Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-422

l3ő tóá. országos ülés 1Ö0Í) február Í8-án, csütörtökön. javaslatot mielőbb változatlanul elfogadni. (He­lyeslés.) Azért vagyok bátor ezen kéréssel a t. képviselő­ház elé járulni, mert az eddigi módon és eddigi keretekben akarjuk az ujoncz jutaléknak meg­ajánlását, mindazokkal a valótlanoknak bizonyult híresztelésekkel szemben, hogy mi bizonyos fel­tételek teljesítése nélkül már a legközelebb egy felemelt létszámmal fogunk előállani. (Helyeslés.) De kérem a t. képviselőházat azért is, mert sok más, alapos megfontolást igénylő javaslatnak mielőbbi letárgyalása lenne kívánatos. Kérem az adminisztráczió és az érdekelt körök érdekében, kérem pedig azért, mert igen kívánatos, hogy ugy az adminisztráczió, valamint az érdekeltek miatt akkor történhessenek a sorozások, midőn azok rendszerint történni szoktak és nem esnek össze a munkaidővel és másoldalu elfoglaltságokkal, (Helyeslés.) ugy az adminisztráczió, mint az érdekeltek részéről. De kérem végül, t. képviselőház, a jelenlegi viszonyok között, a midőn a külügyi helyzetre nézve azt kell mondanom, hogy az legalább is mozgalmas és nem bizonyosan Ítélhető meg, hogy az az erkölcsi súly, a melyet az ujonczmegajánlás, habár azok nem is most állíttatnak elő, az egész politikai helyzetre gyakorol, hogy ennek az erkölcsi súlynak az érvényesülését késleltetni ne méltóz­tassanak. (Elénk helyeslés.) Ezekben, t. ház, végeztem is az ujonczjavaslat­tal. Engem őszintén szólva az előttem szólott t. képviselő urnak és Maniu Gyula t. képviselő urnak múltkori felszólalása indit arra, hogy t. ház figyel­mét rövidesen igénybe vegyem. (Halljuk ! Halljuk !) Nem akarom azt az olcsó dicsőséget keresni, hogy én itt a t. kéj)viselő urakkal szembeszálljak és pattogó szavakat hangoztassak. (Helyeslés.) Azt hiszem ezen túl vagyunk. (Igaz ! Ugy van !) Követ­kezetes politikával és tettekkel állhatunk csak azon áramlatokkal szembe, a melyeket beszédé­ben képvisel. (Helyeslés.) De daczára annak, hogy nem a pattogás múló dicsőségét keresem, mégis erről a helyről is konstatálnom kell, hogy Maniu Gyula képviselő ur múltkori fölszólalása vakmerő támadás volt Magyarország ellen. (Általános élénk helyeslés.) Vakmerő támadás, mert azt a jogunkat vonta kétségbe, hogy mi az állameszmének és a magyar nyelvnek a hadsereg körében is megfelelő teret biztosithassunk. Ezt a jogunkat vonta kétségbe és kisebbítette, még pedig fitymáló fölénynyel akarta kisebbíteni, épen akkor, a midőn nagyon jól tudja, hogy ez képezi legakutabb politikai kérdéseink egyikét, a melyet a legközelebbi jö­vőben, ha békés állapotokat akarunk, megoldásra kell juttatni. (Élénk helyeslés és taps.) Ezt a vakmerő támadást ma a t. képviselő ur kisebbíteni akarja, a mennyiben itt magyar államférfiakra hivatkozik, azok közt fölmerülő eszmecseréből, a nézetek különbözőségéből az ő álláspontjuk mellett akar argumentumot meríteni. Andrássy Gyula grófra hivatkozik. Azt a czitá­tumot is hamisan állítja oda a t. képviselő ur, mert gr. Andrássy Gyula azt mondotta, eszmeme­netének tenorja ez volt: ha túlságos követelések­kel lépünk fel, akkor Ausztriában is túlságos kö­vetelésekkel fognak előállani, pedig ott, legyünk tisztában vele, a széthúzó elemek alighanem par­tikularizmust kivannak majd belevinni a hadse­regbe. Tehát a mikor gr. Andrássy Gyula a parti­kularizmusnak Ausztriában való bevezetésétől fél, akkor mit tett itt Maniu Gyula t. képviselő ur ? Egyenesen ezt a jogosult törekvésünket, a mely politikai ambiczióink legakuttabb kérdését képezi, a melyre nézve egyhangúság uralkodik az egész nemzeti felfogásban, (Igaz! ügy van!) ugy tüntette föl, mintha az, hogy mi a magyar állam nyelvének érvényt akarunk szerezni, parti­kulárizmus volna, sőt nemzetiségi torzsalkodá­sunkra vezetne, vagyis a különböző nemzetisé­geket egyenértékűeknek tüntette fel a magyar államnyelvvel. (Élénk helyeslés.) jV/-j Valaki igen mulathat azon, hogy egyes állam­férfiak felszólalásából a valódi tendenczia elferdítése mellett egyes kiszakított szavakkal akar magának igazságot keresni. De olyan államférfiut mutasson, a ki egyenesen a magyar állameszmének vagy pedig a magyar államnyelv hivatalos jellegének negá­czióit merte volna valaha hirdetni vagy vitatni. Abban lehetnek közöttünk differencziák és lesznek is, hogy az állameszme és a hivatalos államnyelv érvényesülésének milyen fokig, tágabb vagy szű­kebb mértékben fogunk-e érvényt szerezni, de magának az alapeszmének a jogosultságát, a ma­gyar állameszmét magyar államférfiú soha kétségbe nem vonta. (Általános élénk helyeslés és taps.) Az ilyen, alkotmányunk és államjogi helyzetünk elleni kísérletek mindig megfelelő visszautasítással fog­nak találkozni. De én, t. képviselőház, nem azért szólalok fel, hogy a magunk részéről is visszautasítsam ezt. Hiszen méltó megtorlásban részesült az, a midőn a közfelfogás háborodott fel a képviselő ur beszéde ellen. Hanem kettőt konstatálni kívánok. Először nemcsak igaztalannak, hanem egyenesen bűnösnek kell jeleznem a képviselő ur eljárását. (Elénk helyeslés.) Bűnösnek nem azért, mert azokat az aggályokat erősiti meg innen, a mi körünkből, a melyek felhozatnak arra nézve, hogy a hadsereg harczképességét mennyire érintené az, ha az állam nyelvének tágabb tér biztosíttatnék ; hanem bű­nösnek jelzem azért, mert az bizonyos körök ré­széről rég keresett visszhangja ebben a parlament­ben azoknak a törekvéseknek, a melyek egyenesen a magyar állameszme kisebbítésével, a magyar államnyelv külön helyzete jogosultságának meg­tagadásával akarják a mi államiságunkat és ezáltal közvetve a monarchiának az érdekeit is kisebbí­teni, sőt azt merem mondani, veszélyeztetni. (Elénk Jielyeslés.) Ezzel a visszhanggal, a mely innen kelt fel ezen jogosulatlan törekvések mellett, a melyek, azt hiszem, felforgató tendenczia juk miatt el fog­nak enyészni rövid idő alatt, mint balga kísérletek :

Next

/
Thumbnails
Contents