Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-414

440 kik. országos ülés 1909 február 9-én, kedden. Holló Lajos: Egyformán! A kinevezettek számát pedig 20-ra, hogy igy a pénzügyminister a maga kinevezési jogával a kellő arányokat, a melyeket kívánunk, megtarthassa. Ezeket ajánlom a képviselőház figyelmébe. (Helyeslés.) Elnök : Ki következik ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző': Mezőfi Vilmos ! Mezőfi Vilmos: T. ház! A törvényjavaslat 11. §-a a legfontosabb, mert nézetem szerint, ha ezt a szakaszt kellően megszövegezzük, akkor mód lesz arra, hogy az a nagy elégedetlenség, a mely az országban az igazságtalan osztályozás folytán 1870 óta fennáll, megszűnjék ; ha pedig ez a szakasz nem fog megfelelően módosíttatni, akkor a régi igazságtalanságok megmaradnak, a panaszok megújulnak és súlyos vádként fognak a mai parlamentre nehezedni. Oly fontos a 11. §. szerint az országos földadóbizottság működése, hogy a 14. §. kimondja, hogy az országos földadó-bizottság határozatai ellen jogorvoslatnak helye nines, hogy ennek a bizottságnak a határozata még a pénzügyministerrel és a pénzügyminister nézetével szemben is érvényre emelkedik. Kétségtelen tehát, hogy ez a szakasz a legfontosabb az egész törvényjavaslatban. Én tehát sehogy sem vagyok megnyugodva abban, hogy a képviselőháznak és a főrendiháznak ugyanannyi tagja döntse el, hogy jogosult-e az uj osztályozás vagy sem, mert igy a nagybirtok lesz az a fórum a mely ezekben a kéidésekben határoz, határoz pedig a 14. §. szerint végérvényesen. Már pedig, ha a nagybirtok dönt, akkor egészen meg lehetünk nyugodva, hogy az uj osztályozás a nagybirtok javára történik. A főrendiházban a törvény értelmében azok foglalnak helyet, a kik legalább 3000 korona egyenes földadót vagy házosztályadót fizetnek. A főrendiház tehát a nagybirtok legpregnánsabb képviselője. Ez a törvényszakasz a főrendiháznak ugyanannyi jogot akar adni, mint a képviselőháznak. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Mezőfi Vilmos: Abba még belenyugodnám, hogy a képviselőház, illetőleg annak kiküldöttei alkossák a végleges döntő fórumot, mert a kéj>viselőház korszakot átalakító reformja állítólag küszöbön van. Tisztában vagyok azzal, hogy a törvényjavaslat intézkedése szerint ez a 8 tag. kiket a képviselőház megválaszt, s az a nyolcz tag, kiket a főrendiház fog megválasztani, ezek egészen 1913. év végéig, vagyis az uj osztályozási munkálat teljes befejeztéig változatlanul megmaradnak, csak azzal a különbséggel, hogy esetleg a megválasztott póttagok behívhatok lesznek azon rendes tagok helyébe, a kik bármilyen okból tagsági kötelezettségöknek eleget tenni nem tudnak. Másrészt azonban határozottan biztosítékot látok a szakasz azon intézkedésében, hogy a bizottság elnöke a pénzügyminister és igy e tekintetben, ennél e szakasznál ebben az egy dologban Polónyi Géza t. képviselőtársammal nem vagyok egy nézeten. Én igenis óhajtom, hogy a pénzügyminister legyen ennek a bizottságnak az elnöke, óhajtom azért, mert ebben az esetben a törvényhozás a pénzügyministert itt felelősségre tudja vonni azon bizottság minden ténykedéseért. Hiszen, ha nem a pénzügyminister az elnöke a bizottságnak, hogyan vonjuk őt felelősségre ennek a teljesen önjogu bizottságnak a ténykedéseért, a melynek óriási fontosságot nyújt a törvény azon intézkedése, hogy határozatai egyáltalában végérvényesek, végérvényesen dönt sok tekintetben, például az uj fizetési fokozatok megállapítására vonatkozó határozatai sem felebbezhetők meg. Én tehát éj>en alkotmányos szempontból, épen a parlamentáris ellenőrzés szempontjából nagyon is óhajtom és kívánom, hogy a pénzügyminister legyen ennek a bizottságnak az elnöke, mert a mindenkori pénzügyministert a képviselőház felelősségre vonhatja bármikor a bizottság minden ténykedéseért vagy mulasztásáért. De viszont sehogy sem tudok megbarátkozni azzal, hogy ebben a bizottságban a főrendiház tagjai képviselve legyenek. Én a főrendiház tagjainak egyáltalában nem adnék képviseleti jogot, hanem tisztán és kizárólag csak a képviselőháznak adnám ezt meg, és a mellett megadnám a pénzügyministernek a kinevezés jogát arra nézve, hogy a kéjrviselőház által megválasztott bizottsági tagok számát egészítse ki még egy bizonyos számú taggal, e jogot is azonban csak ugy adnám meg, a mint azt Holló Lajos t. képviselőtársam is említette, hogy t. i. a pénzügyminister a maga kinevezési joga alapján a kis-, közép- és nagybirtokosok sorából a megfelelő arányban nevezne ki birtokosokat. Én ugyan kívánatosnak tartanám, hogy a képviselőház a maga választási jogát akként gyakorolná, hogy nemcsak latifundium-tulajdonosokat válaszszon be a bizottságba, hanem olyan tagokat is, — bár talán e tekintetben a pénzügyminister ur nézetével nem fogok találkozni — a kiknek földbirtokuk nincs, (Zaj a haloldalon és a középen.) de a kik lelkesednek, szeretik az ország földmivelőit és a kik a kisbirtok érdekében harczolnak. Nagy Emil: Például Mezőfi Vilmost! Mezőfi Vilmos: Engem ne nevezzen meg, ugy sem fog a képviselőház megválasztani. Csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy a képviselőház ne csak nagybirtokosokat, ne csak grófokat és bárókat válaszszon be a bizottságba, — tisztelet azon gróf és báró uraknak, a kik elfogulatlanok — de egyáltalában nagybirtokosokat sem szívesen látnék ebben a bizottságban, és ha beválasztatnának is, kívánatos, hogy ne legyen döntő szavuk, hanem a kis- és középbirtokosok legyenek a döntők. Már azért is súlyt fektetek e bizottság egybeállítására, hogy azzal minden elkeseredésnek, minden utólagos rekriminácziónak útját álljuk. Épen ezért nagy súlyt fektetek Polónyi Géza képviselő urnak kijelentésére, a ki azt mondta, hogy harczol a szocziálista izgatás ellen, de ugy, hogy a mi igazságos és jogos követelésük van, áz megadassék. Ez nagyon helyes. íme itt van egy pont, egy