Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-422

130 m. országos ülés 1909 február 18-án, csütörtökön. meny nélkül, illetőleg azok nélkül a nemzeti vívmányok nélkül is szivesen megszavazzuk a honvédség fejlesztésére szükséges létszámemelést. A honvédség fejlesztése alatt jelenleg nem érthetek mást, mint a gépfegyverosztályokhoz . . . Farkasházy Zsigmond : Már megvan! Kmety Károly :,. . . és a felállítandó honvédtüzérséghez szükséges ujoncztöbbletet. Teljes mértékben igazolom tehát azon állításomat, hogyha mi a honvédség fejlesztését, a honvédtüzérség felállítását létszámemeléssel lehetővé teszszük, abban az esetben a közös hadsereg tüzérségét is kerülővel szaporítottuk. Ez ellenmondásnak látszik, de igy van. Hiszen a t. honvédelmi minister urnak ezt nem kell bizonyítanom., de talán a t. képviselő urak is annyira tájékozva vannak a hadsereg és az ordre de bataille tekintetében, hogy ezt teljesen ismerik. Jelenleg a honvédhadosztályokhoz már békeidőben, de háború esetében is az ordre de bataille szerint a honvéd hadgyakorlatokhoz, mint tüzérség, beosztatnak a megfelelő közös hadseregbeli tüzérségi csapatok. A honvédség tehát háború esetén és a hadgyakorlatok esetén is el van látva tüzérséggel. Igaz, hogy gyöngén, de a közös hadsereg is gyöngén van ellátva. A mióta az osztrák honvédségtől elvonhatja a közös hadsereg az ő tüzérségi csapatait, hogyha egyszer külön honvéd tüzérséget állítottunk fel. . . Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister: Nem vonhatja el ! Kmety Károly : . . . ezzel jó részben felszabadult a közös tüzérség. Egy részében, legalább jó részében. (Igaz! Ugy van! Ellenmondások a baloldalon.) Bocsánatot kérek, Ausztriában nyolcz Landwehr kerület számára nyolcz tüzérségi ezredet szerveznek, akkor azzal nyolcz közös hadseregbeli tüzérezred pótoltatik. (Helyeslések balfelóí.) Gr. Somssich Tihamér (közbeszól). Kmety Károly: T. képviselőtársam félreért engem, t. i. én nem azt állítottam, hogy ezentúl a közös tüzérség egyáltalán nem marad meg osztrák Landwehrnél. Sőt ezt jól tudom, csak azt állítom, hogy nyolcz tüzérezredet helyettesit a Landwehrtüzérség. Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister (közbeszól). Kmety Károly: Hogy az osztrák tüzérség csak papiroson van, azt méltóztatik mondani a t. minister urnak ? Polónyi Géza: Ez a terv van papíron, Kmety Károly: Papiroson van, az igaz, mert csak hadgyakorlatok idején és háborúk esetében történik meg, hogy tényleg a közös tüzérség ellátja a honvédséget; most papíron van meg, de ez egy reáhs dolog. Azért állítom, hogyha a honvédségi tüzérséghez szükséges létszámemelést megszavazzuk, akkor ugyanolyan mértékben felszabadul a közös hadsereg tüzérségi ereje és rendelkezésére fog állni a közös hadseregnek. Vagyis ugy van, a mint mondottam, hogy ezzel a honvédségi tüzérségnek a felállításával mi, indirekté, kerülő utón tulaj donképen a közös .hadsereg tüzérségi erejét is gyarapítjuk. Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister (közbeszól). Kmety Károly: Ha ez nem igy van, t. honvédelmi minister ur, akkor én a legnagyobb készséggel fogom meghallgatni az ellenkezőnek bebizonyítását. Én a legújabb hadszervezeti munkák alapján állítottam ezt, a melyeket hivatalosan használnak a katonai tanintézetekben. De különben ez nem is uj dolog, igy volt ez már régóta. Igy volt ez 1892-ben, akkor voltam hadgyakorlatokon utoljára, és ott mint honvédtiszt láttam a honvéd hadosztályoknál a közös hadsereg tüzérségét operálni. Hosszú ideig voltam bátor a t. ház figyelmét igénybe venni, s azért most már közeledni fogok előadásom befejezéséhez. (Halljuk ! Halljuk !) Csak egynéhány szót kívánok elmondani a kimunkálás alatt levő véderőtörvényj avaslat tekintetében. Azt hiszem, most már itt van az ideje ennek, a mikor az elvi álláspontok meghatározásán dolgoznak. Mert a mikor egy törvényjavaslatot már a hadügyminister és a két honvédelmi minister megállapított és esetleg Ö felsége u. n. »Vorsanctió«-val ellátta, akkor már az alkotmányos tényezőknek is nehezen megy azon javaslaton valami lényeges elvi változtatást eszközölni. Engedje meg tehát azért a t. honvédelmi minister ur, hogy most látom itt az idejét annak, a mikor még együtt tanácskoznak erről, a mikor még nincsen befejezve az elvi álláspontok megállapítása, hogy néhány szempontot a t. minister ur figyelmébe ajánljak. (Halljuk ! Halljuk !) Először is nagyfontosságú kérdés, hogy abban az uj véderőtörvényben módosítás történjék az ujonezteher viselésének aránya tekintetében. Jelenleg tudvalevő az, hogy a két állam a közös hadsereg ujonczlétszámának viselésében olykép vesz részt, hogy olyan arányban ad ujonezot, a milyen arányban a magyar birodalom népessége az osztrák császárság népességéhez áll. A mai kulcs Magyarországra nézve igen hátrányos, mert — és itt hivatkozom a statisztika jelenlevő egyetemi professzorára, de hivatkozom arra is, hogy privát szorgalomból megszereztem az adatokat egy tudományos intézettől, tehát a mit mondandó vagyok, nem légből veszem, hanem adatokra alapítom. Az egyedül helyes kulcs, a mely megfelel a két állam véradóviselési képességének, az, hogy ha ezt a kulcsot eltérőleg a mai állapottól ugy állapítjuk meg, hogy Magyarország hadköteles korban levő férfinépességének arányában viselje az összes hadseregnek ujonezterhét. A magyar hadköteles férfinépesség hasonlittassék össze az osztrák hadköteles férfinépességgel és ez az arányszám szolgáljon kulcsul a jövőben arra, hogy Magyarország milyen mértékben vegyen részt az összes hadsereg ujonezterhének viselésében. Ez azért kívánatos, mert a statisztikai adatok azt mutatják, hogy Magyarországra igy az arány sokkal kedvezőbb ; Magyarországon a hadköteles