Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-422

tö2. országos ülés 1909 február 18-án, csütörtökön. 125 szervezve, hogy mindkét államnak meglegyen a maga külön hadserege. (Élénk helyeslés.) Eltértem a fonalamtól; azt akartam kimutatni az idézetekkel, hogy 1867 után, tehát a 67-es állapotban is a magyar törvényhozásban ezek az elelfogadható kifejezések használtatnak egészen 1875-ig; a magyar ezredek számára aj áhítatnak meg az ujonczok, a magyar sorhadi csapatokhoz, a magyar csapatok számerejének biztosítása végett a/jánltatnak meg az ujonczok. Már most azok a magyar hadcsapatok mit jelentenek ? Jelentik azt az exercitus hungaricust, a mely az 1867 : XII. t.-czikkben intézményesen biztosittatik. És ebben már igazat adok annak az osztrák urnak, a kinek a neve olyan jó hangzású Magyarországon, Thun grófnak, hogy igenis mi azt akarjuk, a 67-es alapon állók is azt akarják, hogy a magyar hadtestek, a melyek Magyarország fiaiból, a melyek kizárólag magyar honosokból állanak, — mert hiszen a magyar ujonczokat kizárólag magyar csapatokba szabad beosztani — ezek a magyar hadtestei az egész hadseregnek, a közös hadsereg keretében, mint »kiegészitő magyar hadsereg« tekintessenek. Ezt nem szükséges, hogy tagadásba vegyük, ezt nem is tekintjük meggyanusitásnak ; mert hiszen nem tekinthetjük másnak azt a törekvést, a mely tekintetben egyformák vagyunk — ugy tudom — a 67-es pártokkal is, hogy a magyar állam jellege kifejezésre jusson a közös hadseregben, illetőleg a magyar kiegészitő részben, ezt nem tekinthetjük másnak, mint az 1867. törvény azon követelményének, a mely szerint ez a »kiegészitő magyar hadsereg« megvalósuljon, illetőleg jellege szerint, nyelve, czimere, jelvényei szerint ez a közösségi kötelékben is a magyar állam hadseregévé legyen. Ennyit azon felfogásra, a melyet a nomenklatúra tekintetében balpárti részről kifejtettek. A jogi igazságnak olyan erejével bir az a felfogás, hogy e tekintetben bennünket a pártkülönbség sem választhat el a balpárttól, és nem tagadhatjuk le azon felfogás tökéletesen helyes és korrekt voltát, habár most balpárti részről fejtetik is ki. Felszólalásomnak tulaj dónképeni czélja azonban nem az volt, a mit eddig előadtam. Ezek inczidentaliter kerültek beszédembe. Czélom volt már régen felszólalni a miatt, mert a függetlenségi pártot a sajtóban és másképen is egyenesen meghurczolva látom abban a tekintetben, vájjon ez a párt az ő programmját katonai téren, a hadügy terén teljes mértékben fentartja-e vagy nem ? Meghurczolva és meggyanúsítva látom a függetlenségi pártot napról-napra azzal is, hogy ez a párt Bécsnek a kedvéért, vagy konkrétebben beszélve, a bécsi bizalom teljesebb megnyerése kedvéért, és talán a fúzió kedvéért, — mert ilyenféle meggyanusitások is vannak •— az ő katonai programmjának egy bizonyos részéről lemond. Nem tudom, nem vagyok tájékozva, nem veszek olyan intenzív részt a függetlenségi párt életében, hogy tökéletesen tájékozva lennék arról, vájjon van-e ennek valamelyes alapja vagy van-e legalább valamelyes látszat ebben az irányban ? Vájjon adott-e ez a párt vagy valamely tagja tápot annak a felfogásnak, annak a rágalomnak, a melyet épen jelezni szerencsém volt % De azt hiszem, hogy a függetlenségi párt kebeléből és egyes tagjai részéről sem történt semmiféle olyan nyilatkozat vagy kijelentés, a mely az ilyenféle meggyanusitásnak alapjául szolgálhatna. A függetlenségi párt létezik vagy megsemmisül az ő katonai programmjával. (Ugy van ' Ugri van! a haloldal felső padjain.) A függetlenségi párt katonai programmja az önálló magyar hadsereg. Semmivel sem kevesebb. Sarkalatos programmja ez és ha elejti ezt a programmot. akkor megszűnt függetlenségi párt lenni, ha csonkítja ezt a programmot szintén megszűnt függetlenségi párt lenni. Én tehát azt hiszem, hogy erre a pártra nézve erkölcsi és politiai lehetetlenség, hogy az ő katonai programmjából az önálló hadsereg tekintetében engedményt tegyen és hogy ebben a tekintetben bármiféle czél engedékenységre hangolhassa a függetlenségi pártot. Ha a fúzió csak azon az alapon jöhet létre, hogy a függetlenségi párt katonai programmját ugy módosítja, hogy eltér az önálló hadsereg követelésétől és megelégszik esetleg »a kiegészitő magyar hadsereg«-gel, a kiegészitő magyar hadsereg lábraállitásával: abban az esetben a függetlenségi párt — fel sem tételezem — egyszerűen bevonul a 67-es pártba, (Mozgás.) mert hiszen jogilag, közjogilag közöttük tulaj dónké j)en csakis az a lényeges különbség, hogy mi önálló hadsereget követelünk, hogy mi a pragmatika szankcziót ugy fogjuk fel, hogy annak értelmében követelhetjük ezt az önálló hadsereget. Ha elejtjük ezt, ha megelégszünk a 67-es hadsereggel, a mely — megvallom — koránt sincsen még készen, abban az esetben szépen elfogadtuk a 67-es alapot, erre pedig részemről kapható egyáltalán nem lennék, és azt hiszem, hogy erről szó sem lehet a függetlenségi pártban. Tudtommal ez a ház senkinek sem adott meghatalmazást arra, hogy bármilyen utón programmokat dolgozzon ki, munkaprogrammokat tegyen közzé, és abban a programmban olyanféle kijelentéseket propagáljon, hogy hiszen a függetlenségi párt a »kiegészitő magyar hadsereget* is elfogadhatja programmképen. Természetes, hogy a függetlenségi párt nagyon szívesen látja és támogatja azt a törekvést, hogy addig, míg az 1867 : XII. t.-cz., illetőleg a közös hadsereg intézménye jogilag fennáll, addig a 67-es törvény szelleme, szavai és rendelkezései a haderőre nézve érvényesülhessenek. Hiszen évek óta együtt küzdünk a 67-esekkel, s együtt dolgozunk velük, t. képviselőház, a tekintetben, hogy a 67-es törvény szerinti »magyar hadsereget* valósítsuk meg. Igen szívesen teszszük ezt és programmunknak minden sérelme nélkül tehetjük is, mert hiszen kétséget nem szenved, t. ház, hogy a 67-es törvénynek kiegészitő magyar hadserege egy olyan