Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-422

í%2. országos älés Í909 február 18-án, csütörtökön. 135 tember 23-iki audienczia után olvastam a Magyarországban azt a czikket, a mely vastag betűkkel ugy hangzott: »Hadd tudja meg Bécs. Kijózanodtunk, kibékülünk a nemzetiségekkel.* Mindenki várta azt a koalicziót, hogy jöjjön, nyilatkozzék, micsoda garancziákat ad arra, hogy ezek a nemzeti törekvések nem lesznek a mi hátrányunkra, hogy nem fognak járni a mi hátraszoritásunkkal. Valahányszor a magyar hadseregről olvastunk, az, a ki elég tapintatos volt és elég diplomatikus, az csak a magasztos eszméket hangoztatta, az pedig a kinek őszinte volt a tolla, azt mondotta, azért van szükség az önálló nemzeti hadseregre, mert mindaddig, a mig nincs önálló hadsereg, nem tudunk elbánni a nemzetiségekkel és azokat nem birjuk megfékezni. Kmety Károly : Ki mondta % Pop Cs. István: A t. szomszédja egy aradi lapban, a mely akkor jelent meg, a mikor a koaliczió még nem volt uralmon, de már megvolt. Hock János képviselő ur irta ezt egy aradi lapban. Határozottan emlékszem erre. Engem soha hazugságon nem fognak. Méltóztassék csak utána nézni... Kmety Károly : Nem is irt aradi lapba soha ! Pop Cs. István : Akkor átvehették valahonnan, de igy volt. Én nem ismerhetem valamelyik szerkesztőségnek belső titkait, de láttam ezt a czikket, »Nemzeti hadsereg«, irta Hock János. A legnagyobb tévedés az is, ha azt állítják, hogy nekünk inkább kell a német, mint a magyar. Ez nem való, ezt mi sohasem mondottuk. Czélszerűségi szempontból mondhatja ezt valaki, helyezkedve az önök ama államférfiainak álláspontkik kormányon tartották 40 évig ezt az országot, de abból a szempontból, mert mi a magyar nyelv ellen antipátiával viseltetünk, ezt senki sem mondta és nem is mondhatta. De ha akarják őszintén hallani, hogy mi a mi véleményünk, megmondom. (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassanak bármelyik törekvésben, az előre való haladásban ugy berendezkedni, hogy az a mi sérelmünkre"ne essék, a mely maga után vonja logikai következetességgel a megsemmisülésünket. Nézzük csak ezt a sokat hánytorgatott ezrednyelvet. Nálunk volt Magyarországon, Erdélyt is hozzászámítva . . . (Nagy zaj.) Ebből ne méltóztassék gravament csinálni, mert van a közjogban ma is szorosabb értelemben vett Magyarország és Erdélyország. (Ellenmondások.) Ma is emiitik ezt, mikor itt etnográfiai megjelölésről van szó. En nem akarok poütikai megjelölést, ne méltóztassék tehát ebből gravament csinálni. Van 8—9 ezred, a hol a románság abszolút többségben van. Novák Dániel: Nincs Magyarországon román, az mind oláh! Pop Cs. István : Volt román ezrednyelv talán 8 vagy 9 ezredben, ma egyetlenegyben van, a többiben behozták a magyar ezrednyelvet, kizárólag a mi rovásunkra. (Helyeslés jóbbfelől.) Jó, helyes. Voltak eddig tanszékeink a román nyelvre, most egyetlenegy intézetben van. Most a hittanra is pl. a görög-katholikusokat, a kiknek a hittana egészen elüt a római katholikusokétól, római katholikusok tanítják. (Zaj.) Ezek tények, ezekről informálódtam. Ne vegyék rossz néven, ha mi ugy látjuk, hogy az önök előrenyomulása, előretörekvése mirajtunk keresztül történik. Kállay Tamás (közbeszól). Pop Cs. István: Megengedjen t. képviselőtársam, ha már itt nemzetiségi képviselők vagyunk, mégis annyit eüsmerjenek, hogy nemzetiségi érdekeinket is kell védenünk. A belügyminister ur azt mondotta, hogy mi a nemzetiségi érdeket igenis kiszínezve reprezentáljuk. Hát tényleg az is a kötelességünk szerény véleményem szerint, összeegyeztetve a haza nagy érdekeivel. Ha mi látjuk, hogy a birtokállományt is veszik, a mi megvolt, minden oldalon háttérbe szorítanak . . . Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Pop Cs. István : Kizárólag csak arra válaszoltam, a miben meg voltam támadva, (Felkiáltások : Senki sem támadta meg!) mert egy, sőt másfél órán keresztül hozzám voltak intézve azok a súlyos támadások. Azt hiszem, t. ház, válaszoltam azokra a támadásokra, a melyek érdemlegesek, azokra nézve pedig, a melyek, a mint mondottam, a főúrnak parancsa a jobbágygyal szemben, csak azt jelentem ki, hogy azokat visszautasítom és visszautasítom azt a tendencziát a leghatározottabban, mintha mi osztrák szolgálatban állnánk bérért vagy bér nélkül. Olvassák el önök Magyarország történelmének lapjait, s meg fogják találni, hogy sem Rákóczinak, sem Bercsényinek birtokait nem nekünk, az oláhoknak adták oda. Egy hang (a baloldalon): Azt sajnálják, ugy-e ? Pop Cs. István : Szükségesnek tartottam, t. ház, ezeket a támadásokat visszautasítani azért is, mert olvastam tegnap, s a mai reggeli lapokban is, hogy a midőn a Jupiter tonans felém szólt, akkor meglapultam itt és alig mertem valamit mondani. Én soha meglapulva nem állok, sem nem ülök és nem fogok meghátrálni soha semmiféle terrorizmus előtt. (Zaj.) I i Ezeket tartottam szükségesnek elmondani, egyúttal tisztelettel bejelentem, hogy azon bizalmatlanság folytán, a melylyel a kormány iránt viseltetem, a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslések a jobbközépen.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólani. (Halljuk! Halljuk !) Wekerle Sándor ministerelnök: T. képviselőház ! A magam részéről a tárgyalás alatt lévő javaslatra nézve igen keveset kívánok mondani. Csak azt a kérést vagyok bátor a t. házhoz intézni, hogy arra való tekintettel, hogy az ujonczjutalóknak a megajánlása egy oly rendes állami szükségletet képez, a mely nélkül az ügyeket rendesen vezetni és kezelni nem lehet, méltóztassék ezen előttünk fekvő és a ház elé terjesztett törvény-