Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-401

401. országos ülés 1909 január 22-én, pénteken. 91 Következik az adójavaslatok (írom. 597—603, 901) folytatólagos tárgyalása. Ki következik ? Vertán Endre jegyző: Éber Antal! Éber Antal : T. képviselőház! Sándor Pál t. képviselőtársamnak tegnap elhangzott beszéde után azt hiszem, hogy talán némileg szerencsés körülmény az, hogy közvetlenül utána engem illet meg a szólás joga, meTt, mikor én az ő fejtegetéseire reflektálni óhajtok, azt hiszem, senki sem fogja azt a gyanút táplálni, mintha én a nagybirtok érdekében és a kereső-osztályok ellen szólalnék fel, minthogy magam is egész életemben, sajnos, nem a nagybirtokhoz, de a kereső-osztályokhoz, még pedig — és ez szomorú megkülönköztetés ő vele szemben — a tőke nélkül kereső osztályokhoz.tartozom. (Derültség.) Ennek daczára, hogy én igy magamat ebben a kérdésben teljesen elfogulatlannak tartom, el merem mondani, hogy tegnapi birálatában és éles támadásában t. képviselőtársam nem volt igazságos és nem volt méltányos. Nem volt méltányos magában az okfejtésben és azokban az alapokban sem, melyekre okfejtését támasztotta, mert ő különös okoskodási módszert eszelt ki a maga részére és álláspontja védelmére. Azt az okoskodási módszert ugyanis, hogy a miket a pénzügyi bizottság jelentésében, illetve előterjesztett javaslataiban szemben a pénzügyminister ur eredeti javaslatával, mint nóvumokat felhoz, azokat, ha az ő álláspontjával ellenkeznek, felhasználja a vita anyagául; viszont azonban felhasználja a vita anyagául azokat is, a miket a pénzügyminister ur eredeti javaslatában előterjesztett, de a pénzügyi bizottság azután megváltoztatott. így azután ő könnyen érvelhet azzal, hogy a földadó kontingentálva van a földbirtokosok érdekében lefelé az adózókkal szemben, mig a kereseti és a jövedelmi adót a kincstár érdekében felfelé kontingentálták. Holott a dolog ugy áll, hogy a pénzügyminister ur eredeti javaslatában megvolt ugyan a kereseti és a jövedelmi adó kontingentálása, ezt azonban a pénzügyi bizottság törülte ; a földadó kontingentálása pedig nem volt meg a pénzügyminister ur eredeti javaslatában, hanem azt a pénzügyi bizottság hozta bele. ö azonban az egyik esetben a pénzügyi bizottság, a másik esetben pedig a pénzügyminister ur eredeti szövegét fogadja el és ezeket mint összefüggő dolgokat, mint organikus egészet tárgyalva, támadja itt, a mivel azt a hamis hitet kelti, mintha akár a pénzügyi bizottság, akár a pénzügyminister ur megtette volna azt, hogy a kereseti adót az adózókkal szemben, a földadót pedig a kincstárral szemben kontingentálta volna. De a mint nem méltányos magának ennek az érvelésnek a módja, azonképen azt hiszem, reá kell utalnom arra is, hogy ő meglehetős reménytelen helyzetben van akkor, a mikor ugy nyilatkozik, hogy az adóreform megalkotására Magyarországon csak két embert tartott volna illetékesnek ; Wekerle Sándort és Lukács Lászlót és mindjárt hozzáteszi, hogy ezen adóreform-javaslatok alapján ezt a bizalmat az egyiktől, Wekerle Sándor ministerelnök úrtól már is megvonja. Reménytelen az ő helyzete azért, mert ő ezt a bizalmatlanságot arra épiti fel, hogy azt mondja : a jelen adóreform a földadó terheit könnyíti, viszont a kereső osztályokra, a városi lakosságra olyan terhet ró, a mely azokat agyon fogja nyomni. Hát t. képviselőház, ki kell, hogy mutassam, hogy a másik embertől, a kit még ma is alkalmasnak és illetékesnek tart az adóreform megalkotására, — ha ugyan elkövetkezik és elkövetkezhetik az az idő, hogy az mégegyszer adóreformot tárgyaltathat — szintén nem várhat, nem remélhet Sándor Pál t. képviselő ur semmi jobbat, mint a minő most előttünk fekszik. Lukács László volt pénzügyminister ur a képviselőház 1899. október 9-iki ülésén akkori expozéjában terjesztette elő azokat az alapelveket, a melyekre az ő adóreformját fektetni óhajtja és ezeket a fejtegetéseit következőképen kezdi (olvassa) : »A mi, t. ház, először is a földadót illeti, ki kell jelentenem, hogy a földbirtok az uj adóreform következtében igen tetemes teherkönnyebbülésben fog részesülni*. Később azután áttér a kereseti adóra és előadja, hogy a kereseti adó kérdését olyképen óhajtja megoldani, hogy a kereseti adónak akkori főösszege az időközben a természetes fejlődés folytán előrelátható változások figyelembevételével kontingentálta ssék lefelé az adózókkal, felfelé a kincstárral szemben. A mint tehát méltóztatik látni, Lukács Lászlónál is az volt a tervezett adóreform gerincze, hogy a földbirtok teherkönnyebbülésben fog részesülni, a kereseti adó pedig meg fog hagyatni abban az összegben, a melyet addig fizettek. Ennek alapján vagyok bátor azt mondani, hogy Sándor Pál képviselő urnak helyzete már reménytelen, mert a közül a két államférfiú közül, a kikre ő reá merné bizni az adók reformját, az egyik, Wekerle Sándor ministerelnök ur, a most előttünk fekvő javaslatok benyújtásakor, a másik Lukács László, már 1899-ben érdemetlennek mutatta magát az ő bizalmára. Méltánytalan azonban Sándor Pál képviselő ur akkor is, a mikor itt nagy statisztikai adathalmazzal bizonyitja nekünk azt, hogy a földadónál a nagybirtok aránytalanul kisebb terhekkel adózik, mint a kisbirtok és ebből támadást intéz az előttünk fekvő reformjavaslatok ellen. (Halljuk! Halljuk!) A ki ezt a beszédet hallotta és a mi politikai életünk eddigi fejlődését és törvényeinket nem ismerné, tisztára azt hihette volna, mintha eddig a földbirtok adója arányosan volna megoszolva és most a jelenlegi kormány terjesztett volna elő olyan javaslatot, a mely ezt az eddigi arányosságot megszünteti és azokat az általa vázolt aránytalanságokat behozni akarja. Ezzel szemben pedig a helyzet ugy áll, hogy ezek az aránytalanságok 30 esztendeje mindig fennáUottak, ezeket. 12*