Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-399

399. országos ülés 1909 január 20-án, szerdán. 61 zonyos összeget tesznek le, a melynek évi hozadékából fedeztetnek e terhek : a templom, a paplak fentartása, a papnak és a tanítónak fizetése, vagy e fizetés egy része. Voltak azonban esetek, még pedig nem ritkán, — az én egyházmegyémben is előfordultak — hogy parczellázás előtt a kegyúri kérdés tulaj donkép nem rendeztetett, a birtokot megvásárló kisemberekkel nem közöltetett az, hogy azt a birtokot kegyurasági terhek terhelik ; azok a kisemberek belementek a vásárlásba és igy 400—500, sőt némely esetben 600-an is lettek egyszerre kegyurakká. Természetes, hogy 4—5—600 emberen ezen kegyúri járulékokat megvenni majdnem lehetetlenség. Ha ezen emberek tudomással birtak volna az azt a birtokot terhelő teherről, akkor e teher a vételárból javukra leszámittatott volna és ők olcsóbban juthattak volna a birtokhoz, így ellenben adandó alkalommal, a templom tatarozása, a plébános vagy a tanitó fizetésének esedékessége idején nem lehet ezen töméntelen sok u. n. kegyúron megvenni a járulékokat. Ilyen esetben ügyvédhez fordulnak, a ki, miután közteherről van szó, a melyért azok a vevők egyetemlegesen felelősek, beperel közülök egyet, a ki jobbmódu és annak azt mondta azután a biróság, hogy »élj most viszkeresettel a többiekkel szemben és hajtsd be azokon azt, a mit helyettük kifizették. Látható tehát, hogy milyen óriási módon nehéz kérdés ez és milyen iszonyú sok zaklatásnak vannak kitéve ezek a szegény emberek, de az e kérdéseket elsősorban elbiráló közigazgatási hatóságok is. Végső sorban pedig mégis teljesen elvész a kegyuraság, mert nem lehet ezen járulékokat 5—600 emberen behajtani. Minthogy pedig jelenlegi törvényeink mellett maga a kormány is, még ha a legjobb akarat által vezéreltetik is, ezen ügyek elintézésére teljesen képtelen, valami olyan törvényes intézkedésre volna szükség, hogy a parczellázások csak akkor engedtessenek meg, ha előzetesen a kegyúri jogok kérdése rendbehozatott, nehogy ezen teher a szegény népre háruljon, a mely ennek elviselésére képtelen. Vagy ki kellene mondani azt, hogy kötelesek a parczellázások előtt ezen terhek viselésére bizonyos darab földet kihasítani, vagy ezt megváltani, vagy más módról kell gondoskodni, a melyen lehetővé válnék a kegyuraság megőrzése, a melynek tekintetében régebbi törvények, királyi és kormányrendeletek határozottan intézkednek. Minthogy meglehetős jó forrásból hallottam, hogy a földmivelésügyi ministeriumban most foglalkoznak a parczeUázás ügyével, szükségesnek tartottam ezt a kérdést ez alkalommal felemlíteni és a földmivelésügyi, valamint a vallás- és közoktatásügyi, nemkülönben az igazságügyminister úrhoz a következő interpellácziót intézni (olvassa) : »1. Van-e a minister uraknak tudomásuk arról, hogy a kegyurasággal terhelt birtokok parczellázása alkalmával a kegyuraság kérdése sok esetben nem szokott rendeztetni? 2. Mit szándékoznak tenni, hogy e kérdés a közjognak megfelelőleg az összes érdekeltek jogos és méltányos igényeinek szemmel tartásával rendeztessék?* Elnök : Az interpelláczió ki fog adatni a földmivelésügyi, a vallás- és közoktatásügyi, valamint az igazságügyi minister uraknak. Ki következik? Hammersberg László jegyző: Polit Mihály! Polit Mihály : T. képviselőház ! Nagyon sajnálom, hogy az idő előrehaladt, de mégsem birom elhalasztani nagyfontosságú interpellácziómat. Nagyon örvendek, hogy az igen t. horvát minister ur, valamint az igen t. ministerelnök ur jelen van és meg vagyok győződve arról, hogy interpelláczióm mindkettőjüket nagyon fogja érdekelni. Midőn a t. ministerelnök úrhoz interpellácziót szándékozom intézni a szerbek ellen indított felségárulás! perek tárgyában, tudom, hogy az efféle interpelláczió ellen fontos és alapos kifogásokat lehet tenni, mert hiszen az igazságügy Horvátországnak autonóm ügye, a melybe a magyar kormánynak nincsen beavatkozási joga. Másrészről igazságügyekben általában nincsen a kormánynak beavatkozási joga, mert ezzel veszélyeztetve volna a bíróság függetlensége. ÁH ez általában, de vannak körülmények, a mikor ez nem áll, nem állhat. A t. ministerelnök ur nem egy alkalommal, hanem többször hangsúlyozta, hogy Horvátország bánja a magyar kormány exponense. Ámbár ez az álláspont a bán történelmi méltóságára nézve sértő, elfogadom, mert magában involválja a magyar kormány felelősségét. Ez a felelősség nagyon is szükséges a mai horvát viszonyoknál fogva. Ma nincsen horvát országgyűlés, ma ott nem lehet senkit se felelősségre vonni. Vannak kormányrendeletek, a melyek a Bach-korszakból származnak. Ezek nemcsak a közigazgatási hivatalnokokat, hanem még a bírákat is befolyásolják. Ilyen rendkívüli viszonyok között nagyon is szükséges, hogy az igazságszolgáltatás szabadsága megóvassék. Ma Horvátországban abnormális állapotok vannak és interpelláczióm súlypontja épen az, hogy a magyar kormány kötelessége ott normális állapotokat teremteni. Azt mondják, hogy az igazságügyekben a kormánynak nincs beavatkozása. De ha egy országban, egy tartományban, egy vidéken annyira elfajul az igazságszolgáltatás, hogy ott nincs jogbiztonság, akkor a kormánynak, a parlamentnek nemcsak joga, de kötelessége közbelépni. 32 év előtt felségárulási pereket indítottak a szerbek ellen a szerbtörök háborúból kifolyólag. Akkor provokáltam egyszer a magyar igazságügyminister közbenjárását és fényes sikerem volt. Egy szegény szerb tanítót, a kit denuncziáltak és hónapokon át vizsgálati fogságban tartottak, a magyar igazságügyminister közbenjárására, miután beigazoltatott, a mit mondottam, tíz nap alatt nemcsak a fogságból kibocsátották, hanem végleg szabadlábra helyezték. Hasonló viszonyok vannak most Horvátországban.