Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-400

70 b00. országos ülés 1909 január 21-én, csütörtökön. mint a »bellum 01111111]™. contra omnes«, a hol mindenki arra néz, hogy minél kevesebbet fizessen és minél inkább átháríthassa az adózás terhét a másikra, (ügy van! Ugy van!) Poroszországban, a hol ideális adótörvény van, a hol tisztán jövedelmi adórendszer van az Ergänzungssteuer-rel, a kiegészítő jövedelmi adóval, midőn 1894-ben a pénzügyminister ezt behozta, azt mondták, hogy az egész nem egyéb, mint »graue Theorie«, nem egyéb, mint szürke elmélet és a törvénynek az lesz a következménye, hogy a porosz mezőgazdaságot és a porosz ipart tönkreteszi ; hogy ezen törvény nyomán minden társadalmi osztály koldulni fog. De talán közelebbről érdekel bennünket az osztrák állapot. Steinbach 1892-ben beterjesztette javaslatát, a mely enyhébb volt, mint az 1896-iki Pléner-féle javaslat, mert a Steinbach-félében egyáltalában nem volt provideálva arra nézve, hogy a kontingens feleslege állami czélokra fordittassék, hanem a kontingens egész feleslege a hozadéki adók apasztására fordíttatott, tehát ott az állam semmit sem nyert a kontingenstöbbletből, nem ugy, mint a Pléner-féle, később törvénynyé vált jövedelmi adótörvény megalkotása alkalmából. Akkor összegyűltek Bécsben az összes kereskedelmi s iparkamarák, ugy mint a mieink és jajgattak ; megállapították, hogy tönkremegy az osztrák kereskedelem, tehát az, a melyről adatokat tudott felhozni Vázsonyi t. képviselőtársam. Megállapitották Bécsben, — nem ugyan a bécsi polgármester, mint a mi budapesti polgármesterünk (Derültség.) — hogy Bécs városa fogja viselni Ausztriának összes adóit és akkor is a lengyelek klubja, az agráriusok, az ipart védő ifjucsehekkel szemben küzdöttek, szóval előállott ugyanazon harcz és ugyanaz az állapot, a melyet most látunk Magyarországon, a minek okát tehát nem szabad, mint Vázsonyi t. képviselőtársam tette, a javaslatnak állítólagos hibáiban keresni, hanem az adózás természetében, mert mi még nem vagyunk az adómorálnak azon fokán, hogy könnyű szivvel fizessük az adót. (Derültség.) Farkasházy Zsigmond: Ez igazán nem szép tőlünk ! Nagy Sándor: Természetes, hogy nem szép, mert legalább az adómorálnak azon alapelvét kell, hogy kövessék az állampolgárok, hogy adót kell fizetni. Ez az izgalom oka nézetem szerint Magyarországon. És itt bátor vagyok megjegyezni, hogy én is hangoztattam az értekezleten bizonyos aggályokat, de a pénzügyminister urnak az értekezleten elhangzott három beszéde, az azokban adott felvilágosítások a kereseti adóra vonatkozó és a kontingentálast illető nyilatkozata után . . . Sándor Pál: Tegye meg itt a házban azt a nyilatkozatot! Nagy Sándor: .. . nézetem szerint azok, a kik tovább is abban a mederben folytatják az akcziót, a melyben azt folytatják: vagy rosszhiszemüek, vagy félrevezetett jóhiszemű emberek. Pető Sándor: Mi nem hallottuk a nyilatkozatát ; minket nem nyugtatott meg ! Sándor Pál: A házban nyilatkozzék ! (Mozgás és zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Nagy Sándor: Én csak annyit mondhatok, hogy ebben az országban látok mindenféle érdeket megnyilatkozni az adótörvény kérdésében ; látom, hogy bírálják a javaslatot a nagybirto'c szempontjából, bírálják a keresk'dők szempontjából; látom azt, hogy Hegedüs Lóránt nagy siránkozással megállapítja, hogy sokkal rosszabb a mi adótörvényünk az osztráknál, meri. már a 120.000 korona évi jövedelemnél eléri az 5%-ot, a melyet az osztrák csak a 200.000 koronánál ér el, vagyis siránko?ik azon, hogy a kereskedelemből eredő 120.000 koronás jövedelem 5%-os kereseti és 5%-os jövedelmi adót fog fizetni, vagyis összesen 10%-ot, 12.000 koronát, és igy annak a szegény embernek nem marad több, mint 108.000 korona évi jövedelme, a mi azt hiszem, talán a legnagyobb drágaság mellett is elegendő az elsőrendű szükségletek kielégítésére. (Derültség és tetszés.) Még Vázsonyi Vilmos is azon töri a fejét, hogy kiszámítsa, hogy a ministeri fizetés a progresszivitásnak mily foka alá esik. Mindenféle társadalmi osztály szempontjából bírálják tehát a reformot, csak egy szempontból nem, nevezetesen a kisemberek, a kisbirtokosok szempontjából nem, holott ez rám nézve rendkívül lényeges (Helyeslés.) és megvallom őszintén, hogy habár senki sem állithatja rólam, hogy agrárius vagyok, mégis elsőrendű érdeknek tartom ezt. Meg vagyok győződve, —• be is tudom bizonyítani — hogy ha az a 30—40— 50—60 holdas parasztgazda ezen adóreform után kezébe veszi majd az adókönyvet, kevesebb lesz abba beleírva, mint volt eddig, (ügy van ! Igaz !) Polónyi Géza : Megfordítva áll! Farkasházy Zsigmond: Legrosszabb épen a kisgazdákra nézve. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház. Méltóztassanak a szónokot csendben meghallgatni. Közbeszólásokkal nem fogjuk ezt az ügyet elintézni, (ügy van !) Mindenkinek joga van felszólalni, de közbeszólással zavarni a szónokot senkinek sincsen joga. Ha tovább folytatják a közbeszólásokat, névszerint fogom megnevezni a közbeszóló képviselő urakat. (Halljuk !) Nagy Sándor : Szabad e lelkiismeretes megítélés után elvetni olyan adóreformot, a mely annyi esengés után végre inaugurálja a teherviselési képességhez elasztikusan hozzá simulni tudó jövedelmi adót ? a mely megszünteti a hozadéki adók hátrányaihoz tapadó, mert azok %-ában kifejezett általános jövedelmi pótadót, a mely a jövedelmi adót két végső irányzatával: a létminimummal lefelé, vagyis azzal az eszmével, hogy a ki nem birja el a terhet, ne is fizessen adót, felfelé pedig a progresszióval, vagyis azzal az eszmével korrigálja meg, hogy minél nagyobb a teherviselési képesség, annál nagyobb legyen a szolgáltatási kötelezettség ; a mely eltörli a Il-od osztályú kereseti adót,