Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-399

399. országos ülés 1909 ianuár 20-án, szerdán. 67 utak vannak, hanem hogy vannak olyan utak, a melyek a bányatörvény szerint meg nem engedhetők és 90 czentiméter magasak. (Ellenmondás.) Egy hang (jobbfélól): Akkor ott ló nem járhat! Pető Sándor: Nem jár ló mindenütt, a csillér pedig nincs 90 czentiméter. (Ellenmondás.) Azt mondja a ministerelnök ur, hogy neki a törvény jogot ad biztonsági intézkedések követelésére, de nincs joga arra, hogy egy, a technikai vívmányok szerint tökéletesebb biztonsági intézkedés behozatalát követelhesse. Ebben nem értek egyet, mert a törvény világosan feljogosítja a kormányhatóságot mindazon intézkedések megtételére, melyeket a közbiztonság szempontjából szükségeseknek tart. Ha tehát a kormányhatóság egy, a technika tökéletesebb vívmányainak megfelelő biztonsági készülékben látja csak a biztonságot, akkor természetes, hogy joga van azt megkövetelni. Ugy látom, hogy ez a nagylelkű osztrákmagyar államvasut-társaság, melyről 1908. deczemberben a ministerelnök ur itt ezen kérdésben először nyilatkozott, most egy kicsit meghátrált. Akkor azt méltóztatott mondani, — természetesen kétségkívül a ministerelnök úrhoz érkezett jelentésekből, — hogy ne tessék aggódni, a társládákat, melyek különben sem birják ki ezen terheket és a melyek különben sem tudnak elegendőt adni, nem fogják terhelni a baleset és elhalálozás folytán származó kártalanítások, mert ezeket a társaság maga és nem a társládából fogja adni. Ezt méltóztatott mondani 1908. deczemberben. Ma pedig arról hallunk, hogy ez a derék társaság, melynek Magyarországon több mint 100 millió koronát érő vagyona és évenként Magyarországon 20 millió jövedelme van, most már distingvál. Azoknak, kik a társládának tagjai, nem ad a saját vagyonából, sem hátramaradottjaiknak kártalanítást, hanem esetleg csak azoknak, kik a társládából ilyen segélyre igényt nem tarthatnak. Ezt a disztinkcziót mindenesetre tudomásul vesszük, és talán nem ártott azt nekem megállapítani, nehogy bárkiben is tovább éljen az a legenda, hogy ez az osztrák-magyar államvasut-társaság, melynek pedig módjában volna, bármiféle humanitást is gyakorol azokkal szemben, kiknek haláláért és elszerencsétlenedéséért isten és ember előtt felelős. Méltóztatott látni, hogy interpellácziómban kizárólag objektív adatokat adtam elő és semmiféle tőkét ebből az esetből nem kovácsoltam és nem is akartam kovácsolni. Én még a múlt héten egy objektív embertől ugy voltam értesülve, hogy az osztrák-magyar államvasut-társaság nemcsak hogy nem adott semmit a hátramaradottaknak, hanem még késlelteti a társláda-igazgatóságnak elhatározását is. Ha pedig most azt hallom az igen t. ministerelnök úrtól, hogy ez nem igen tehető fel és nem igen hihető, akkor én kénytelen vagyok megmaradni álláspontomon, és csak akkor hiszem, hogy nem ugy történik, a mint én mondtam, ha akár itt, akár másutt látni fogom annak kimutaKÉPYH. NAmó. 1906—1911. xxni. KÖTET. tását, hogy ezek a derék urak kinek mennyit adtak segély vagy egyéb czimeken. A mai napig azonban ezt a kimutatást nem látom. Miután a ministerelnök úrhoz intézett kérdésemnek csak némely részére kaphattam választ, a másik részére pedig azért nem kaphattam, mert a vizsgálat folyamatba van téve, de befejezve nincs, én egyelőre tudomásul veszem a ministerelnök ur válaszát, a mint egyebet nem is tehetek. En a kormányhatóságot mulasztással nem vádoltam, sőt nekem is tudomásom van arról, hogy az oraviczai bányakapitányság hivatásának teljes magaslatán áll. (Mozgás.) De nem a resiczai főszolgabiróság, melynek viselt dolgairól regényeket, köteteket lehetne beszélni. Ismétlem : magam is tudom, hogy az oraviczai bányakapitányság hivatása magaslatán áll. Én a kormányhatóság ellen vádat nem emeltem, nem is emelek. Ez okból ideiglenesen, egyelőre, abban a reményben, hogy a ministerelnök ur szives lesz a vizsgálat további eredményét velem közölni, a választ tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök : Szatmári Mór képviselő urat illeti a szó. Szatmári Mór : Minthogy a t. ministerelnök ur válaszában látom azt a törekvést, hogy az én interpelláczióm szellemében fog eljárni, kijelentem, hogy a választ tudomásul veszem. (Helyeslés.) Wekerle Sándor ministerelnök: T. ház, én csak félreértések kikerülése végett azt vagyok bátor mondani, hogy én a vizsgálat eddigi eredménye alapján megadtam a választ. Azt is jeleztem a t. ház előtt, hogyan járunk el, és bizonyítékát kívántam annak is szolgáltatni, hogy nem ilyen esetek és impulzusok szolgálnak indokul arra, hogy mi a bányafelügyeletet szigorúan gyakoroljuk. De ennek nem olyan értelme volt, hogy interpelláczióm nyitva tartassék és a képviselő ur engem azután szolliczitálj on, hogy még egyszer válaszoljak, hanem válaszomat véglegesnek tekintem. (Helyeslés.) A mi a társládákat illeti, ezen társládákra voltam bátor megjegyezni, hogy én azokra nem gyakorlok imperativ befolyást. A társulatnak saját érdeke az, hogy balesetek esetében a balesetekről szóló törvény értelmében a kiegészítést eszközölje, a mit a bíróság mindenesetre meg fog Ítélni. Én nem akarok erre kiterjeszkedni, én nem vagyok a társládák védője, hanem felügyelő hatósága. Az én közegeim informácziója alapján azt állithatom, hogy valótlan, hogy a társládák olyan csekélylyel járulnak hozzá ; a hozzájárulás nagyobb, mint a kincstári bányáknál. A kincstári bányák hozzájárulásán kívül értesülésem szerint 200.000 korona tőkével járulnak hozzá ; én így vagyok értesülve. De ez nincs összefüggésben az interpelláczióval. Kérem ismételten, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: A két interpelláló képviselő urat illeti meg a szó. Miután nem kivannak szólni, következik a határozathozatal. A kérdést mindegyik interpelláezióra adott válasz felett külön8