Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-421

108 42í. országos ülés 1909 február 17-én, szerdán. Hammersberg László : Hogyne ! Autentikus ! Abszolút bizonyíték ! (Zaj. Elnök csenget.) Bozóky Árpád: A dolog 1908-ban történt. Az esetről a következő áll (olvassa.) : »A fehértemplomi daloskör nem akarta elénekelni a Szózatot, sőt tüntetőleg félreállott, a mikor a tavalyi temesvári versenyen a nemzeti imádság szállt el a dalosok ajkairól. Ezért a pángermán barátságért a temesvári kir. törvényszék 15 napi fogházra Ítélte a karnagyot és társait. Ezt a magyaros leczkét tapssal fogadta a közvélemény. Biráink helyt állottak a fórumon is, bár tudták, hogy a függetlenségi párti uralom idején talán kerékbetörés lesz a jutalmuk. És mi történt ? A karnagy kihallgatást kért Ö felségétől, az audiencziát megkapta és kegyelmet kapott ö felségétől, a ki kegyesen fogadta a magyar-gyalázót és legfelsőbb kézjegyével látta el a kérvényt.« Farkasházy Zsigmond : Igaz-e ez, vagy nem % (Nagy zaj. Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek! Ismételten kérem Hódy képviselő urat. Bozóky Árpád (tovább olvassa) : »Most érkezett le a kabinet-iroda értesitése, hogy a király, mint legfőbb biró megkegyelmezett a Szózat ellenségének.* Farkasházy Zsigmond : Itt van Kardos! Bozóky Árpád : Tehát büntetlenül össze lehet tépni azt a három Ítéletet, a mit a törvényszék, a királyi tábla és a királyi Curia Ö felsége a király nevében hozott. Büntetetlenül összetépetett ez, szintén a király kegyelmi jogából. Farkasházy Zsigmond: A kamarilla csinálja ezeket, nem a király! Elnök: Csendet kérek. Bozóky Árpád: Hát, t. honvédelmi minister ur . . . Farkasházy Zsigmond: A kamarilla csinálja ezeket! Bozóky Árpád: ... ha legközelebbi állitásaimra szintén azt méltóztatik mondani, hogy mesebeszéd, rögtön bizonyítani is fogok, mert elláttam magamat argumentumokkal. Akármelyik megczáíolt állításra azonnal szolgálhatok bizonyítékokkal. (Felkiáltások: Nem erre mondta, hogy mesebeszéd !) Elnök: Csendet kérek. Bozóky Árpád: T. képviselőház! Az imént már felhoztam a jubileumi kereszt kérdését is, most egészen röviden csak azt említem fel, hogy már csak ezért sem vagyok bizalommal a kormány iránt és ezért sem vagyok hajlandó neki az ujonezjutalék megajánlásáról szóló törvényjavaslatot megszavazni. 1867 óta mai napig soha senki, sem Deák Ferencz, sem Széll Kálmán, sem a többi 67-es minister nem mondta azt, hogy ő felségének, mint magyar királynak törvényes uralma 1848 deczember 2-án kezdődik. (Igaz ! Ugy van I a balpárton.) Ha semmi mást nem csinált volna ez a kormány, csupán azt, hogy ki merte ejteni ezt itt a törvényhozás termében, már ez is elég ok volna arra, hogy iránta bizalommal ne viseltessem (Zaj. Elnök csenget.) és az ujonczjutalékot részére meg ne szavazzam. (Közbeszólás.) Nem viseltetem bizalommal a kormány iránt és nem szavazom meg részére az ujonczokat azért sem, mert fenyegető veszedelembe sodorta hazánkat a Balkán-kérdés által. (Igaz! Ugy van! a balfárton.) Tette ezt szükségtelenül, a magyar állam érdeke ellenére, az osztrák nagyhatalmi ábrándok kielégítésére. Belement a kormány, t. képviselőház, abba, hogy Bosznia-Herczegovinát most már nemcsak erővel, hanem állítólag törvényesen is, jog szerint is annektálja, és az annektálást törvénybe iktassa. Tudjuk, t. képviselőház, hogy ez már eddig is — nem számítva az okkupálás költségeit, hanem csupán a nemzeti kormány uralkodásának ideje alatt történt kiadásokat — mily rengeteg sok pénzbe került. A törököknek 52 és fél millió koronát adtunk ; Bosznia és Herczegovina annektálása miatt mozgósítani kellett és az a kis mozgósítás is már 200 millió koronába került, ha nem is a magyar államnak csupán, hanem az osztrák-magyar monachiának,''a miből aztán a magyar állam az ő keserves részét ki fogja majd venni. És ugy látszik, t. képviselőház, hogy még ez sem elég. Ugy látszik, hogy nemcsak mozgósítás lesz, hanem tavasszal tényleg kitör a háború is, és akkor nem 200 millió koronába fog nekünk kerülni a nagyhatalmi ábránd kielégítése, hanem, mint hétfőn igen helyesen kifejtette Farkasházy Zsigmond t. képviselőtársam, a háború minden nap száz millió koronájába fog kerülni ennek a szegény, agyonsanyargatott nemzetnek. És mi lesz belőle a haszon ? Elnök: Tessék kérem szorosan a tárgyhoz szólni. Nagy György: Ujonczok nélkül háborút nehéz elképzelni ! Elnök : Csendet kérek ! Bozóky Árpád : Azt akartam indokolni, t. ház, hogy felesleges a katonai kiadásokra és a háborúra oly sokat költenünk, mert nekünk nem érdekünk ez és minthogy ugy látszik, hogy ezt követelni fogja tőlünk Bécs a nagyhatalmi állás érdekében, már ezért sem lehetek bizalommal a kormány iránt. . . (Mozgás és zaj baljelöl.) Elnök : Csendet kérek ! Bozóky Árpád : ... és ezért sem szavazhatom meg részére ezt a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés balfelől.) Mostanában egy igen érdekes dolgot olvastam a lapokban, a mely a katonaságra vonatkozik. Nem tudom, vájjon igaz-e ez vagy nem ; e tekintetben a honvédelmi minister ur nyilatkozatát fogom autentikusnak elismerni. Ha ő azt mondja, hogy igaz, akkor elhiszem, ha pedig azt mondja, hogy nem igaz, akkor azt is el fogom ismerni, hogy nem igaz, mert a honvédelmi minister urnak személyisége és hazafisága minden kritikán felül áll és a mit ő mond, az szentírás nemcsak a kormánypárt, hanem az ellenzék részére is. Ugyanis egy rendeletet adtak ki bizonyos esetből kifolyó-