Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-400
o kOO. országos ülés 1909 január 21-én, csütörtökön. nek, és ha a polgárság részéről panasz emeltetett, hogy a kereseti adó magas, akkor a pénzügyminister ő exczellencziája is egy izben a kereseti adó tekintetében ezt a 10%-ot nem tartotta meg, hanem utasította közegeit, hogy a méltányosság szerint járjanak el. Baross János : Tehát nem fizették a törvényes adót! Sándor Pál : Ez a törvényes adó, mint azt az adómorál tekintetében mondottam, fikczió ! Ez a 10%-os adó soha alkalmazva nem volt. Ez a 10%-os adó elő van irva a törvényben, azonban nem lehet mondani, hogy valaha alkalmaztatott volna; ennélfogva nem lehet azt sem mondani, hogy a 10%-os kereseti adó leszállittatott volna 5%-ra. Ha megvizsgáljuk a valódi körülményeket, akkor azt látjuk, hogy kereseti adó fejében többet, mint 3°/ 0-ot a lakosság nem fizetett, sőt merem, állitani, inkább kevesebbet, mint 3%-ot. A t. előadó ur helyesen jegyezte meg, hogy vannak sokan, a kik társadalmi konnexiójuk által magukat bizonyos tekintetben ki tudják vonni az adózás alól, ép ugy, a mint azt én a földbirtoknál mondottam. Itt sem tagadom, ép oly kevéssé, a mint ott nem tagadtam. Azt mondom, helyes, igazságos és méltányos az erős adózás, azonban mindig egyenlően a többi adózókkal. De itt arról sem lehet szó, hogy ez a 10% lényegesen leszállittatott volna, mert az 5%-os kereseti adóhoz az esetleg 5%-ig fokozódó övedelmi adó jön, a mi átlag 7%—8%-ot tesz ki. A t. pénzügyminister ur eredeti javaslatában az van, hogy a mennyiben a 82 millióban kontingentált jövedelmi adó 46 millió . . . Emődy József: El van törölve! Sándor Pál : Az eredeti javaslatban, melyet a t. ministerelnök ur nekünk előterjesztett . . . Wekerle Sándor ministerelnök: Politikai jóhiszeműség ! Sándor Pál: Én azt mondom, hogy ha ezek a minimális kontingensek nem folytak be az államkasszába, jön vagy 40%-os emelés . . . Emődy József: El van törölve! Sándor Pál: Konstatálni akarom, s ezzel tanusitom jóhiszeműségemet ebben a kérdésben való felszólalásomban, hogy igenis elhiszem a t. pénzügyminister urnak, hogy midőn ily adójavaslattal jön a ház elé, nem jöhet ide azzal, mint tiszta javaslattal, hanem neki azt fel kell cziczomáznia olyan dolgokkal, a melyeknek enyhitését azután egyes osztályok, egyes képviselők, az egész ház, az ország, a nemzet előtt a pénzügyministertől kicsikarhatják. Én helyesnek tartom, hogy erős határokban állította fel az egyes adózási nemeket, csak azt állítom, hogy ezen 40% nélkül is a valódi megadóztatás marad 5% kereseti adó és 2¥ 2 , egész 3% jövedelmi adó és igy az kitesz körülbelül 7y 2 —8%-ot, Én kijelentem, hogy legjobb tudomásom és meggyőződésem szerint ezt a középosztály meg nem fizetheti. A dolog nem ugy áll, hogy »ezek az urak csak lármáznak a kormány ellen, a koaliczió ellen«, hanem tényleg nincsenek abban a helyzetben, hogy ők l 1 /^—8%-ot a nagy községi adókkal együtt megfizethessenek. Mert, ha ugy volna, mint eddig, hogy abból a 10%-ból lealkudhatnának, hogy az nem kötelező, hogy az csak a papiroson van meg, akkor azt mondanám, hogy ezt elfogadom. Miután azonban a pénzügyminister ur — és ebben nagyon helyeslem az ő felfogását az adómorál tekintetében — igen erős rendszabályokat akar, hogy abban a helyzetben legyen, hogy kipuhatolhassa a tényleges jövedelmet : azt mondom, hogy az 5%-ot a jövedelmi adóval együtt nem lehet megfizetni. Annyit nem keresnek, hogy az állami adókat és a nagy községi adókat ilyen arányban megfizethessék. Ennélfogva, ha az a kereskedelmi és ipari osztály, a mely a legindolensebb osztály az egész országban, a mely a legbéketűrőbb nép az egész világon, ha ezek az urak az egész országban gyűléseznek és a legilledelmesebb módon arra kérik a képviselőházat, hogy adjon nekik olyan igazságos megadóztatást, a mely a viszonyoknak megfelel, azt hiszem, ebből nem lehet gravament csinálni, vagy azt a czélzatot látni, hogy ezt mi csak politikai czélokra akarjuk kihasználni. Az összes városoknak polgármesterei, az összes városoknak képviseletei a legtisztességesebb formában jönnek és kérik a pénzügyminister urat, hogy nyugtassa meg őket. Remélem, ez a megnyugtatás meg fog történni. Gondolják meg, hogy ez adóztatással elpusztítják a legmagyarabb elemet ebben az országban . . . Egy hang: Ki az ? (Felkiáltások a középen: A városi lakosság !) Sándor Pál: . . . mert, a mint Vázsonyi Vilmos t. barátom ezt egyszer kifejtette, a városi lakosságnak 74%-a magyar, a vidéknek pedig 41%-a magyar. Tehát ezen legmagyarabb elemeket sújtják önök a magas adókkal, ezen legmagyarabb elemeknek teszik lehetetlenné a megélhetést ezzel az óriási megadóztatással. Az nem puszta agitáczió volt, hanem egyszerű kérése az egész országnak, hogy a pénzügyminister ur térjen el álláspontjától. Miután ő maga mondja, hogy nem hiszi, hogy 28 milliót bevehet a kereseti adókból, miután ő maga mondja, hogy a maximum, a mit várhat, 28 millió, arra kértük őt, hogyha nem akar többet, mint 28 milliót, hát kontingentálja ezt az összeget, csináljon egy olyan skálát, a mely méltányos a jövőre, a mely skála mindig emelkedését jelenti ezen kereseti adónak. Nem is megyek oda, a hol a földadó van, hogy az kontingentálva van a maximumában, hanem azt mondom, emeljük ezt a skálát bizonyos kis perczentualitással, de ugy, a mint a törvényjavaslat és a pénzügyi bizottság kívánja, ezt a városi lakosságtól, a legmagyarabb elemektől önöknek kivánniok, követelniök nem szabad. A legfurcsább ezekben az adójavaslatokban a minimáHs tételeknek a megtartása. A minimális
