Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-421

&8 Úí. országos ülés 1909 keresztül húzódó viszályok végre megszüntettessék, a koaliczió arra vállalkozott, hogy megcsinálja az általános titkos egyenlő választói jogot. Darányi Ferencz: Nem áll! Bozóky Árpád : ... Mi legalább igy képzeltük. Es behozza az alkotmány sánczaiba az egész népet és a mikor az egész nép által választott népparlament együtt ül, az a népparlament fog majd dönteni ebben a vitás kérdésben, a mely a nemzet és király közt felmerült. Hozzájött még ehhez az is, hogy az átmeneti kormányzat a legszükségesebb alkotmányos teendőket, mint az ujonezmegajánlást, egy, legfeljebb két esztendőre elintézi és az alkotmányos rendet helyreállítja. Lényegileg se több, se kevesebb nem volt a programmban. Isten segítségével a koalicziós kormányzat már három esztendeje, hogy uralkodik és ez a három esztendő bőségesen elég lett volna arra, hogy az általános választói jog, ha a kormány akarja, törvénybe iktattassék. Ennek a parlamentnek nincsen joga arra, különösen mert annak a többségét az önálló magyar hadsereg álláspontj án levő függetlenségi párt képezi, nincsen jogosultsága arra, hogy a közös hadsereg részére ujonczjutalékot szavazzon meg. Hanem igenis, a programmhoz hiven, a mandátumban rejlő megbízáshoz hiven, a népnek adott szavunkhoz hiven, meg kell csinálni az általános titkos egyenlő választói jogot, meg kell csinálni nem azért, mert a programmban benne volt, hanem mert már az ideje itt van. Meg kell csinálni az önálló nemzeti bankot, és ha mindez megvan, akkor legyen uj választás. Meg vagyok győződve, hogy az általános, titkos, egyenlő választójog alapján összeülő népparlament nem fogja olyan áldozatkészen odahajigálni a milliókat és a katonákat az osztrák molochnak,'és annak lesz egyébre is gondja, mint arra, hogy a nagyhatalmi ábrándokat hizlalja. Ej)en azért helyesnek, logikusnak és alkotmányosnak tartom, hogy az ujonczlétszám megállapításánál ez a parlament ne foglalkozzék. Azért kérem erre vonatkozó indítványom elfogadását, annál is inkább, mert, a mint azt már többen megokoltuk, az ujonczjutalék bizalmi kérdés és ez a parlament nem lehet bizalommal olyan kormány iránt, a mely a magyar nemzeti bank kérdésében még mindig nem foglalt határozott állást. Addig csakugyan nem lehet az ujoncz jutalékkal foglalkozni, míg az önálló nemzeti bank kérdése jobbra vagy balra eldöntve nincs. Azért, mert mi az ujonczjutalék kérdésénél a vitát felvesszük, nem obstruálunk, hanem csak tárgyilagos kritikára szorítkozunk ; azért ne vádoljanak azzal, mintha mi ki akarnók obstruálni az önálló magyar nemzeti bankot. Mi ezzel az állítással széltiben-hosszában találkozunk. Pedig igaza van Kállay Tamás t. képviselőtársamnak, nem ez a czélunk és nem is lehet, mert hiszen ebben a kérdésben szuverén jogon dönt a magyar képviselőház, ahhoz sem a magyar királynak, sem az osztrák császárnak, sem az osztrák kormánynak, sem az osztrák parlamentnek nincs semmi köze, mert a február i7-én, szerdán. közös bankra vonatkozó szerződés épen olyan, mint egy olyan haszonbérleti szerződés, a mely minden tiz esztendőben lejár. Ha a lejárat után a magyar parlament nem akarja meghosszabbítani, önmagától megdől és akkor kénytelen, kelletlen, fel kell állítani az önálló magyar nemzeti bankot azért, hogy fizethessük a katonaságot és a czivillistát. Elleninditványom, a melyet arra az esetre kérek szavazás alá bocsátani, ha halasztó indítványomat a ház el nem fogadja, a következő (olvassa) : »Az ujonczlétszámnak 1909. évre megállapításáról szóló 1051. számú törvényjavaslatot a ház elveti, és utasítja a kormányt, hogy az önálló magyar hadsereg felállítása iránt még ebben az évben terjesszen törvényjavaslatot a ház elé.« Ezen elleninditványom megokolásául vagyok bátor még felhozni a következőt: Hogy nekünk önálló hadsereg kell, azt nem kell vitatnunk; elég egy körülményre rámutatnunk : hogy a függetlenségi és 48-as párt többségben van, ide számítván természetesen ugy a kormánypártot, mint az ellenzéket, és ennek programmja születésétől fogva máig — feltételezem önökről — mindig Magyarország teljes állami függetlensége, és miután ezt a függetlenséget különösen az önálló magyar hadsereg biztosítja, az önálló magyar nemzeti hadsereg lesz. Hát, t. képviselőház, egészen felesleges dolog lenne, ha én arról tárgyalnék, hogy a nemzet, a jjarlament többségének ez a kívánsága, ez a katonai programmja. Csupán azon helyénvaló, bár nem egészen indokolt, de mégis megszívlelendő ellenvetéssel kell foglalkoznom, vájjon kivánhatja-e a függetlenségi és 48-as párt azt, hogy az átmeneti korszak után is követeljük az önálló magyar nemzeti hadsereg felállítását, igen vagy nem ? Vájjon, t. ház, a paktumban levő szerződés által nincs-e lekötve a t. képviselőház akarata abban a tekintetben, hogy ezen átmeneti korszak alatt ezeket az úgynevezett kikapcsolt katonai követeléseket érvényesíthessük ? Erre nézve vagyok bátor előadni a következőt. (Halljuk! Halljuk !) Nagyjából elmondtam az imént, hogy mi volt a koalicziós párt programmja. Nem akarom ezt ismételni. Minthogy reánk nézve nem az az irányadó, a mit odafenn Bécsben a királylyal a minister urak megkötöttek, hanem csupán az lehet az irányadó, a mit a minister ur velünk közölt a nagy nyilvánosság előtt: én nem azt részletezem, hogy ott Bécsben miben alkudtak meg, hanem azt, a mit a ministerelnök ur annak idején kijelentett. (Halljuk! Halljuk!) Mivel ugy látszik, a ház kívánja hallani, ezennel felolvasom. (Halljuk ! Halljuk !) Felolvasom azt, hogy 1906 április 11-én a Royal-szállóban, azt hiszem, több száz ember jelenlétében, a választás előtt a ministerelnök ur milyen beszédet mondott, a mely egyszersmind hiven tükrözi vissza azt, hogy mi volt a koalicziós kormány programmja a katonai kérdésben,