Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-422

134 4-22. országos ülés 1909 február 18-án, csütörtökön. Pop Cs. István : Az összes felszólalások arról szóltak, hogy a magyar! kultúra ellen harczoltunk. (Mozgás és közbeszólások.) Nem kérdem önt; mondom, hogy most válaszolok. (Derültség.) A mostani ministerium egyik illusztris tagja most egy ministersorban van a másikkal, a ki pedig mintegy ellentétes pólusa volt azelőtt, ugyancsak nagy harczban voltak : gróf Andrássy Gyula és gróf Apponyi Albert. (Mozgás. Felkiáltások : Megegyeztek!) Az már más. (Derültség.) A lényeg az, hogy Andrássy Gyula, kire nem lehet olyan hamar rásütni a hazaárulás bélyegét, miként válaszolt Apponyinak, a kiről elismerem, hogy akkor is azokat az elveket vallotta, mint ma. (Felkiáltások balfelől: Éljen Apponyi!) Mit mondott akkor gróf Andrássy Gyula ? Érdemes volna ezt az egész beszédet kinyomatni (Felkiáltások : Hiszen nyomtatásból olvassa! Derültség.) és összehasonlítani Maniu Gyula beszédével. (Zaj.) Mit mond gróf Andrássy Gyula (olvassa) : »Ha a t. képviselő ur azt állítja, hogy a mi közösügy, azt át kell hatni a magyar kultúrának, mi következik ebből ? Az, hogy mert közösügy, tehát osztrák is, s igy át kell hatva lenni a magyar és osztrák kultúra által. Mi lesz ez intézmény, melyet egyszerre két különböző alapon álló idegen kultúra hat át ? Azt hiszem, ezen kérdés másként nem oldható meg, mint ugy, hogy maga az intézmény kettéválasztatik, s egyik része átalakittatik a magyar kultúrára, másik az osztrákra. (Helyeslés a szélsőbalon.) (Felkiáltások a baloldalon : Helyes! Ugy van!) Akkor mi marad meg a közösségből ? Semmi, csak a neve. (Élénk helyeslés és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem is kell!)« De Kmety t. képviselőtársam nem azt mondja, sőt önök egyike sem. Ö azt akarja hangoztatni, hogy nagyon is összefér a mai viszonyokkal az, a mit a függetlenségi párt követel. (Olvassa): »De a t. képviselő ur ezen elveit nem alkalmazza az egész állami életre, csak a hadseregre és arra sem korlátlan mértékben, csak bizonyos fokig. De már ez is elegendő arra, hogy a közösséget megsértse.« Lám, lám, hogy féltette a közösséget gr. Andrássy Gyula! (Olvassa) : »De nézzük azon uj intézményeket, melyeket gr. Apponyi Albert felállítani akar. Ha nem sikerülne oly amfibiumokat nevelni, melyek ámbár magyar kultúrát tanultak, mégis arra lesznek nevelve, hogy egy osztrák kultúrán is alapuló hadseregben részt vegyenek, oda fogunk jutni, hogy azon tisztek, melyek ezen intézetből fognának kikerülni, csak Magyarországon fognak szolgálhatni, a többiek pedig csak Ausztriában, s a végeredmény két külön tisztikar lesz. Már pedig, ha a czélt akarjuk, az eszközöket is kell akarnunk. Ha fenn akarjuk tartani a hadsereg közösségét, a közös tisztikar elkerülhetetlenül szükséges, ha pedig közös tisztikart akarunk, adnak közös alapon való neveltetése szintén szükséges.« Tehát a magyar neveltetés teljesen ki van zárva ! (Olvassa) : »De t. képviselő ur, nem akarom tovább fejtegetni ez intézmény egyes hatásait; csak egy aggodalmat akarok kiemelni, a mely reám nézve elegendő arra, hogy ez eszmét határozottan visszautasítsam. Ha mi törvényhozásilag akarjuk biztosítani, hogy egy oly katonai intézmény állittassék fel, mely a magyar kultúra alapján áll, akkor Ausztriának is megvan az a joga, hogy törvényhozásilag odahasson, hogy egy oly katonai intézmény állittassék fel, mely osztrák kultúrával van áthatva. Tudjuk-e azonban, hogy az osztrák kultúra alatt fog értethetni a cseh, lengyel és német kultúra? En, t. ház, e kultúrákat nem akarom kicsinyeim ;• elismerem azok kitűnőségét és belértékét, de azt kérdem, czélszerű-e, hogy e kultúrákat a hadseregbe bevezessük ? Kérdem, meg fog-e maradni a homogenitás, az egység, a mely a hadsereg harczképességére feltétlen szükséges ? Azt hiszem, hogy nem fog megmaradni, s azért sokkal czélszerűbb, ha azon alapot fentartjuk, a melyen eddig állottunk, hogy t. i. meghagyva Ö felségének, a mi Ö felségéé, a vezényletet, vezérletet, a belszervezet megállapítását, mi arra szorítkozunk, hogy ellenőrizzük, hogy a hadseregben oly szellem ne terjesztessék stb«. Ivánka Milán: Most háborogjanak! (Zaj balfelől: Kommandóra ?) Pop Cs. István: Megígértem, hogy nagyon objektíve fogok beszélni, ha szívesek lesznek meghallgatni, s megígérem, hogy nem térek el a tárgytól, mert azt mondták, Maniu másról beszélt. Mit akart Apponyi ? Nem akarta a hadsereg magyar részének magyarosítását és a magyar kultúrának bevitelét 1 De gr. Andrássy azt mondotta, hogy nem alkalmas. (Felkiáltások balfelől: Beszéljen Maniuról! Maradjon Maniunál!) Hűen lefordítottam ! (Felkiáltások balfelől: Hülyén!) Nem ebben a légkörben mérlegeljék önök ezeket a beszédeket és tanulmányozzák gr. Andrássy Gyulának az öregnek beszédeit és álláspontját, hanem otthon, csendesen és majd meg fogják látni hogy Az a mi önöknek fáj, a mi önöket felháborította az, hogy a magyar kultúra ellen harczolunk a hadsereg keretében. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Pop Cs. István : A sok támadás közül olyan is hangzott el, hogy a gróf ur áldásos kezét leveszi rólunk. Nem tudom, hogy ebben a parlamentben az urak közül bárkit is molesztáltunk volna, mi senkit sem molesztáltunk és ha bojkott alá is vesznek, azt is eltűrjük, mert bennünk erősebb a meggyőződés és kötelességtudás, mint az, hogy valakinek tetszik-e a mit cselekszünk, különösen mikor az tetszik, a mi elveink megtagadásával járna. Kényes kérdések ezek, melyekben nagyon nehezen lehet nyilatkozni, különösen akkor, mikor a levegő puskaporos. Azonban mindennek daczára megengedem magamnak, hogy néhány indirekt észrevételt tegyek. Maniu azt mondotta, hogy ismeri az önök törekvéseit. Erre vonatkozólag legyen szabad mondanom, hogy a ehlopy-i parancs és a szép-