Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-422

i-22. országos ülés 1909 február 18-án, csütörtökön. 139 van. Vájjon Boszniában nem erősebb jogunk volt-e nekünk az okkupálás, mint van az annexió alapján ? Hiszen nekünk az összes batalmak garantálták azt a jogczimet, a melyből kifolyólag teljes szuverenitással rendelkeztünk. Miért kellett azt lazább jogczimre felváltani, a miből nekünk ilyen óriási konfliktusunk támad ? Azt mondják, hogy a törököknek adott alkotmány kényszeritett minket arra, hogy jogilag is rendezzük ott a viszonyokat, mert hiszen megeshetett volna, hogy választottak volna képviselőt okkupált területről a török képviselőházba. Ámde mernek-e itt pl. román nemzetiségeink Bomániába képviselőt választani. Lehetséges az ? Lehetett volna-e az, hogy Boszniában megválasztották volna a képviselőket és azok elmentek volna a török képviselőházba ? Ez az érv tehát tarthatatlan, és itt ismét az a rövidlátó politika érvényesül, a melyhez hozzá vagyunk szokva akkor, a mikor Bécsben a külügyi politikát intézik, ök csak velünk szemben tudnak eredményes politikát folytatni ; velünk szemben érvényesül az évszázados osztrák politikának minden ravaszsága, de a külföldön már az nem érvényesül. íme itt rá a példa, hogy most is milyen nehéz helyzetbe sodorta az országot. Elismerem, hogy egyszer rendezni kellett volna ott a viszonyokat, csakhogy a mai viszonyok erre egyáltalában nem alkalmasak, mert ugy Ausztriában, mint Magyarországon semmi politikai rend nincs, de gazdaságilag sem vagyunk olyan helyzetben, hogy azokat az óriási áldozatokat, a melyek egy esetleges háborúval járnak, elviselhetnék. Azután történt-e valami éveken keresztül a magyar nyelv érvényesítése tekintetében ? Itt azt a kifogást vethetnék fel, hogy paktumot kötöttünk Ö felségével, a mely szerint, a mig ez a paktum tart, a katonai kérdéseket nem bolygatjuk. De mi ugy tudtuk és nekünk ugy adták elő a dolgot, a mikor a választásokba belementünk, hogy a paktum csak két évre szól, és ennek megoldandó főkérdése az általános választói jog. Ha e két éven belül e nagy kérdést megoldotta volna a koaliozió, akkor a mostani helyzet nem állt volna, elő. Miért nem oldotta meg két éven belül az általános választói jog kérdését, holott meg kellett volna azt oldani ? Azért nem, mert egészen más kédéseket kellett elővenni, a melyek pedig a' paktumból nem folynak. Mi e tekintetben megtartottuk a paktumot, de a másik fél nem tartotta meg. Azért érezzük magunkat feloldva a paktum alól, és ezért mondjuk azt, hogy miután a hatalom a maga részéről nem tett meg semmit és engedékenységet a nemzet jogaival szemben nem tanúsított, sőt gazda iági és más téren sokkal rosszabb helyzetben vagyunk, mint voltunk, mi e kérdéseket épen ugy, mint azelőtt, joggal felvethetjük és jogunk van az ujonczjavaslat ellen is észrevételeinket megtenni. (Igaz ! Ugy van!) A hadsereg nyelvére vonatkozólag azt vitatták itt éveken keresztül, hogy ez 0 felségének abszolút felségjoga, a melynek-alapján ő határozza meg a hadsereg nyelvét. Órákon keresztül beszéltek erről és mindenki arra a konklúzióra jutott, sőt még a szabadelvű párt is, a mely pedig akkor az obstrukczióban részt nem vett, megegyezett abban, hogy a felségjogok nem értetnek a nyelvre vonatkozólag, 0 felségének a felségjogban a nyelvre vonatkozólag joga nincs. Azon törvényekben, a melyek intézkednek a hadsereg közösségéről, a melyek intézkednek a közös védelemről, nincs a nyelvkérdés bolygatva, nincs eldöntve, nincs meghatározva ; de mivel a felségjogok mineműsége és terjedelme meg van határozva, ebből következik, hogy a nyelvbeli kérdés nem tartozik a felségjogok közé. (Ugy van ! a baloldal hátsó padjain.) Bármily tisztelettel is vagyunk a monarchikus elvek iránt, csak általánosságban szólok, mégis azt mondom, a mi akkor a szabadelvű párt álláspontja is volt, hogy minden jog a néptől ered, a felségjogok is attól erednek. Minthogy pedig attól erednek, a mit Tisza István is elismert, e jogok is alkotmányosan gyakorlandók, sőt a ház határozati javaslatot is fogadott el ebben az irányban. (Ugy van !) Én a függetlenségi párt részéről csak taktikailag találom indokoltnak, hogy nem vesz részt e vitában, (Mozgás.) mert az a taktika, a melyet a függetlenségi párt e kérdésben követ, mint előbb volt szerencsém megemlíteni, oda irányul, hogy már most mutassuk meg a császárnak, hogy mi mindent megadunk neki. Hát eddig nem adtunk meg mindent ? Mindent megadtunk. Engedjék meg, hogy ezt egy példával illusztráljam. (Halljuk ! a baloldal hátsó padjain.) Volt egyszer egy kalifa, a ki rendkívül rosszul bánt alattvalóival. Ezek minden évben beszolgáltatták rendesen a tributumot, de mindig leszidta őket. Azt mondták erre az alattvalók, hogy próbáljuk meg most már máskép, talán ne menjünk olyan pontosan minden esztendőben, mint eddig, hanem vigyük el egy hónappal előbb az adót, hátha jobb képet fog vágni és jobban fog velünk bánni. Ugy is volt, a küldöttség nem január 1-én vitte be neki az adót, hanem már deczember 1-én beszolgáltatta azt, nem panaszkodva, mint eddig, hanem mosolyogva és azt mondta, örülünk, hogy egyszer egy hónappal előbb hozhatjuk az adót, mert nagyon jól megy a sorunk. Ekkor meg azt mondta a kalifa : hát micsoda gazemberek voltatok ti eddig, hogy mindig panaszkodtatok, mostantól fogva pedig még egyszer annyi lesz az adó. (Derültség.) Azt hiszik önök, hogy ha leszállítják az adót, valami méltányosságot gyakorolnak önökkel ? Nem, hanem azt fogják mondani : ti engem félrevezettetek, hiszen a magyar nemzet mindennel meg van elégedve, előbb szolgáltatja be az ujonczot, mint eddig. (Tetszés és taps balfelől.) Azt is kérdezhetnék tőlem, hogy csak mi rendelkezünk ezzel a bölcseséggel és önök ott 300-an, kik közt igazán olyan emberek vannak, kik egy egész életet eltöltöttek ennek az eszmének- a szob 18*