas hallgatásban, melyet a függetlenségi párt tanúsított az utolsó napokban. (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) A mi a hadsereg szervezetét illeti, erre nézve nagy terveket hallottam. (Mozgás és közbeszólások balfelöl.) A hadsereg nem ujoncz ? Hát piaristák legyenek ? (Elénk derültség.) Különben igaza van t. képviselőtársamnak, az előttünk lévő törvényjavaslatból nem tudhatjuk, hogy hová akarják ezeket az ujonezokat sorozni és mely czélra. Én erre később akartam kiterjeszkedni, de miután közbeszólt t. képviselőtársam, alkalmat veszek magamnak, hogy erről a kérdésről beszéljek. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Az 1051. számú javaslattal tőlünk az ujonezjutalék megállapítását kérik. Mihez adjunk ujonezokat : a közös hadsereghez, a magyar hadsereghez vagy nem-tudom, más valami intézményhez, mert a ki nem olvassa tovább, csak a czimet, az igazán nem tud tájékozódni. E felett, óriási harezok folytak, mert 1867-ben még ott volt ez a kifejezés, hogy sorhad, 1867-től 1875-ig a törvények mindig ugy voltak szövegezve, hogy a sorhad részére, a magyar csapatok részére. Még Tisza Kálmán is egész harezokat vívott, hogy a sorhad és a magyar csapatok kifejezés állandóan benn legyen. 1875-ben megfordította a köpenyeget és 1875-től fogva már kimaradt ez a kifejezés : sorhad és lett: a közös hadsereg. Ujabb időben már a közös hadsereg is kimarad, most már csak azt mondják, hogy ujonczjutalék. A törvény