Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-422
tM. országos ülés 190Ú február ÍÉ-án, csütörtökön. 129 Kmety Károly,: Alap nélkül való ráfogás tehát az, mintha a függetlenségi párt kevesebbel elégednék meg, vagy azzal elégednék meg, a mi a kilenczes-programmban benfoglaltatik. Farkasházy Zsigmond : Majd meglátjuk ! Kmety Károly: Nagyon téves az a nézet is, hogy a jelvények kérdésében valami kompromiszszumra hajlandók volnánk. Honnan veszi t. képviselőtársam azt, hogy ez a párt elfogad akár oly megoldást, hogy megkerülje a jelvény-kérdést, eltörölve a jelvényeket. . . Farkasházy Zsigmond: A törvényjavaslat cziméből veszem ezt a szuppozioziót ! Kmety Károly: Ebben semmiféle támpont erre a felfogásra nincs. Akár pedig olyan megoldást, hogy a függetlenségi párt megelégszik esetleg bizonyos közös vagy együttes lobogóval. Nem tudom, Farkasházy képviselőtársam állitotta-e ezt, de hallottam arról az oldalról az ilyféle állítást. A függetlenségi párt álláspontja ebben a kérdésben nagyon tiszta és világos. Ha Ö felsége ugy találja jónak, hogy a jelvényeknek a mostani módszer szerinti használatát a hadsereg mindkét részében, az osztrák hadseregben is, meg a kiegészítő magyar hadseregben is, módosítja, mondjuk, ha azokat egészen eltörli, a mit nem hiszek, vájjon ebben az esetben az következik-e, hogy a magyar állam jelvényeit mindazonáltal megkülönböztetett módon a magyar kiegészítő hadseregben alkalmazzuk, akkor, mikor az osztrák hadseregben az osztrák állam semmiféle jelvényét nem látjuk ? Ebben az esetben nem tartanám lehetetlennek, hogy ezt a megoldási módot, ezt a megkerülési módot akczeptáljuk. (Mozgás.) Farkasházy Zsigmond: Ebben semmi nemzeti vívmány nincs ! Kmety Károly: Ebből tehát valami uj fegyvert ne tessék kovácsolni, mert én világosan beszélek. Ha ö felsége az ő jogkörében módosít a czimer- vagy zászlóhasználaton, de azt megteszi egyaránt az osztrák kiegészítő hadseregben és a magyar kiegészítő hadseregben, ugy, hogy egyformán nem használtatnak czimerek, egyformán nem látjuk az osztrák részhadseregben a feketesárga lobogót és a kétfejű sast, no már akkor azt követeim, hogy a czimer használata tekintetében a magyar hadsereget képező részben más állapot valósittassék meg, ezt nem tudnám megérteni. Ezt azonban csak mint egy feltevést mondottam ; legyen meggyőződve a t. képviselő ur, — én nem vagyok honvédelmi minister, nem is akarok lenni — de garantálni merem, hogy ez a megkerülési mód alkalmaztatni nem fog, mert a czimereket is, nemcsak a lobogókat, mellőzni, ugy az osztrák hadseregben, mint a magyar hadseregben, teljesen lehetetlen volna. Ha pedig czimer használtatik és lobogó használtatik, akkor a közös hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregben semmi más czimernek helye nincs, mint egyedül a magyar birodalom czimerének (Helyeslés balfelől.) és a magyar birodalom zászlójának. Ez megint nem kétséges. Deák Ferencz KÉr-vH. NAPLÓ. 1906 -1911. xxiv. KÖTET. mondta, hogy ez a magyar állam hadserege; azt hiszem, hogy a 67-es pártok ezt a felfogást teljesen állják; ha pedig ez igaz, hogy ez a magyar állam hadserege, és abban csakis magyar honpolgároknak kell szolgálniok, akkor az a magyar hadsereg közjogi jellegénél fogva czimerében és lobogójában semmiféle közös, vegyes vagy együttes nem lehet. (Élénk helyeslés balfelől.) Ez tisztán és kizárólag a magyar állam hadserege és ezen hadsereg csapatainál, intézeteinél, hatóságainál semmiféle más lobogónak és czimernek, mint az ősi jogába visszahelyezett czimernek és lobogónak helye nem lehet. (Helyeslés balfelől.) Nem alkalomszerű felfogás ez, t. képviselőtársam. Tehát nem veszi szerénytelenségnek, ha rámutatok arra, hogy már 1903-ban is, a mikor még nem is volt ideám arról, hogy valaha a magyar országgyűlés tagjai közé jutok, ezt az álláspontot vallottam és ezt az álláspontomat állom végisvégig, (Helyeslés balfelől.) Azt hiszem, elbúcsúzhatom a létszámemelés kérdésétől azzal, hogy én a létszámemelést a honvédség számára sem vagyok hajlandó megszavazni mindaddig, míg azok a paktumban biztosított nyelvi engedémények meg nem valósittatnak. Ezt azért hangsúlyozom, mert igenis megnyilvánult ellenkező felfogás ; megnyilvánult az a felfogás, hogy a honvédség annyira a miénk, annyira a mi szivünkhöz nőtt, annyira magyar, annyira kedves nekünk, hogy lehetetlenség, hogy a honvédség fejlesztésére szükséges létszámemelést is attól tegyük függővé, hogy a közös hadseregben a magyar állam igényei elismertetnek-e vagy nem. Erre a felfogásra vagyok bátor a következőket mondani. A honvédséget szeretem, a honvédséget nagyra becsülöm, a honvédség katonai kvalitásait dicsérni minden oldalról hallom, a honvédség adminisztratív vezetését mintaszerűnek találom, tehát a honvédségben egész ambicziónkat kielégítve láthatjuk, a mennyire az a viszonyok szerint lehetséges, legfeljebb a szellem tekintetében lehetnének némi kifogásaink. De ez utóbbi talán csak átmeneti és csak itt-ott felmerülő jelenség. Semmi okunk sincs tehát arra, hogy a honvédséget ne szeressük, hogy a honvédségtől bármiféle áldozatkészséget megvonjunk. A honvédelmi minister ur iránti bizalmam is arra ösztönöz, hogy a honvédséggel szemben az áldozatkészségnek legszélsőbb határáig szívesen elmenjek. De még sem adom meg a honvédségnek a tüzérség felállítására szükséges létszámemelést, egyszerűen azért, mert ha honvédtüzérségre létszámemelést adok, abban az esetben indirekté felemeltem a közös hadsereg tüzérségének létszámát. (Ugy van ! balfelől.) Egy hang (balfelől) : Nem kérték ! Kmety Károly: Nem kérték, nem is arról van szó, de egy felfogás nyilvánult meg hivatalos helyen. Igen jól tetszik tudni, hogy a véderőbizottságban megnyilvánult az a felfogás, bár elszigetelten, hogy igenis minden katonai enged17