Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-422

tM. országos ülés 190Ú február ÍÉ-án, csütörtökön. 129 Kmety Károly,: Alap nélkül való ráfogás tehát az, mintha a függetlenségi párt kevesebbel eléged­nék meg, vagy azzal elégednék meg, a mi a kilen­czes-programmban benfoglaltatik. Farkasházy Zsigmond : Majd meglátjuk ! Kmety Károly: Nagyon téves az a nézet is, hogy a jelvények kérdésében valami kompromisz­szumra hajlandók volnánk. Honnan veszi t. kép­viselőtársam azt, hogy ez a párt elfogad akár oly megoldást, hogy megkerülje a jelvény-kérdést, eltörölve a jelvényeket. . . Farkasházy Zsigmond: A törvényjavaslat cziméből veszem ezt a szuppozioziót ! Kmety Károly: Ebben semmiféle támpont erre a felfogásra nincs. Akár pedig olyan megoldást, hogy a függetlenségi párt megelégszik esetleg bizo­nyos közös vagy együttes lobogóval. Nem tudom, Farkasházy képviselőtársam állitotta-e ezt, de hallottam arról az oldalról az ilyféle állítást. A függetlenségi párt álláspontja ebben a kérdésben nagyon tiszta és világos. Ha Ö felsége ugy találja jónak, hogy a jelvényeknek a mostani módszer szerinti használatát a hadsereg mindkét részében, az osztrák hadseregben is, meg a ki­egészítő magyar hadseregben is, módosítja, mond­juk, ha azokat egészen eltörli, a mit nem hiszek, vájjon ebben az esetben az következik-e, hogy a magyar állam jelvényeit mindazonáltal meg­különböztetett módon a magyar kiegészítő had­seregben alkalmazzuk, akkor, mikor az osztrák hadseregben az osztrák állam semmiféle jelvényét nem látjuk ? Ebben az esetben nem tartanám lehetetlennek, hogy ezt a megoldási módot, ezt a megkerülési módot akczeptáljuk. (Mozgás.) Farkasházy Zsigmond: Ebben semmi nem­zeti vívmány nincs ! Kmety Károly: Ebből tehát valami uj fegy­vert ne tessék kovácsolni, mert én világosan beszélek. Ha ö felsége az ő jogkörében módosít a czimer- vagy zászlóhasználaton, de azt megteszi egyaránt az osztrák kiegészítő hadseregben és a magyar kiegészítő hadseregben, ugy, hogy egy­formán nem használtatnak czimerek, egyformán nem látjuk az osztrák részhadseregben a fekete­sárga lobogót és a kétfejű sast, no már akkor azt követeim, hogy a czimer használata tekintetében a magyar hadsereget képező részben más állapot valósittassék meg, ezt nem tudnám megérteni. Ezt azonban csak mint egy feltevést mon­dottam ; legyen meggyőződve a t. képviselő ur, — én nem vagyok honvédelmi minister, nem is akarok lenni — de garantálni merem, hogy ez a megkerülési mód alkalmaztatni nem fog, mert a czimereket is, nemcsak a lobogókat, mellőzni, ugy az osztrák hadseregben, mint a magyar had­seregben, teljesen lehetetlen volna. Ha pedig czimer használtatik és lobogó használtatik, akkor a közös hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregben semmi más czimernek helye nincs, mint egyedül a magyar birodalom czimerének (Helyeslés balfelől.) és a magyar birodalom zászló­jának. Ez megint nem kétséges. Deák Ferencz KÉr-vH. NAPLÓ. 1906 -1911. xxiv. KÖTET. mondta, hogy ez a magyar állam hadserege; azt hiszem, hogy a 67-es pártok ezt a felfogást teljesen állják; ha pedig ez igaz, hogy ez a magyar állam hadserege, és abban csakis magyar honpolgárok­nak kell szolgálniok, akkor az a magyar hadsereg közjogi jellegénél fogva czimerében és lobogójában semmiféle közös, vegyes vagy együttes nem lehet. (Élénk helyeslés balfelől.) Ez tisztán és kizárólag a magyar állam hadserege és ezen hadsereg csapa­tainál, intézeteinél, hatóságainál semmiféle más lobogónak és czimernek, mint az ősi jogába vissza­helyezett czimernek és lobogónak helye nem lehet. (Helyeslés balfelől.) Nem alkalomszerű felfogás ez, t. képviselő­társam. Tehát nem veszi szerénytelenségnek, ha rámutatok arra, hogy már 1903-ban is, a mikor még nem is volt ideám arról, hogy valaha a ma­gyar országgyűlés tagjai közé jutok, ezt az állás­pontot vallottam és ezt az álláspontomat állom végisvégig, (Helyeslés balfelől.) Azt hiszem, elbúcsúzhatom a létszámemelés kérdésétől azzal, hogy én a létszámemelést a hon­védség számára sem vagyok hajlandó megsza­vazni mindaddig, míg azok a paktumban biztosí­tott nyelvi engedémények meg nem valósittatnak. Ezt azért hangsúlyozom, mert igenis megnyilvá­nult ellenkező felfogás ; megnyilvánult az a fel­fogás, hogy a honvédség annyira a miénk, annyira a mi szivünkhöz nőtt, annyira magyar, annyira kedves nekünk, hogy lehetetlenség, hogy a hon­védség fejlesztésére szükséges létszámemelést is attól tegyük függővé, hogy a közös hadseregben a magyar állam igényei elismertetnek-e vagy nem. Erre a felfogásra vagyok bátor a következőket mondani. A honvédséget szeretem, a honvédséget nagyra becsülöm, a honvédség katonai kvalitásait dicsérni minden oldalról hallom, a honvédség ad­minisztratív vezetését mintaszerűnek találom, tehát a honvédségben egész ambicziónkat kielé­gítve láthatjuk, a mennyire az a viszonyok sze­rint lehetséges, legfeljebb a szellem tekintetében lehetnének némi kifogásaink. De ez utóbbi talán csak átmeneti és csak itt-ott felmerülő jelenség. Semmi okunk sincs tehát arra, hogy a honvédséget ne szeressük, hogy a honvédségtől bármiféle áldozatkészséget megvonjunk. A honvédelmi minister ur iránti bizalmam is arra ösztönöz, hogy a honvédséggel szemben az áldozatkészségnek legszélsőbb hatá­ráig szívesen elmenjek. De még sem adom meg a honvédségnek a tüzérség felállítására szükséges létszámemelést, egyszerűen azért, mert ha honvéd­tüzérségre létszámemelést adok, abban az esetben indirekté felemeltem a közös hadsereg tüzérségének létszámát. (Ugy van ! balfelől.) Egy hang (balfelől) : Nem kérték ! Kmety Károly: Nem kérték, nem is arról van szó, de egy felfogás nyilvánult meg hivatalos helyen. Igen jól tetszik tudni, hogy a véderő­bizottságban megnyilvánult az a felfogás, bár elszigetelten, hogy igenis minden katonai enged­17

Next

/
Thumbnails
Contents