Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-422
124 422. országos ülés 1909 február 18-án, csütörtökön. a törvénybe a »közos« szó csak inczidentalíter csúszott is be, nem mondhatni ezt a véderőtörvényről, az 1889 : VI. t.-cz.-ről, a mely egy rendszeres, szerves, nagy törvénye a véderőnek. Ebben a törvényben a magyar törvényhozás hozzájárult ahhoz, hogy az »összes hadsereg* ezután »közös hadsereg«nek neveztessék, hozzájárult pedig csodálatos módon valóságos diadalérzettel a »közös« szóhoz, mint a mely a magyar álláspontnak kvázi jobban megfelelne, mint az 1867 : XII. t.-cz. jelzője, a mely »összes« hadseregnek nevezi. Pedig beláttuk azután és belátták csalatkozva azok is, a kik a magyar álláspont diadalát látták ebben a »közös« jelzőben, azt, hogy az osztrák felfogás és félreértés ezzel a jelzővel egyenesen azt akarja kifejezni, hogy megszűnt a »magyar hadsereg«, mint az egész hadsereg kiegészítő része is, és hogy annak a hadseregnek nincsen többé egyetlenegy része, nincs egyetlenegy katonája, a mely magyar volna, közjogi jellege szerint, hanem az az egész hadsereg most valami újjá, t. i. minden izében, minden egyes izében, minden egyénében közössé vált. (Mozgás.) Természetes, t. ház, hogy ez az osztrák intenczionált felfogás nem fogadható el, inert hiszen a magyar törvényhozás, igaz, hogy az »összes« jelzőt felcserélte a »közös« jelzővel, ámde ezzel nem szüntette meg az 1867 : XII. t.-czikkek azon ismételten fölvett rendelkezését, a mely szerint »a magyar hadsereg az összes hadsereg kiegészítő része.« Ma már a magyar hadsereg nem az »összes« hadseregnek, hanem a »közös« hadseregnek kiegészítő részét képezi. (Helyeslések.) Ez az álláspontja, t. ház, a mint tudom, a magyar közjogi irodalomnak ebben a kérdésben. Nem elszigetelten állok tehát ezen felfogásommal, a melyet kifejteni szerencsés voltam, hanem általánosságban ez a felfogás van elfogadva, hogy az 1889 : VI. t.-cz. óta közös ugyan a hadsereg, mert az »összes« jelző a magyar jogból eliminálva lett, de ezen közös hadseregnek épen olyan értelemben kiegészítő része a magyar hadsereg, mint a milyen értelemben kiegészítő része volt a magyar hadsereg az »összes« jelzővel ellátott egész hadseregnek. Egyszóval, t. képviselőház, teljes érvényben van az 1867 : XII. t.-cz. azon kijelentése, hogy a magyar csapatok az összes hadseregnek kiegészítő alkatrészét képezik. Az 1889. és az 1867. törvényczikket összevetve, egészen világos, hogy tökéletesen jogszerű az a kifejezés, hogy : »a magyar hadsereg, mint a közös hadseregnek kiegészítő része«, és ennélfogva az a követelés, a mit az idén balpárti képviselőtársaim formáltak, melyet azonban a múlt esztendőben szerencsém volt szintén megtehetni, politikailag megáll és megfelel a fennálló, létező, hatályban levő magyar törvényeknek. Ennélfogva én nem találom azt, hogy ez a kérdés nem volna a törvényhozás által megoldható és hogy a létező magyar jogi állásjDontnak a törvény szövegében való kifejezése bármi tekintetből lehetetlenség. volna. Jogilag szükségesnek, politikailag lehetségesnek tartom. Mert teljesen lehetetlen voln felfogás, hogy abból bármilyen politikailag is kellemetlen konzekvencziák következhetnének, hogy ha a magyar törvényhozás él a magyar szentesitett törvényekben foglalt és azoknak egyedül megfelelő kifejezésmódokkal. Azért fogadtam csodálkozással azt az értesítést, a melyet nem is tartok hitelesnek, — újságokból értesültem róla, — hogy a t. honvédelmi minister urnak kísérlete e tekintetben nem járt volna eredménynyel. Megvallom, kissé kombicziónak tartom ezt a híresztelést. Hiszen a t. honvédelmi minister ur esetleg, ha jónak látja, e kérdésben valami tájékozást fog adni. De nem tudnám megérteni, hogy miért találkozott volna ellenvetéssel ez a kívánság. Mert hiszen az a bizonyos paktum erre ki nem terjedhet, hogy egy kifejezési módot, a mely megfelel törvényeinknek, egy törvényjavaslatba bele ne vehessünk. Ennyire csak nem vagyunk, t. ház ? És, ha véletlenül mégis igaz volna, hogy ez valamelyes ellenvetéssel találkozott, azok az ellenvetések a törvényre való hivatkozással bizonyára eloszlathatok lesznek. Ennélfogva én nem találom akadályát annak, hogy ha a ministeriumban be nem iktatták a törvényjavaslatba azt a helyes kifejezést, esetleg a törvényhozás képviselőháza beiktassa. Megjegyzem tisztelettel még azt is, t. ház, hogy 1867 után több ujonczmegajánlási törvény ennek az álláspontnak egészen helyesen kifejezést ad, illetőleg nomenklatúrájával ezt a helyes közjogi álláspontot elfogadja. Nem teszi ugyan bele szó szerint az 1867. t.-cz. kifejezését, de körülbelül egyreinennek a következő kifejezések. Az 1867 : XXVIIL. 1869 : 1. és IV., 1871 : 1,1872 : 1., ]873:XXXVIII. és 1874: XLIII. ujonczmegajánlási törvényczikkekben a következő nomenklatúra használtatik : a »magyar ezredekhez« ajánlja meg, a »magyar ezredek? számára, a ómagyar sorhadi csapatok« számára ajánlja meg az ujonczokat. tehát nem az »összes« hadsereg számára; egy további kifejezés magyar hadesapatok számára. Polónyi Géza: A pragmatika szankczió nem ismer közös hadsereget, csak védelmi kötelezettséget. Közös hadsereg nincsen. Kmety Károly: Közös hadsereget a magyar jog ma már ismer, de nem olyan értelemben, mintha a pragmatika szankczióból okvetlenül következnék a közös hadszervezet. Tökéletesen igaza van ő exczellencziájának, a volt igazságügyminister urnak, hogy a pragmatika szankczióból a közös hadsereg nem következik, egyedül csak a védelemnek kölcsönössége és illetőleg az erre irányuló kötelezettség. Ezt Deák Ferencz is igy tanitja, ez nem 48-as felfogás. Deák szerint is Ausztria és Magyarország közt azon viszonyos és kölcsönös kötelezettség van csak, hogy egymás területi integritását megvédelmezzék, de az együttes erő olykép is lehet
