Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-422

126 422. országos ülés 1909 február 18-án, csütörtökön. nagy lépést jelent az önálló hadsereg felé, a mely által tulaj donképen a legfőbb nehézségek megszűnnek, el vannak hárítva az önálló hadsereg tekintetében, ha t. i. sikerül nekünk a 67-es törvénybeli kiegészitő magyar hadsereget teljes mértékben megvalósítanunk. Farkasházy Zsigmond: Még a czimbe sem merték belevenni! A 67-es törvény nomenklatúráját ! Kmety Károly: Azt mondhatnám, t. ház, hogy ha a kiegészitő magyar hadsereget megvalósítottuk, ha elértük azt, hogy a magyar állam jellege minden tekintetben kidomborul, abban az esetben kész az önálló magyar hadsereg anyaga, inert hiszen akkor már igen kevés köteléknek megszüntetése elérhetővé teszi az egészen külön és önálló hadsereget. Ezeknek a vádaknak, a melyek a függetlenségi pártot teljesen igaztalanul érik, a melyek különösen olyan részről hangoztattatnak, a mely részen még a kiegészitő magyar hadsereget sem kívánják és nem kívánták soha, ezeknek a vádaknak mintegy folytatásaképen hangoztatják azt, hogy a függetlenségi pártnak kormányképesség szempontjából bizonyos engedményeket kell tennie az ő programmjából, mert hiszen a függetlenségi párt az ő elveit és programmját különösen azért nem tudja megvalósítani, mert odafenn azt hiszik, hogy a függetlenségi párt nem alkotmányos és nem dinasztikus párt, s hogy a függetlenségi párt programmja egyenesen ellentétben van a nagyhatalmi állással. Hát, t. képviselőház, én azt hiszem, hogy talán annyira még sem tájékozatlanok azok a legmagasabb helyek, a kik ebben a kérdésben döntő szóval és döntő hatalommal bírnak. Azt hiszem, hogy a király ö felségének tanácsosai, különösen mostani tanácsosai, ha szükséges lett volna, teljes részrehajlatlansággal, teljes tárgyilagossággal informálták volna Ő felségét arról, hogy a függetlenségi pártnak programmja soha sem volt olyan, a mely az emiitett szempontok tekintetében az averziót, a bizalmatlanságot legfelsőbb helyről megérdemelné. Én meg vagyok győződve arról, hogy ha ezekről a kérdésekről csakugyan szó volna az apostoli király szine előtt, (Halljuk! Halljuk!) ugy a függetlenségi párt követeléseit, a függetlenségi párt közjogi politikai programmját teljes hűséggel és objektivitással tárja ö felsége elé a mi mirdsterelnökünk, a mi, azt hiszem, elemi kötelessége is. Azt mondottam, t. ház, hogy a függetlenségi párt teljesen alkotmányos párt; hogy a függetlenségi párt dinasztikus párt, és hogy a függetlenségi párt a nagyhatalmi állásnak egyáltalában nem ellensége. Azt, hogy alkotmányos párt. csak a legvadabb rosszindulat vonhatja kétségbe, a mely nem lát. Hiszen a függetlenségi párt az ő programmját a jog, a közjog, az alkotmány értelmében kívánja meg valósítani. Tudtommal senki sem mondja a függetlenségi pártról azt, hogy addig a mig nem sikerülend a törvény és alkotmány értelmében lebontani a 67-es alapot, hogy addig, mi a fennálló törvényt és annak intézményeit nem fogjuk tiszteletben tartani. A függetlenségi párt forradalmi, erőszakos eszközökkel egyáltalában nem kivan, nem szándékozik és nem is fog dolgozni. (Helyeslés.) A függetlenségi párt munkája és törekvése tehát a törvény és az alkotmány alapján az lesz, hogy megfelelő törvényeket alkosson a 67-es alapnak alkotmányszerű lebontására. (Mozgás baljelől.) Addig pedig szerény felfogásom szerint ugy áll a dolog, hogy a függetlenségi párt nem követ el semmiféle elvfeladást, hogyha a törvény szerint fennálló közös intézményeknek anyagi és vérbeli előfeltételeit is megszavazza. A függetlenségi párt kötelessége minden alkotmányos eszközzel lebontani a 67-es alapot, de addig, mig a 67-es alap fennáll; addig, mig a közös hadsereg és a közös intézmények általában magyar törvényen alapuló léttel birnak : a függetlenségi pártnak, mint kormányzó többségi pártnak egyenesen törvénytiszteletéből eredő kötelessége ezeknek a közös intézményeknek anyagi és vérbeli előfeltételeit is megszavazni, (Helyeslés.) egy pillanatra sem akadván meg természetesen azon törekvésünk, hogy a 67-es törvényeket megfelelően, programmunkhoz hiven átalakítsuk. (Mozgás a baloldalon.) Lehet, hogy talán bizonj^os nüánsz-okban eltérő felfogások léteznek, én azonban, miután a függetlenségi pártot, mint alkotmányos, törvénytisztelő pártot ismerem, nem tudom másként elképzelni a függetlenségi pártnak, mint a kormányhatalom kezelőjének jövőben való működését. Azt mondják, hogy a függetlenségi párt nem dinasztikus párt. Hát ezt ma már talán azok az urak sem hiszik, a kik még mindig jónak látják hangoztatni. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólani. Kmety Károly: Azt gondoltam, hogy kapcsolatban a véradó javaslatokkal a függetlenségi párt hadügyi programmjára vonatkozó szerény nézeteimet is rövidesen kifejthetem. (Helyeslés baljelől. FlallpiJc! Halljuk,!) De ha ezen katonai programmal legszorosabb vonatkozásban álló és igy a véd erőjavaslatokkal kapcsolatos kérdésekre ki nem térhetnék, ez esetben is teljes tisztelettel fogok meghajolni az elnöki figyelmeztetés előtt. (Felkiáltások baljelöl: Kérje a ház engedélyét! Mozgás.) Farkasházy Zsigmond: Tessék eltérni a tárgytól ! (Mozgás baljelől.) Kmety Károly: De az én felfogásom igenis az, hogy a véderőjavaslat tárgyalása az az alkalom, a midőn Magyarország hadügyét minden vonatkozásában szóvá tehetjük (Helyeslés a baloldalon.) és épen azért csakis az elnöki tekintély iránt való tiszteletem az, a melynél fogva nem folytatom beszédemnek azt a részét, a mely elnöki figyelmeztetés tárgyát képezte.