Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-414

ílí. országos ülés 1909 február 9-én, kedden. 439 Azt azonban már nem tartanám helyesnek, hogy, ha a pénzügyminister az ő parlamenti és politikai felelősségével személyesen nem állhat a bíróság rendelkezésére, akkor egy szakközeget küldhessen oda, a ki annak a bizottságnak elnöke lehessen. Ennek következtében idevonatkozó módosításom odatendál, hogy a mennyiben a pénzügymmister akadályozva volna személyesen az elnöklésben, a bizottság önmaga választhassa meg helyettes elnökét. (Helyeslés.) Most már ennek a bizottságnak összealkotására nézve különböző felfogás lehetséges. Én ellenkező állásponton vagyok, mint a mit Polónyi Géza képviselőtársam kifejezett, mert én különösen tekintetbe veszem azt, a mit már elfogadtunk, hogy ez nem dij ázott állás, hogy a képviselőknek, vagy főrendiházi tagoknak, a kik abban a bizottságban részt vesznek, politikai kötelessége, hogy ezzel a kérdéssel önzetlenül, az ország, a nép érdekében foglalkozzanak és azokat a panaszokat, a melyek —"most már tudjuk — éveken keresztül csakugyan állandóan felmerültek, alaposan vizsgálják meg és nyújtsák személyükben azt a garancziát, hogy ezek a panaszok alaposan meg fognak vizsgáltatni és a hol felmerülnek, meg fognak szüntettetni. Én sokkal nagyobb megnyugvással látom azt, ha e tekintetben a parlament tagjainak kezében van a felügyelet, a felelősségre vonás, a rendelkezés joga. (Helyeslés.) Hogy én ezt ismeretlen emberekre reábizzam és jobban megbízzam kívülálló elemekben, a kiknek nincsen politikai obiigójuk és nincsen politikai felelősségük azon javaslatok keresztülviteléért, a melyeket megszavaztak és létrehoztak : azt gondolom, ez nem lenne helyes felfogás. Követelnünk is kell a parlamentáris befolyást ez irányban, épen ugy, mint minden más bizottságában a képviselőháznak, vagy más ilyen kiküldetésnél követeljük a parlamenti befolyást. Követeljük az országos ipartanácsnál, követeljük a közlekedési tanácsnál és más téren. Hiszen ebből áll a parlamenti kormányzás. (Helyeslés.) Azt^hiszem tehát: nekünk ellenkező irányban kell haladnunk és ezt mint parlamenti bizottságot kell nagyobb mértékben tekintenünk, a melybe azután esetleg bevonhatók lesznek mások is, de a fősúlyt a parlament befolyására kell abban helyezni. (Helyeslés.) A mi már most az arányokat illeti, t. képviselőház, hát én is ugy képzelem és teljes mértékben elfogadom azt, hogy egy ilyen bizottságban a többséget nem foglalhatja le magának a főrendiház, vagy a nagybirtokosságnak képviselete. (Helyeslés.) Ezt mindannyian természetesnek találjuk, mert végre is az országnak egy ilyen nagy, kiváló dolgában, a melyben főleg az érdekeltség is az ő részükről nagyobb mértékben forog fenn, mint az ország más elemeinél, habár a legnagyobb elfogulatlanságot és a legnagyobb igazságérzést feltételezzük róluk, mégis nem volna helyes és jogosult a döntést kizárólag a nagybirtokosok többségének kezébe letenni. (Helyeslés.) Ennek következtében, ha mi a főrendiháznak választási jogát oly számra korlátozzuk, mint a javaslat is tervezi, hogy csak egy bizonyos kisebb részét, mondjuk egy harmad, vagy egy negyedrészt képez a főrendiház a bizottsági tagságban, akkor azt gondolom, hogy e részről, a nagybirtokosok részéről, majorizálás nem várható, mert fel kell tételezni, hogy a képviselőház a maga részéről ellentétes irányban fogja választási jogát gyakorolni és fel kell tételezni, hogy a minister, parlamenti felelősségénél fogva, szintén ebben az irányban, a parlamentarizmus követelményeinek megfelelően fogja kinevezési jogát gyakorolni. (Helyeslés.) Én a kinevezés jogát a pénzügyminister úrtól egészen elvenni nem akarnám. Itt oly nehézségek vannak, hogy ha mi kizárólag a parlament választása tárgyává teszszük ezt a tagságot, akkor a főrendiházzal a számarányok beosztása felett ismét külön eljárásnak, külön alkudozásnak volna helye, a mely nem akarnám, hogy a javaslatnak sorsát befolyásolja. Mindezek figyelembe vételével tehát a tagszámok megváltoztatására nézve a következő módosítást vagyok bátor megtenni. Megjegyzem, hogy nekünk ebben az irányban megkönnyíti a dolgunkat az, hogy mi a pénzügyministernek a kinevezésére bizunk bizonyos nagyobb számot, és megkönnyíti az, ha tudjuk, hogy a törvény életbeléptetése után a pénzügyministernek azonnal ki kell neveznie ezeket a tagokat, ugy hogy ez változás alá nem eshetik. Ha tehát — bár nem várom és nem hiszem, mint t. képviselőtársam — akármilyen szomorú fordulat állhatna is be az alkotmányos életben, bizonyos megnyugvásunk lehet az iránt, hogy az a parlament, a mely meghozta ezt a törvényt, önmaga, a maga alkományos ministerével fog egy ilyen bizottságot összeállitani, a mely azután minden változás nélkül fogja ezt a nagy munkát keresztülvinni. Akármilyen pesszimizmussal is van t. képviselőtársam a politikai helyzet iránt és a ministerelnök ur állásának szilárdsága iránt, kéthárom hét múlva, midőn ez a javaslat törvényerőre emelkedik és annak szentesítése után ezek a kinevezések megtörténnek, és én azt hiszem, mindnyájunkra nézve teljesen megnyugtató perspektívát nyíljt az, hogy ezen javaslatot az igen t. pénzügyminister ur önmaga fogja életbeléptetni, önmaga fogja annak végrehajtása iránt a kellő lépéseket megtenni és önmaga fog élni azzal a kinevezési joggal, a mely ezen bizottságban, ismétlem, a kellő arányokat a földbirtokosok minőségére nézve és a népképviselet követelményeinek megfelelőleg keresztül fogja vinni. (Helyeslés.) Ennek következtében vagyok bátor ajánlatba hozni a tagok létszámára vonatkozólag a következőket : Hogy a kellő számarány megtartható legyen, emeltessék fel 30-ról 40-re a tagok száma ; a képviselők és a főrendek számát emeljük fel 10—10-re ... .Polónyi Géza: Egyformán ?