Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-401

92 kOl. országos ülés 1909 január 22-én, pénteken. az aránytalanságokat mi mindannyian ismerjük, ezeket az aránytalanságokat épen a háznak erről az oldaláról már a jelenlegi kormánynak kormány­zata alatt ismételten felhozták és felpanaszolták (Ugy van ! balfelől.) és ezen aránytalanságoknak, megengedem, hogy nem végleges és teljes, de legalább részleges szanálását épen az előttünk fekvő javaslat, a mely a földadó-kataszter ki­igazításáról szól, tervbe vette (Igaz! Vgy van! a baloldalon.), ezélozza és részben el is fogja érni. (Ugy van! balfelől.) T. képviselőház ! Ha én végignézek Lukács Lászlónak az adóreformról 10 esztendei pénzügy ­ministersége alatt elmondott beszédein, a mely beszédekben mindannyiszor hirdette ő is ennek a földadó-aránytalanságnak a megszüntetését, — de mindig is csak a hirdetésnél maradt — ha látom, hogy ezeket a bejelentéseket, a melyek évről-évre stereotip módon ismétlődtek, mindig általános helyeslés kisérte — és a helyeslők közt, azt hiszem, Sándor Pál t. képviselő ur is ott volt — akkor nem birom megérteni, t. képviselő­ház, hogy valaki, a ki tiz éven át állandó helyes­léssel fogadja annak a bejelentését, hogy ezen aránytalanságok megszüntetése érdekében a pénz­ügyminister mit nem tett az elmúlt esztendőben, miként támadhat neki oly élesen annak a kormány­nak, a mely kormányzata második esztendejében, ha talán nem is teljes és tökéletes, de minden­esetre elhatározó és bizonyos lépést tett az iránt, hogy ezeket az aránytalanságokat megszüntesse. (Igaz! ügy van! Helyeslés a baloldalon.) Már most, t. képviselőház — és ezzel elbúcsú­zom Sándor Pál t. képviselőtársam beszédétől — még csak egy méltánytalanságra tartozom rá­mutatni. (Halljuk !) Ez az, hogy a mikor itt az adójavaslatok napirendre való kitűzése tárgyal­tatott és a mikor a pénzügyminister ur méltóz­tatott neki azt mondani, hogy aggodalmaival miért nem jelent meg a pénzügyi bizottság előtt és javaslatait miért nem terjesztette ott elő, akkor Sándor Pál azt válaszolta, hogy ez úgyis haszontalan dolog lett volna, mert a pénzügy­minister ur és a pénzügyi bizottság nem fogadták volna el egyikét sem az ő javaslatainak. (Mozgás.) Hát, engedelmet kérek, én azon kevesek között voltam, a kik a pénzügyi bizottság tagjain kivül megjelentek a pénzügyi bizottság előtt és ott módosításokat terjesztettek elő. Tanúm lehet rá a pénzügyi bizottság minden tagja és a pénz­ügyminister ur is, hogy én egy módositást sem terjesztettem elő a nagybirtok érdekében, hanem valamennyit a kereső tőke védelmére tettem. (Wekerle Sándor ministerélnök igenlőleg int.) Mint olyannak, a ki ezeken a tárgyalásokon jelen voltam, tanúságot kell tennem arról, hogy annak, a mit Sándor Pál e tekintetben mondott, épen az ellen­kezője igaz, mert ugy a pénzügyi bizottság, mint a pénzügyminister ur is a legnagyobb lojalitással, a legnagyobb előzékenységgel honorálták azokat a módosításokat, a melyeket előterjesztettem, a minek bizonysága az is, hogy a pénzügyi bizott­ság azon módosításoknak egész sorozatát el is fogadta. (Igaz ! Vgy van ! a baloldalon.) Egyáltalán megállapíthatjuk, t. képviselőház, — és azt hiszem, hogy ez Sándor Pál állitásával szemben az osztó igazságosság követelménye — hogy soha kevesebb egyéni hiúsággal, soha keve­sebb egyéni ragaszkodással a saját javaslata iránt minister még nem viseltetett, mint ebben az esetben a t. pénzügyminister ur. (Igaz! Ugy van!) a ki ugy a parlamenten kivül, az érdek­képviseletekkel, mint a parlamentben a bizott­sággal folytatott tárgyalások során mindenkor a legelőzékenyebb és a legkoncziliánsabb magatar­tást tanúsította ebben a kérdésben (Igaz! Ugy van ! Helyeslés.), a mint hogy ez annyira körül­tekintő államférfiú részéről másképen nem is volt képzelhető, mert hiszen egy adóreform az életben csakis akkor képes érvényesülni, hogyha az érdekkörök megjegyzéseinek, véleményeinek lehető összeegyeztetésén alapul. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Ezek után, t. képviselőház, áttérve felszóla­lásom tulaj donképeni tárgyára, előrebocsátom azt, hogy én semmiféle elméleti fejtegetésekbe bele­menni nem szándékozom és nem akarom e tekin­tetben követni Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam­nak példáját, a ki itt elméleteket állított fel, a melyeknek tarthatatlansága a legkönnyebben be­bizonyítható. Az, hogy mi itt elméletileg felállítsuk, hogy ha jövedelmi adót hozunk be, akkor már a tőke nélkül keresőknek bizonyos általános kereseti adója feles­leges etc. — nem indokolt. Ezek olyan elméletek, a melyek az életnek azzal a követelményével szem­ben, hogy mai bevételeinket biztosítsuk, semmi­féle pozitív értékkel nem bírnak. Én tehát elméletek helyett tisztán csak a gyakorlati, a. mi gazdasági érdekköreinket, gaz­dasági berendezkedésünket érintő kérdésekre aka­rok kitérni. (Halljuk! Halljuk !) Es itt, t. képviselőház, mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy a mint én még akkor, a mikor a törvényjavaslatot a mi pártunk értekezletén tárgyaltuk, a keresetiadó-kulcsnak 5%-kal való megállapítása ellen aggodalmakat tápláltam a tekintetben, mert ez a kulcs tekintettel arra, hogy a pénzügyi bizottság javaslatában semmiféle kon­tingentálás nem foglaltatik, esetleg adóemelésre, még pedig lényeges adóemelésre vezethet, épugy kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azok után, a miket a mélyen t. pénzügyminister ur a pártok értekezletén kijelentett, hogy t. i. a kereseti adó ugyanolyan módon, a mint a földadó kontingálva van, bizonyos több bevételnél, mihelyt a fél száza­lékos kulcs leszállítása lehetővé teszi, erre kell, hogy felhasználtassák : a pénzügyminister urnak ezen kijelentése után én azokat az aggodalmakat, a melyeket e részben tápláltam, elejtettem és nem is bírom megérteni, hogy ezen kijelentések után, főleg, mikor a t. előadó ur az ő előadói beszédében a minister urnak ezen kijelentéseit szintén reprodu­kálta, hogyan lehet azon súlyos aggályokat, a ;

Next

/
Thumbnails
Contents