Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-422

k-%2. országos ülés 1909 február Í&-án, csütörtökön. 13? ezeket akarták innen megerősíteni. (ügy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Felszólalok másrészt azért, hogy a képviselő úrral szemben, a ki a megértés, a megegyezés politikáját többszörösen hangoztatta, egyet konstatáljak : azt, hogy az a megértés mindenkivel szemben lehetséges, csak azokkal szemben nem, a kik a magyar állameszmének érvényesülését igy merik hangoztatni, mint a képviselő ur. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Mi, t. képviselőház, mindig a megértés politikáját kerestük és a magyar állameszme és a magyar állam nemzeti jellegének keretén belül ezt a megértést fogjuk keresni a jövőben is. (Élénk helyeslés.) De egygyel tisztában lehetünk : azzal, hogy e megértés politikáját a nemzetiségek részéről itt önök nem képviselik. (Igaz ! Ugy van ! Élénh helyeslés a jobb- és baloldalon.) önökkel megértésre alig jutunk. Mi igenis azt a politikát azon kereteken belül, a melyeket felállítottunk, érvényre akarjuk juttatni, érvényre is fogjuk juttatni, (Elénk helyeslés és éljenzés.) de ezen érvényrejuttatásnál, t. képviselő urak, bármint portálják is magukat, mint a nemzetiségek képviselői, önöknek szerepük nem lesz. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Ezeket kívántam röviden kijelenteni. Kérem a t. házat, méltóztassék a javaslatokat elfogadni. (Hosszan tartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Csizmazia Endre jegyző: Eakovszky Béla! Rakovszky Béla: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Teljesen méltányolva azon komoly indokokat, a melyeket az igen t. ministerelnök ur az imént felhozott, beszédemet mentül rövidebbre óhajtom szabni. (Halljuk! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) Elnök í Csendet kérek ! Rakovszky Béla: Kijelentem mindenekelőtt, hogy a néppárt megbízásából az ujonczjavaslatokat elfogadom. (Helyeslés.) Szükségesnek tartom azonban egyúttal azt is, hogy a lehető legerélyesebben foglaljak állást azon vakmerő támadások ellen, á melyek a minap elhangzottak Maniu képviselő ur ajkairól, (Elénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) és pedig azért, mert a magyar nyelvnek a magyar állami élet bármely intézményében való érvényesülése Magyarországon partikulárisztikus érdeket nem képezhet, (ügy van ! Ugy van ! Elénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) — a mint azt Maniu képviselő ur állította, — hanem ez a magyar államnak természetes és törvényes joga. (Ugy van! Ugy van !) Közjogunk szerint Magyarország egységes, független, önálló és semmiféle állam alá nem rendelt ország, a mely a saját területén bármely irányban kifejtheti és fejlesztheti létének feltételeit. (Ugy van f Ugy van !) A ki ezen felfogást tagadja, az ellentétbe helyezkedik nemcsak multunkkal, hanem ellentétbe helyezkedik közjogunkkal, tételes törvényeinkkel. (Igaz ! Ugy van ! a jobb- és baloldalon.) Egy ilyen kvalifikálnatatlan támadásnak a leghatároKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXIV. KÖTET. zottabb visszautasítása minden hazafias pártnak kötelessége. Ezen kötelességnek ezennel a néppárt nevében eleget tettem. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobb- és baloldalon.) Elnök : Ki következik ? Raisz Aladár jegyző: Molnár Jenő! Molnár Jenő: T. képviselőház! Mindenekelőtt védekeznem kell azon vád ellen . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Molnár Jenő: . . . mintha mi itt az ujonczjavaslatok eUen obstrukcziót akarnánk folytatni. (Zaj.) Mi, t. képviselőház, ismerjük egy obstrukcziónak erkölcsi rugóit; jól tudjuk, hogy obstrukcziót csak akkor lehet folytatni, ha kívülről a közvélemény erősen támogatja az obstruáló pártot, ha mindjárt kisebbségben van is az. Láttuk ezt a múlt időkben. Ne méltóztassanak tehát minket olyan rövidlátó embereknek tartani, a kik nem tudják azt, hogy a koaliczió háromévi kormányzása alatt annyira elszédítette a közvéleményt, hogy mi most már azt kiábránditani nem tudjuk. Mi csak kötelességünket akarjuk teljesíteni és elkerülni óhajtjuk azt, hogy egy szó megjegyzés nélkül keresztülmenjen itt egy olyan javaslat, a mely eddig, minden alkalommal a legélesebb kritikában részesült az ellenzék részéről. (Halljuk I Halljuk !) Nem esztendőnkint, nem tiz évenkint újul fel ez a küzdelem. Évszázados harcz ez, t. képviselőház. Hiszen nem is mi obstruálunk, hanem a bécsi hatalom obstruál Magyarország jogai ellen. Mondják meg nekem, t. képviselő urak, hogy 48, vagy 67 óta sikerült-e csak a legcsekélyebb mértékben is kivívnunk valamit katonai téren Ausztriával szemben ? Még abból a programmból sem lett megvalósítva semmi, a mit a kilenczesbizottság állított fel. Avagy ott tartunk már, hogy egy szó nélkül szavazzuk meg az ujonczokat a közös hadseregnek, a mely a magyar szellem, a magj^ar jogok és a magyar nyelv elől mereven elzárkózik % Nem, t. képviselőház. Nekünk kötelességünk mindaddig folytatni a küzdelmet, az ausztriai kívánságok és a közös hadsereg szelleme ellen, a míg nem sikerült rést törnünk Magyarország jogainak és a magyar nyelvnek érvényesülésére. Tegnap a nemzetiségiek részéről egy olyan beszéd hangzott itt el, a melynek visszautasítására nekem elég szavam nem lehet. (Helyeslés.) Es éh hibáztatom ebben a tekintetben a t. függetlenségi és 48-as pártot is azért, mert ha az a beszéd, amelyet Kmety Károly t. képviselő ur ma elmondott, már a vita első napján elhangzott volna, akkor nem hiszem, hogy bátorsága lett volna Maniu képviselő urnak ebben a házban olyan hangon beszélni. De a mikor azt látják, hogy olyan évtizedes küzdelmek után, a minőket együtt vívtunk a függetlenségi és 48-as párttal a bécsi katonai körök ellen, ma egyetlen hang sem emelkedik, a mely a bécsi törekvéseket elitélné, akkor nagyon természetes, hogy a nemzetiségiek elég bátrak ahhoz, hogy nekünk szemrehányásokat tegyenek. 13