Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-400

72 íÓŐ. országos ülés 1909 január 2í-éh, csütörtökön. delmi adórendszerre, kiegészítve egy progresszív vagyoni rendszerrel. (Helyeslés.) Ismétlem tehát, hogy a maga egészében ez a javaslat rendkívül egészséges és kiváló munkálat. De ha nézzük az egyes foglalkozási ágakra vonatkozó adónemeket, ugyebár, a földbirtokot érdekli a földadó, a kereskedelmet, az ipart, a szabad foglalkozásokat az általános kereseti adó, valamennyi adózót pedig az általános jövedelmi adó. A mi a földadónak rendezését illeti, itt azt kell megvizsgálnunk, hogy vájjon az a rendezés a kisembernek kárára lesz-e, vagy nem, mert hiszen tudjuk, hogy a törvényjavaslatnak intencziója nem az, hogy általános uj földadókatasztert csináljon, hanem csak egy reviziót csinál, a mely kötelezővé teszi a művelési ágban történt változás kitüntetését, azonban bizonyos előfeltételek mellett lehetségessé teszi az uj osztályozást és uj tiszta jövedéki fokozatoknak felállítását is. Az értekezleten én azon nézetben voltam, hogy általános uj katasztert kellene csinálni, és nem fogadtam el az indokolásnak azon érvelését, hogy ez pénzbe kerül, körülbelül 50 millió koronába, mert azt tartottam, hogy itt az igazságnak kiderítése minden pénzt megér. De engem a pénzügyminister urnak az az érve döntött meg ezen álláspontomban, hogy azt mondotta, hogy ha Magyarország át akar térni az általános jövedelmi adórendszerre, akkor mint eminenter hozadéki adónak, a földadónak érdekében csak nem érdemes most 50 millió koronát kidobnia az államnak, holott épen az a czélunk, hogy a hozadéki adó jelentőségét minél inkább csökkentsük. A pénzügyminister ur tehát engem teljesen meggyőzött arról, hogy tényleg ellentétbe jönnénk saját álláspontunkkal és hogy ugy mondjam, adóideálunkkal, ha mi, a kik lelkesedünk egy általános és egyedüli jövedelmi adónak eszméjéért, most 50 millió koronát költenénk azért, hogy a hozadéki adó dolgát megcsináljuk és reparáljuk. De Magyarországon 54 millió katasztrális hold föld van. Polónyi Géza : Negyvenhat és fél millió van csak! Nagy Sándor : Lehet; de nem is ez a lényeges, hanem az, hogy ezen földek közül egy millió szántóföld 27 fillér adóra van felvéve holdanként, másfél millió pedig 57 fillérre. Nem csoda tehát, ha a mi kisembereinktől sokszor halljuk azt a panaszt, hogy midőn egy egész falunak lakossága kevesebb földdel bir, mint a mellette levő uradalom, a melyet tőle csak egy árok választ el, a mely földnek tehát a minősége nem rosszabb mint a parasztföldeké és mégis ha megnézzük az adót, azt látjuk, hogy ők, a kik csak egyharmad annyi földdel birnak összesen mint az az egy uradalom, sokkal több földadót fizetnek mint az uradalom. Már most azt a kérdést vetem itt fel, hogy a művelési ágban történt változások kiigazítása a kisembernek fog-e ártani és lesz-e kárára ? Mert az kétségtelen, hogy a kiigazítás fölemelő tendencziával fog történni, miután világos, hogy a kultúra fejlődése folytán senkisem csinált a szántóföldjéből pocsolyát, hanem a pocsolyából csinált vizszabályozással, ármentesitéssel jó földet. Mondom kétségtelen, hogy a kiigazítás fölemelő tendencziáju lesz ; kérdés tehát, hogy a kisembernek lesz-e ez kárára, vagy a nagybirtoknak ? Merem mondani és megállapítani, megindokolni, hogy ez a kisember kárára nem lesz, legfeljebb csak egyes esetekben, pl. ha tiz holdnyi homokföldből csinált szőlőt és nagyjövedelmű szőlője van, akkor méltányos, hogy a tizholdás ember is megfelelően fizessen adót. De egészben véve ez a kiigazitás a nagybirtokra vonatkozik ; ezt én nagyon lényeges dolognak tartom. Véleményemet indokolom. (Halljuk ! Halljuk !) Jól tudjuk, hogy a mikor a jobbágyság megszüntetése után a földek megosztattak, a fensiki földeket, a melyeket a viz annyira nem járt, továbbá a telepítések alkalmával a telepes földeket, a melyek jobb földek voltak, adta az állam a kisembereknek, a volt jobbágyoknak, mert hiszen ha egy ember 20—25, vagy csak 15 hold földet kapott, természetesen nem lehetett szó vizjárásos földről, mert ebből nem tudott volna megélni, az nem lett volna telepítés. De nagybirtoknál nem volt numerus az, hogy 5000 holdban 500—600, vagy épen 1000 hold legelő vagy rét. Kétségtelen tehát, hogy a művelési ágban történt változás sokkal többet fog a nagybirtoknál reparálni, mint a kisbirtoknál. Az 1870-ben megindult ármentesitési és vízszabályozási munkálatok még nem érték el az 1875 : VII. t.-czikk alapján foganatosított kataszteri felvételt, ott tehát még a régi rossz földeket vették fel, illetőleg rossz állapotban vették fel ; kétségtelen tehát, hogy ezt most az igazság szerint ki kell igazítani és ebből kétségtelen, hogy a művelési ágban történt változás nem a kisember hátrányára lesz és ebből a kisembernek, mint sokan fölállítják, semminemű hátránya nem lesz. Én például, bocsánat a szubjektív momentumért, tudom, hogy Csanádmegyében egyetlen kisembernek sem kell a művelési ágban történt változást kiigazítania, mert az mind szántóföld, 30—40 éve az; a művelési ágban történt változás csak a nagybirtokoknál fog előfordulni. Felvetem azonban itt azt az eszmét, a melyet a vita során még nem hallottam és a melyet némelyek mindjárt elutasítanak, vájjon lehet-e a földadónál a progressziónak, illetőleg a másik végletben a létminimumnak eszméjét behozni és megvalósítani. Jól tudom, hogy a pénzügyi tudomány álláspontja szerint hozadéki adónál, de különösen reáladónal, a hol nem az embert látom magam előtt, hanem a tárgyat, a hol nem tudom megítélni, hogy az embernek mi a valódi jövedelme, nem lehet progressziót és igy nem lehet létminimumot behozni. Nagy György : Elkoptatott pénzügyi elmélet! Nagyon régi! (Mozgás.) Nagy Sándor : Egy hozadéki adónál, a kereseti adónál, most is megvan a létminimum, mert