Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-421

tói. országos ütés 1909 február 17-én, szcrctun. 97 zet ad neki, ha az iparosok megélhetnek abból, a minek jórésze még 40 évi küzdelem után is a külföldre szivárog, ebben az esetben igenis megerősödhetünk. Ez nekünk ép oly érdekünk, mint a királynak ; — hiszen a mi életünk az ő élete is, és ha mi elbukunk, ő is elbukik. Ez a föld, melyen annyiszor apáink vére folyt az osztrák zsarnokság ellen, ez a föld, a hol gyermekeink vére folyik majd az igazságos király és annak alkotmányos kormányzása jóvoltáért — ez lesz még neki is hazája, otthona. Hogy ennek igy kell lenni, hogy a nemzetet meg kell erősiteni, az azt hiszem mindnyájunk közös érdeke. Akkor lesz ez a nemzet virágzó, ha a király dicső és boldog mind a kettő. Mivel meg vagyok győződve és alaposan remélem, hogy a mostam kormány minden tagja ilyen értelemben világositja fel a királyt és mivel tapasztalom, hallom, látom, tudom, hogy máris van ezen kormány működésének olyan foganatja, hogy Ausztriában azok is, a kik a mi jogainkról tudni sem akartak, azokat nem ismerték, ügyünket, jogainkat más szemmel nézik, kedvezőbben Ítélik meg, azért ezen kormány iránti bizalomból a javaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Következik ? Raisz Aladár jegyző: Bozóky Árpád ! Bozőky Árpád : T. képviselőház ! Mindazokhoz a fejtegetésekhez, a melyeket gr. Batthyány Tivadar t. képviselőtársam — Maniu Gyula t. képviselőtársam szavaira reflektálva — elmondott, a függetlenségi és 48-as balpárt szivesen hozzájárul, honorálja mindazokat az igazságokat, a melyek gr. Batthyány Tivadar képviselő ur beszédében foglaltatnak. (Helyeslés balfelöl.) Lényegében a mi meggyőződésünk is az, hogy a t. nemzetiségi képviselő urak nem az osztrákmagyar közös hadsereg történelmi hivatásáért, nem a német vezényszóért, nem az osztrák szellemért lelkesednek, hanem azt akarják, hogy ne értse meg egymást a magyar nemzet és a magyar király, azt akarják, hogy teljes züllés, teljes pusztulás legyen és a mikor a teljes pusztulás meglesz, a mikor felbomlik majd az egész osztrák-magyar monarchia, akkor ők osztozkodhassanak, igenis, a zavarosban halászhassanak és Nagy-Románia iránt táplált ábrándjukat megvalósithassák, tehát hogy Romániához hozzácsatolhassák az úgynevezett >>peste hotarul»-részeket. A függetlenségi és 48-as balpártot több izben igaztalanul meggyanúsították, hogy mi a nemzetiségi képviselő urakkal szövetkezünk. Tegnap is egy előkelő koalicziós lapban olvastam azt, hogy mi a tegnapi jelenet alatt hogy gubaszkodtunk, szinte látszott a mi levertségünk azért, mert Maniu Gyula képviselő ur olyan kirohanásokat intézett a magyar nemzeti állameszme ellen. Ezt a felfogást, ezt az állítást mi a leghatározottabban visszautasítjuk és erre vonatkozó álláspontunkat egy deklaráczióban fejtjük ki. Mivel ennek minden egyes szava fontos, kérem a mélyen t. elnök urat, méltóztassék megengedni, hogy ezt felolvassam. (Halljuk ! Halljuk! Olvassa) : KÉrVH, NAPLÓ. 1906 1911. XXIV. KÖTET. »A függetlenségi és 48-as balpárt nevében kinyilatkoztatom, hogy mi a nemeztiségi képviselő urak eljárását elitéljük, kárhoztatjuk és mi a nemzetiségi képviselő urakkal soha nem szövetkeztünk. Ezért azt a sokszor ismételt ráfogást, hogy mi a nemzetiségi urakkal szövetkezünk, a leghatározottabban visszautasítjuk. Magyarország közjava érdekében jó lett volna, ha a magyar állam minden polgára karöltve dolgozott volna a független magyar nemzeti állam kiépítéséért (ügy van ! bal felől.) és e czélra szövetkeznénk bárkivel is. De miután ki van zárva az, hogy a nemzetiségi képviselő urak hazánk, magyar hazájuk közjaváért dolgozzanak, a szövetkezés eszméjét egyszersmíndenkorra visszautasítjuk. De mi különbséget teszünk a nemzetiségi képviselők és a nem magyar anyanyelvű honpolgárok között (ügy van ! halj elől.) és azt a kárhoztató Ítéletünket, melyet a nemzetiségi képviselő urakra kimondunk, nem alkalmazzuk a népre, (ügy van! balfelől.) melyet hazafiasnak, a magyar álíameszméhez ragaszkodónak ismerünk és szeretünk, (ügy van ! balfelől.) Epén azért arra törekszünk, hogy a nem magyar ajkú honpolgárok kiszabadittassanak a nemzetiségi képviselőknek kulturális, közigazgatási, társadalmi és politikai vezetése alól. Ezért kívánjuk a népiskolák államosítását és azt, hogy a nemzetiségi vidékekre közhivatalnokokul, politikai vezetőkül a nép nyelvét értő jó magyar emberek alkalmaztassanak, küldessenek.» T. képviselőház ! Ebben az adott kérdésben ez a mi álláspontunk és azt hiszem, hogy jóhiszemű ember nem fog bennünket továbbra is vádolni a tekintetben, hogy mi hazánk ellenségeivel szövetkeztünk, vagy valamikor szövetkezni akarnánk. (Helyeslés.) Most pedig t. ház áttérek beszédemnek tulajdonképeni tárgyára, az ujonczjutaléknak megállapítására. Az ujonczj utalókra vonatkozó törvényjavaslattal szemben van egy halasztó indítványom, (Halljuk ! Halljuk !) van egy elleninditványom és van egy határozati javaslatom. Halasztó indítványom igy szól (olvassa) : »A ház az ujonczlétszám kérdésével csak az általános titkos és egyenlő választójognak, ugy az önálló magyar nemzeti banknak törvénybe iktatása után kivan foglalkozni, mi végre az ujonczj avaslatot egyelőre leveszi a napirendről. Leszek bátor ezt a halasztó indítványomat indokolni. Indokolásul azt hozom fel először, hogy a koaliczió programmja 1906. április 11-én és azután a választások alkalmával, valamint a parlament megnyitása alkalmával lényegileg a következő volt. Mivel a katonai kérdések tekintetében nézeteltérés volt a magyar nemzet és a magyar király között, mert a magyar nemzet abban a nézetben volt és van, hogy a katonai felségjogokra neki alkotmányos befolyása van és hogy ő állapithatja meg az ujonczmegajánlás föltételeit, a mint azt később az 1867 : XII. t.-czikk 11. és 12. §§-ai mondják, s minthogy kívánatos volna, hogy az éveken 13