Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-421
tói. országos ülés Í909 február 17-én, szerdán. 107 Elnök csenget.) mert az ujonezok megajánlását én a kormánynyal szemben evidenter bizalmi kérdésnek tekintem. És minthogy én nem vagyok és nem lehetek bizalommal a kormány iránt, nem szavazhatom meg részére az ujonczjutalékot sem. A magyar állam erejének növelésére szívesen megszavaznám azt, mert elismerem, hogy arra szükség van, de nem bizom a jelenlegi kormányban a tekintetben, hogy azt az ujonczjntalékot a magyar állami erők kihasználására fogja forditani. (ügy van!) Molnár Jenő: Az összmonarchiát nem támogatjuk ! Bozóky Árpád: Azt mondottam, t. ház, hogy nincsen bizalmam a jelenlegi kormány iránt. Szükségesnek találom, hogy ezt megindokoljam. Azok közül az okok közül, a melyek miatt én a kormány iránt bizalommal nem viseltetem, a legfontosabbaknak tartom a következőket. Az igazságügyi bizottság jelentésében, a mely 1909. február 9-én kelt, meg van állapítva az, hogy a Fejérváry-kormány a magyar alkotmány ellen súlyos bűnt követett el akkor, a mikor az ujonczokat törvényes felhatalmazás nélkül beszedte. Farkasházy Zsigmond: Az egész koaliczió ezen az állásponton volt. Bozóky Árpád: Megállapította, t. képviselőház, igen helyesen, különösen figyelembe véve azt az értékes, de nem igen látott elaborátumot, a melyet e kérdésben Visontai Soma t. képviselőtársam kidolgozott, hogy törvényes meghatalmazás nélkül ujonczokat beszedni a lehető legnagyobb bűn az alkotmány ellen, mert meg van irva a magyar törvényekben, különösen az 1792 : XIX. t.-ez.-ben az, hogy országgyűlési megajánlás nélkül ujonczokat szedni még szabad megajánlás örve alatt sem lehet. Már pedig a Fejérváry-kormány, a mint azt a vezérlő-bizottság, sőt 1905. június 21-én az országgyűlés is egyhangúlag megállapította, súlyos alkotmánysértést követett el. A magyar alkotmánynak jóformán egyéb biztositéka, mondhatnám foszlánya nines, csak épen az ujoncz- és az adómegajánlási jog. Konstatálva van a koalicziós kormány igazságügyi bizottsága által, hogy a Fejérváry-kormány ezt a legfontosabb alkotmány biztositékunkat megsértette, tehát rászolgált arra, hogy . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem, ez nem tartozik a tárgyhoz ; méltóztassék a tárgyhoz szólni, i , Bozóky Árpád : A bizalmi kérdést indokolom. Elnök : Kérem, ez nem tartozik a tárgyhoz. Bozóky Árpád : Nem kérem, hogy eltérhessek a tárgytól, hanem röviden kijelentem, hogy miután az igazságügyi bizottság jelentéséből azt veszem észre, hogy a kormány tudtunk nélkül lepaktált császárral, királylyal, a tekintetben, hogy nem lehet a Fejérváry-kormányt e miatt a súlyos alkotmánysértés miatt vád alá helyezni, ebben a dologban a koalicziós kormány is bűnös, és ép ugy megérdemli a vád alá helyezést, a mint megérdemelte volna a Fejérváry-kormány. • Nem vagyok bizalommal a kormány iránt azért sem, mert az ő uralma alatt egyre-másra ismétlődnek azok a jelenetek, a melyek azelőtt is kifogás tárgyát képezték a függetlenségi és 48-as párt részéről. Ott van László Imre esete, a kit lefokoztak azért, mert a Kossuth-nótát énekelte. Farkasházy Zsigmond: Kossuth ministernek jó, de nótának rossz. Bozóky Árpád: Meg kell érnünk, hogy a nemzeti kormány uralma alatt egy hadnagy azért, mert a Kossuth-nótát énekelte, elvesztette rangját, kenyerét, és szegénységben, nyomorúságban halt meg. (Zaj. Elnök csenget.) Nem vagyok bizalommal a kormány iránt, és azért részére az ujonczjutalékot nem szavazom meg, mert a magyar állam területén a katonaság (Zaj. Elnök csenget.) még mindig egyre-másra, unos-untalan fújja a Gotterhaltét. Mit jelent az a Gotterhalte ? (Zaj. Elnök csenget.) Azt jelenti, t. képviselőház, hogy nekünk azt a dalt, melynek értelme az, hogy : tartsd meg Isten a mi császárunkat, meg kell szívlelnünk, el kell tűrnünk a magyar állam területén azt a nótát, a melyben kidomborodik az osztrák felfogás, mely szerint a magyar királyság benne van az osztrák császárságban. Unos-untalan halljuk ezt. Hiszen még a kormánybiztosnak, még Günther Antal igazságügyminister urnak is, a mikor Karlóczán járt a pátriárka választása és beiktatása végett, tehát a mikor a magyar állam képviselőjeként jelent meg ott, el kellett tűrnie, hogy azt az édes dalt, a Gotterhaltét folyton a fülébe zúgják. Farkasházy Zsigmond: Ne ment volna oda! Bozóky Árpád: Emlékezetébe hozom a t. képviselőháznak, hogy mi történt Fehértemplomban. A fehértemplomi hazafias polgármester, Dzsida Lajos, a Gotterhalte ellen tüntetett, ezért a képviselőtestület megrótta, és ez az ember nem kapott semmiféle támogatást a kormány részéről. Ezzel szemben az a fehértemplomi karnagy, a ki a magyar Szózat ellen tüntetett, és a ki akkor a magyar bíróságok által jogerősen el lett ítélve, felszaladt Bécsbe, és Ö felségétől kegyelmet kért és kapott. Farkasházy Zsigmond: A nemzeti uralom, a nemzeti kormány alatt! Bozóky Árpád: Kis dolognak tetszik ez, de mégis nagyjelentőségű, ha látjuk, hogy a mig a Gotterhalte, a császár-nóta, mindenütt törvényes és katonai asszisztencziával biró védelemben részesül, addig az az ember, a ki a Kossuth-nótát, a Szózatot énekli, bárhova forduljon is, nem kap elégtételt. Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister: Az mesebeszéd ! Farkasházy Zsigmond: Tessék megezáfolni! Hódy Gyula: Elég, ha a honvédelmi minister itt mondja ! Elnök: Csendet kérek! Kérem Hódy képviselő urat! Bozóky Árpád: Kérem, felolvasom mindjárt az akkori lapok tudósításait. (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon. Ez bizonyíték ?) 14*
