Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-399
58 399. országos ülés 1909 január 20-án, szerdán. külön kívánom feltenni. Méltóztatnak ékhez hozzájárulni ? (Igen!) Felteszem a kérdést : tudomásul veszi-e a ház a ministerelnök urnak mint pénzügyministernek Pető Sándor képviselő ur interpellácziój ára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen!) A ház tudomásul veszi. Most kérdem: tudomásul veszi-e a ház a ministerelnök urnak mint pénzügyministernek válaszát Szatmári Mór képviselő ur interpellácziójára ? (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. Következik Markhot Aladár képviselő ur interpellácziój a. Markhot Aladár: T. ház! Felvidéki, jobbára tótajku magyar állampolgárainkról van szó, kik Ausztriában már évtizedek óta házalással keresik kenyerüket, azonban most az osztrák hatóságok által ezen keresetükben megakadályozva egyéb foglalkozás hiányában a legmostohább viszonyok közt, létérdekeikben megtámadottan, anyagi romlás előtt állanak, a mi tápot nyújt amúgy is rongált nemzetiségi viszonyaink közt a további izgatásra. T. ház ! 1867 óta az Ausztriával kötött vámés kereskedelmi szerződéseket beczikkelyező törvényeink biztosítják a jogot a házalóknak, hogy az egyik államban szerzett házalási engedélylyel bizonyos föltételezések mellett a másik állam területén is házalhassanak. Az 1907 : LIV. t.-cz. alapján Ausztriával a kereskedelmi és forgalmi viszonyokat szabályozó, életbeléptetett szerződés XI. czikke ezen, törvény által szabályozott állajaotot megszünteti és ezt is csak részben a viszonosságnak tartván fenn, a kereskedelemügyi f 'ministernek 1907. deczember 31-iki 109.482. számú rendelete egyenesen azt rendeli el, hogy az 1886. évi 26.990. számú kereskedelemügyi ministeri rendelettel a törvényhatóságoknak megküldött és jelenleg érvényben levő házalási szabályok, vagyis az 1852-iki házalási pátens az ennek értelmezése iránt időközben kiadott összes rendeletekkel együtt ideiglenesen alkalmaztassék. Ausztriára vonatkozólag hozzáteszi ezen ministeri rendelet, hogy miután az osztrák kormány oly irányban intézkedett, hogy az 1852-iki pátens szerint a magyarországi kedvezményes házalók a kedvezmény szerinti házalást osztrák területen ezentúl is gyakorolhatják, ennélfogva a kereskedelemügyi minister ezen rendeletével a viszonosságot rendek el Ausztriára való vonatkozásban. A most emiitett ministeri rendeletnek az 1852-iki pátenst alkalmazásában fentartani rendelt ezen hivatalos kiadványában — a mire súlyt helyezek — a felsőmagyarországi, vagyis az árva-, turócz-, zólyommegyei kedvezményezett gyolcsosok mellett a kedvezményezett vidékek között fel vannak sorolva a nyitramegyei veszteniczvölgyi gyolcsosok és az 1885. évi m. kir. földmivelési ipari és kereskedelemügyi ministeri 30.507. számú rendelet ezekre vonatkozólag azt mondja, hogy százados gyakorlat és szokás alapján a felsőmagyarországi, vagyis az itt emiitett házalók osztályába tartozóknak tekintik ezen veszteiúW völgyi gyolcsosokat. Veszteniczvölgyhöz tartozókként a váguj helyi kerülethez tartozó óturai és lubinai körzetből évenkint mintegy ezer házaló évtizedek óta folytatta Ausztriában a házalókereskedést. Sokan közülük meg is öregedtek ezen foglalkozásban, a mely foglalkozás — a mint itt a kezemben levő osztrák-német szakértekezés is mondja — bizonyos reátermettséget követel. Ezenmost emütett gyolcsosokat illetőleg a háziipar náluk már teljesen megszűnvén, ők odaát Ausztriában is kizárólag osztrák gyártmányokkal házaltak a legutóbbi időkben. Innen van az, hogy tótjaink házalása kérdésében tulaj donképen az osztrák gyárosok szintén érdekelve vannak. Már most mit tapasztalunk ? A mig a mi hatóságaink az előbb felhozott ministeri rendelkezés folytán az 1852-iki házalási pátenst minden függelékeivel az osztrák házalók irányában az eddigi gyakorlat alapján egész terjedelmében a legméltányosabban alkalmazzák; a pátens 12. §. rendelkezésének, mely szerint az áruknak belföldieknek kell lenniök, érvényt szerezni még csak nem is törekszenek és daczára az ez irányban kiadott m. kir. földmivelésügyi, ipar- és kereskedelemügyi ministeri 1884-ik 42.458. és 49.328. sz. rendeleteknek, minden további intézkedés mellőzve lett: az osztrák hatóságok felvidéki házalóink házaihatását a leginhuniánusabban kezelik, a házalásban őket megakadályozzák és területeikről kiüldözik. Különösen az osztrák kormány nem tekinti megsértettnek a viszonosságot az J által, hogy a házalási pátensnek egyenesen a magyar kormány rendeleti és hosszú idő óta a gyakorlatba átment értelmezését minden lojalitás mellőzésével félretolja. Érinti ez épen a felszólalásom külön tárgyául vett Vestenicz-völgyet és ennek keretében a gyakorlat által hozzátartozónak tekintett emiitettem óturai és lubinai körzeteket. Az osztrák kormány ilyen esetekben a házalási pátensnek saját osztrák kiadványával takarózik, a mely épen ezen körzetekre nézve is hátrányosan van összeállitva. Az osztrák gyárosok a közbeeső kereskedelmi tényezők áramlatával szemben — nevezhetném legalább is túlféltékenységnek — nem merik saját kormányukat az ő és a közönségüknek is érdekei szolgálatára szorítani, hanem — a mint egy osztrák gyárosnak itt kezemnél levő levele is bizonyitja — házalóinkat bujtogatják azzal, hogy szomorú helyzetük kulcsa a magyar kormány kezébe van letéve, állítólag csak a magyar kormány lépéseitől függ, hogy az osztrák kormány további házaihatásukat engedélyezze, tehát a magyar kormánynak és nekünk akár gyengeségünk, akár indolencziánk volna az okozója mai helyzetüknek. Mind közgazdasági, mind politikai életünk az Ausztriával való egymás közötti jó viszonyt kölcsönösen javalják, de ez még sem követelhet tőlünk feltétlen túllőj alitást az osztrák vonatkozásokban.
