Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-399

60 .3.99. országos ülés 1909 január 20~án, szerdán. azt hiszem, egyetlenegy magyar embert ilyen válasz; ki nem elégíthetne. Hiszen, ha ezt szó nélkül eltürnők, akkor minden magyar ember hasonló inzultusnak, hasonló megtámadtatásnak lehet Bécsben kitéve ; hiszen elegendő, hogy egy részeg fémmunkás a nélkül, hogy közelebbről meg tudná ]elölni a felségsértést képező kifejezéseket, feljelentést tegyen és akkor megfosztják szabadságától, s a szenvedések útját járatják vele. Itt Janios Gyulában világosan a magyar állampolgár lett megsértve, mert a belekötés azon az alapon történt, hogy ez a részeg fémmunkás, a ki maga beismeri, hogy előzőleg öt korsó sört és sok pálinkát megivott, megismerte a csákója felírásáról, hogy magyar emberrel van dolga. A kormánynak ebben a kérdésben erélyesen, határozottan állást kell foglalnia. Fölvetheti a minister ur, hogy hogyan? Mikor az interpelláczióra vállalkoztam, kötelességemnek tartottam, hogy ezzel a kérdéssel is foglalkozzam és erre is megadhatom én, az interpelláló, a választ. Jól tudjuk, hogy az osztrák perrendtartás szerint, mint a magyar büntető perrendtartás szerint is az igazságügyminister utasítására az ügyészségek megindíthatják és kötelesek is megindítani a bűnvádi eljárást. A magyar kormány közbe kell hogy lépjen az osztrák kormánynál, hogy az osztrák igazságügyminister indíttassa meg az eljárást ugy Reich Lajos ellen, mint az ellen a rendőr ellen, a ki a kezébe került ártatlan embert brutálisan, hitvány módon bántalmazta és mindazok a bécsi ripőkök ellen, a kik részt vettek ebben az inzultusban. Másfelől pedig az osztrák igazságügyminister utasítsa a bíróságot, nem arra, hogy milyen Ítéletet hozzon, hiszen abba nem szólhat bele, ez az alkotmányelvbe ütköznék, hanem, hogy sürgősen tárgyalja le az ügyet, hogy Janics Gyula igazsága gyorsan kiderüljön. Másfelől itt semmi olyan ok nem forog fenn, a miért az ő vizsgálati fogságban tartása szükséges volna, mert ha elkövette volna is ezt a szóbeli királysértést, a büntetésnek előrelátható súlya akkor sem oly nagy, hogy az indokolttá tenné, hogy szabadságától hosszú időkön megfosztva vizsgálati fogságban sorvadjon, annál kevésbbé, mert rendes lakó- és illetőségi helye van és megszökésétől tartani nem kell. Semmi veszély nincs tehát, és még ha a bűncselekmény elkövetése valószínűsítve volna, még akkor is szabadlábra kellett volna helyezni és ugy lefolytatni ellene az eljárást. Arra kérem a ministerelnök urat, mint a kormány fejét, méltóztassék az osztrák kormánynál sürgősen közbelépni az iránt, hogy az igazságügyminister mindazok ellen, a kik a magyar fiúnak ebben a jogtalan megtámadtatásában, ebben a gonosz merényletben részt vettek, ügyészei utján hivatalból a legrövidebb idő alatt a bűnvádi eljárást megindittassa, másfelől méltóztassék közbenjárni olyan irányban, hegy ez az ügy a lehető lerövidebb idő alatt befejezést érjen. Tisztelettel előterjesztem tehát a következő interpellácziót (olvassa) ; »Interpelláczió a kormányhoz Janics Gyula magyar áüampolgárnak bécsi meghurczoltatása miatt : 1. Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy Janics Gyula balassagyarmati illetőségű magyar állampolgárt, egyéves honvédönkéntest, Bécsben, 1909 január 12-én a villamos kocsiban egy osztrák fémmunkás megtámadta, csákójának magyar czimerét csúfolta, s mikor az önkéntes megjegyzésként azt felelte, hogy nekünk nincs császárunk, nekünk csak királyunk van, az őt megtámadó osztrák munkás feljelentésére egy rendőr letartóztatta felségsértés miatt, s útközben véresre verte, a földön vonszolta a rendőrszobába, a honnan előbb az arzenál fogházába, s onnan az alsóausztriai törvényszék börtönébe szállították ? 2. Hajlandó-e egy magyar állampolgárral szemben elkövetett súlyosan jogtalan eljárást megbélyegezni, s a polgárában megsértett magyar államhoz méltó elégtételt szerezni ?« Elnök : Az interpelláczió közöltetik a ministerelnök úrral. Következik Csernoch János. Csernoch János: T. ház! Közéletünk jeles férfiai, maga a társadalom, sőt, a mint értesülök : a földmivelésügyi minister ur is azzal foglalkoznak ujabban, hogy az országszerte megindult parczellázási akcziót rendes mederbe tereljék, a kisemberek érdekeit lehetőleg megóva és megvédelmezve. Nem akarok kitérni arra, vájjon a parczellázások általában előnyösek-e a kisemberekre nézve. Egyes esetekben maguk a közigazgatási hatóságok, de meg a kormányférfiak is előnyösnek tartották, mert hiszen az azokban résztvett embereket, a kik szerintük érdemeket szereztek, kitüntették; másrészt pedig, hogy bizonyos hátrányok is egybe lehetnek kötve a parczellázási akcziókkal, látszik abból, hogy megindult országszerte egy mozgalom, melyet felkarolt az országnak első, vezérlő gazdasági egyesülete, sőt maga a kormány is, mert meg vannak arról győződve, hogy itt bizonyos visszaélések, hiányok vannak, a melyek orvoslásáról a kisember érdekében gondoskodni kell. A kisember, de más emberek érdekeinek védelmére is kívánok felszólalni, mert a parczellázás által nemcsak ki birtokát parczellázás alá bocsátja, meg az a kisember, a ki birtokot vásárol, van érdekelve, hanem nagy részben a közérdek, a társadalmi és állarfti érdek is szóban forog. T. ház! A parczellázás alá kerülő birtokok jó nagy része kegyúri terhekkel, tehát közjogunk szerint a birtok dologi terheivel van összekötve, a melyek átmennek az uj tulajdonosokra is, ennek állására, vallására való minden tekintet nélkül. Ezen birtokok legnagyobb része királyi adományból származik, a melylyel együtt a kegyúri terhek viselésének kötelessége is átvétetik. A kegyúri terhek kérdése ilyen parczellázások alkalmával különféleképen szokott elintéztetni. Némely esetben a parczellázó földbirtokos bizonyos földrészeket kiszakít és ez szolgál azontúl a kegyúri terhek viselésére. Más esetekben bi-