Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-401

401. országos ülés 1909 január 22-én, pénteken. 93 melyeket Vázsonyi Vilmos és Sándor Pál t. képviselőtársaim e részben tápláltak, tovább is megokolni. Én a magam részéről nem értem, hogy a minimális tételek magasságát és a kivetésnél esetleg alkalmazható nagyobb szigor alapján hogyan lehet azon okfejtést alkalmazni, hogy ime, ez most a kereseti adó alá eső osztályok súlyosabb megterheltetésével fog járni, mikor nyilvánvaló, hogy kontingentálva lesz az adózók érdekében a kereseti adó eredménye. Mert akkor, engedelmet kérek, sem a pénzügyministernek, sem a fináncznak semmiféle további érdeke nem lehet és nem lesz abban, hogy azon atroczitásokat, a melyeket itt megjósolnak, elkövessék; mert én olyan finánczot ismerek, ki atroczitást elkövet azért, hogy nagyobb jövedelmet vasaljon be, de olyat, a ki azért követne el atroczitást, hogy leszállítsa az adókulcsot, ilyet én nem ismerek. (Ugy van!) Ha, t. képviselőház, ezek után még folyton azt halljuk, a mit Sándor Pál t. képviselőtársam beszédében is hallottunk, hogy itt a legmagyarabb népességet, a városok lakosságát akarjuk tönkretenni ezzel az adóval, akkor eszembe jut nekem egy reminiszczenczia, a melyet múltkor a porosz képviselőházban elevenitett fel hasonló panaszok alkalmával az ottani pénzügyminister, a ki előadta, hogy a mikor Poroszországban I. Frigyes Vilmos idejében az első egyenes állami földadót behozták, az u. n. Grundschoss-t, akkor a porosz rendek egy nagy emlékiratot nyújtottak be Frigyes Vilmosnak és megirták benne, hogy ez az adó az egész országot tönkre fogja tenni, a mint ők irták : Tout le pays sera ruiné. Erre Frigyes Vilmos rövid, markáns széljegyzettel válaszolt: Tout le pays sera ruiné ? Nihil credo. (Derültség.) Én is azok után, hogy a t. pénzügyminister ur bejelentette a kereseti adó kontingentálását, mindazon panaszokkal szemben, a melyek a kereseti osztály alá tartozó osztályok ily tönkretételére vonatkoznak, azt jegyzem meg, hogy: nihil credo. (Helyeslés.) Több jogosultsággal birnak azonban, t. képviselőház, azon panaszok, a melyeket Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam a IV. osztályú kereseti adó, illetőleg a kereseti adónak ma IV. osztálya, később ezen reform folytán azonban a jövedelmi adóba beillesztett osztályok tekintetében táplál. Ö itt szintén nem az egész erre vonatkozó tényállást és nem egészen helyesen adta elő, mert ugy tünteti fel a dolgot, hogy ugyanakkor, a mikor a pénzügyminister ur javaslatában a lakbéreket megadóztatás alá veszi, a jövedelmi adó rendes kulcsán felül még külön szolgálati illetményt, pótadót, mintegy surtaxot statuál, mintha ez mindmegannyi ujabb megterheltetés volna, holott a pénzügyminister ur ezen adókulcs alkalmazásában bizonyos mértékig már számolt ezekkel a körülményekkel és czélja volt ezeket ugy állapitani meg, a mnit az indokolás elő is adja, hogy »a magasabb állandó . illetmények közel 13^4%-os mai megadóztatásával szemben a tervezett jövedelemadók progressziv kulcsának végső határa csak 5%, minthogy azonban a mai teher lehető fentartása közös sorsa bárminő forrásból fakadó bevételeinknek, a 8%-os adómérséklés az állandóság bizonyos jellegével biró illetmények megadóztatásánál, az egyenlő teherelosztás elvének a másik oldalról való megsértése nélkül szintén nem javasolható*. Tehát a javaslat czélja és rácziója az volna, hogy mind a két kulcscsal a lakbér beszámítása mellett is oly összeget hozzon ki, a mely a mainak megfelel. Azon igazán kissé elsietett munka mellett, a melylyel e javaslat tárgyalása a pénzügyi bizottság elé való terjesztése óta történt, nem is róhatom fel különös szemrehányásképen, hogy nem hozatott kellő összhangba az a két változtatás, a melyek egyikét a pénzügyi bizottság eszközölte, nézetem szerint igen helyesen, a midőn a középjövedelmekre nézve megváltoztatta a progresszió fokozatát, másikát a pénzügyminister ur, a midőn, valószínűleg a magántisztviselők részéről jött óhaj folytán, méltányosan magasabb alapnál kezdette csak meg annak a surtaxe-nak a kivetését és igy most, ha megfigyeljük, hogy mennyi adót kell fizetni a szolgálati illetmény után, vagyis a IV. osztályú kereseti adó alá tartozóknak, itt bizonyos rendszertelenséget, bizonyos aránytalanságot konstatálhatunk. összeállítottam magamnak, részletes táblázatban, 12.000 korona jövedelemig menőleg, a jelenlegi adóterhet, még pedig először az állami adóterhet, azután figyelembe vettem azt is, a mi szintén megterhelést jelent a szolgálati illetményt élvezőkre nézve, hogy mig eddig a jövedelmi pótadó után, a mely a kereseti adóhoz fűződött, helyhatósági pótlékokat, községi adót nem fizettek, addig most ez után a surtaxe után a törvény világos rendelkezése szerint fognak fizetni. Ezek figyelembevételével újból külön összeállítottam, hogy, mondjuk, a budapesti — mert egy alapból kell kiindulni — helyhatósági adó mellett hogy fog a teher alakulni. (Halljuh !) A tisztán állami adózást véve, ilyenféle ingadozást látunk : 1600 koronáig csökken az adó az eddigivel szemben, 1 800—2400 koronáig emelkedik, 2600 koronától 4000 koronáig ismét emelkedik, 4200 koronától 5600 koronáig megint csökken. 5800 koronánál emelkedik, 6000 koronától 7400-ig megint csökken, 7400-nál emelkedik és igy tovább ; vagyis ezen kulcsnak különféle határait, a mint eléri vagy nem éri el az összeg, az egyiknél emelkedik, a másiknál csökken. Még szembeötlőbb ez, ha a községi adókat is figyelembe vészük, mert akkor azt látjuk, hogy 2600 korona összilletménytől kezdődőleg folyton emelkednek a jelenlegi állapottal szemben a szolgálati illetményt fizetőknek a terhei; közbe-közbe van egy-egy kivétel, pl. 4400, 10.400 koronánál egyszerre csökkenés áll be az illetőre nézve a jelenlegi adóteherrel szemben,