Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-400

bÖO. országos ülés 1909 január ti-én, csütörtökön. 71 á melynek nem volt egyéb jogczime, mint az, hogy a föld-, a ház-, a járadéktulajdonos csak azért fizessen adót, mert már ezeken a czimeken fizetett; a mely eltörli a családtagok adóját, a melynél a jogczim az volt, hogy valaki fizessen, mert gyermekei vannak, a kiket tartama kell, a kik pedig csak terhelik háztartását, a mely behozza az évről-évre való adókivetést a porosz rendszer szerint, a mely mellett sokkal j óbban lehet megállapítani a valódi jövedelmet és hozadékot; (Ugy van!) a mely behozza a közigazgatási bizottság kebelében az adóügyi bizottságot, vagyis módot nyújt arra, hogy az adózók panaszai alaposabban vizsgáltassanak meg : hát én egész őszintén kérdezem, hogy nem-e érthetetlen álláspont az, a mely ilyen adóreformot elvet en bloc, elvet, a nélkül, hogy bele óhajtana menni a részletes tárgyalásba ? (Helyeslés és tetszés.) A legnagyobb kifog kereskedelmi köröknek a javaslat ellen a kontingentálás hiánya volt. Mint méltóztatnak tudni, az eredeti javaslat három kontingentálást tervezett. Nevezetesen megvolt az általános kereseti adónak 28 milliós kontingense... Sándor Pál: Minimális kontingens ! Nagy Sándor: ... kiszámítva az 1906-os 25Í/2 milliós egyenesadókivetés alapja, hozzáadva az I. osztálynak másfél millióját, és a bányajövedelemnek 182.000 koronás tételét; ott volt továbbá a jövedelmi adó 46 millió kontingenssel, a mely megállapittatott a 37 és fél millió általános pótadó és a 8 és fél millió II. oszt. eltörlendő kereseti adóból; ott volt továbbá az egyenesadók bevételi főösszegének 200 millióban megállapított kontingense. E helyett a pénzügyi bizottság eltörölte ezeket a kontingenseket és csakis a földadót kontingálta. En jogosultnak tartottam az általános kereseti adó alá tartozó adóköteleseknek panaszát és félelmét a tekintetben, hogy miután csak minimaliter van kontingentálva az adójuk, akként, hogy ha a minimam be nem folyik, pótkivetésnek van helye, de a pénzügyminister ur nyilatkozata után ezen mozgalmat, a mennyiben fentartatnék, jogosultnak többé nem tartom. Sándor Pál: Itt jelentse ki! Nagy Sándor: En tapasztaltam, hogy minden adórendszerben elfogadtatott a kontingentálás elve és azért kérem a pénzügyminister urat, méltóztassék a kontingentálás rendszerére lépni. A kontingentálásnak többrendbeli oly hatása van, a mely kétségtelenül indokolttá teszi, hogy ezen intézmény minden adórendszerben legalább addig, a mig az egyedüli jövedelmi adórendszer életbe lép, meglegyen. Nevezetesen a kontingensnek minimuma biztosítja a kincstár bevételét és egyúttal az adózó érdekét is. Mert ha az eredmény a kontingenst túlhaladja, akkor reparticzió utján, perczentuális leszállítás utján, vagy bármilyen utón visszakerül az adó a zsebébe. Nagy etikai jelentősége a kontingentálásnak az is, hogy a helyes adórendszer kelléke az, hogy többet ne szedjen be az állam és ne tartson magánál többet, mint a mennyire szüksége van. Mikor az állam egy adónemnél megállapítja az adókulcsot, nem egy biztos alapból indul ki, tehát lehet, hogy ezen adókulcs melletti beszedés többet hoz neki, mint a mennyire szüksége van. Ennek a korrektivuma a kontingentálás, mert hogyha több folyt be, akkor a kulcsot le tudja szállítani. Ezt a kérdést összekapcsolom azzal a sokat emlegetett vexatórius rendszerrel, a mely állítólag a kontingentálásnál megvan. A minister ur szives volt pártunk értekezletén kijelenteni, hogy a kontingentálás intézménye meglesz, tehát semmi érdeke sem lesz a finánczhatóságoknak és az adókivető bizottságoknak, hogy az egyes adózókkal szemben vexatórius eljárást kövessenek és többet nyomozzanak ki, mint a mennyire szükség van, hanem csak épen annyit, a mennyi a maximális kontingentálás, tehát szükségtelen, hogy az adózóval szemben bármiféle vexatórius eljárást kövessenek. A kontingentálásnak további pénzügyi jelentősége, hogy csak akkor mehetünk át a valódi tiszta jövedelmi rendszerre, hogy ha kontingenseink vannak, mert csak akkor leszünk képesek arra, hogy a pénzügyi eredményhez képest a hozadéki adónak kulcsát mindinkább leszállítsuk, leszorítsuk és hogy annak alárendelt jelentősége legyen, végeredményben tehát, mint a porosz rendszernél, a kommunális érdekek szolgálatába adassanak át a hozadéki adók. Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam nem jól tudja a porosz adók történetét, mikor azt hányja a pénzügyminister ur szemére, hogy miért nem megy át mindjárt az egyenesadó-renclszerre, mint a hogy azt Poroszországban tették. Nem tették azt Poroszországban sem. Mert mig ott a jövedelmi adó után az iparadót, mely a mi kereseti adónknak felel meg, fentartották, 1893-ban fennállott az iparadó és csak akkor látta a porosz állam, hogy a jövedelmi adó fiskalitás szempontjából beválik, mert a 80 millió kontingenst 40 millió márkával már az első évben túlhaladta, 123 millió márkát jövedelmezett, akkor látta elérkezettnek az időt arra, hogy a 19 millió márkában, vagyis 23 millió koronában kontingentált iparadót elejtse, s e helyett rátérjen a progressziv és szintén kontingentált, még pedig 35 millió márkában kontingentált kiegészitő vagyoni adórendszerére. Tehát téved Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam és csak honorálni kell a pénzügyminister urnak óvatosságát, hogy egyszerre egy merev hozadéki adórendszerről nem mer átmenni a tiszta jövedelmi adórendszerre. (Helyeslés.) Ez nagyon természetes ; hiszen a jövedelmi adórendszernek, hogy ugy mondjam, előbb népszerűvé kell válnia, mert különben népszerűtlen dolog ám az, hogy az adózót bizonyos brutalitással egyetlenegy adónem fogja meg ; (Ugy van !) bevárandó nálunk is a jövedelmi adónak pénzügyi és egyéb eredménye, mert csak ahhoz képest lesz~ az állam abban a helyzetben, hogy konszideráczió tárgyává tegye azt, hogy átmenjen a tiszta jőve-