Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-399

36 399. országos ülés 1909 január 20-án, szerdán. 11%-ra. Ez nagyon üdvös, nagyon fontos intézkedés, mely azt czélozza, hogy oly sok dus és igazán egyedül álló ásványvizeinknek, ásványforrásainknak értékét emelje és leszoktassa az embereket arról, hogy minduntalan idegen országok fürdőjét keressék fel. (Élénk helyeslés.) Egy további lényeges módosítása a törvényjavaslatnak szintén az adó redukálását czélozza. A mig eddig minden község, a hol a lakások fele ki volt adva, 15%-os házosztályadót fizetett, addig ezentúl ez csak olyan városokra fog vonatkozni, a hol a lakosok száma meghaladja a 15.000-et. Ez a nagy százalék tehát csakis azokat a városokat fogja érni, a hol a házak értéke úgyis nagyobb és igy a házbirtokosoknak nagyobb jövedelme van, vagyis azokat, a hol a község városias jellegű. Eddig megtörtént, hogy olyan falvak, mint pl. Luesony, vagy Cherubin, Cserna vagy Puszta-Födémes ezen magasabb adó alá estek, ' mert a lakásoknak több mint fele bérbe volt adva. Itt is tehát az az általános tendenczia mutatkozik, begy-inkább lejjebb szálljon az adó, mintsem hogy feljebb emeltessék. Következik a tőkekamat- és a járadékadó. A mint már mondottam., itt nagy igazságtalanság volt az apanázsoknál és kauczióknál. Ezeknek adója eddig 10% volt és ezt a javaslat leszállítja 2%-ra. Ebből nem fog ugyan valami sok befolyni, de mégis akadni fognak egyesek, kik eddig eltitkolták ezt az adójukat, ezentúl azonban be fogják vallani és befizetik a mérsékelt 2%-ot. A takarékpénztári betétek tőkekamatadójára nézve a minister ur eredeti javaslata az volt, hogy ezt az adót szállítsuk le 10%-ról 5%-ra. Igen fontos és nevezetes okok (Halljuk l Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) vezették a minister urat akkor, a mikor ezt az adómérséklést tervbe hozta. Nevezetesen az, hogy olyan tőkeszegény országban mint : a mienk, minden tekintetben azon kell lennünk,, hogy uj tőkék keletkezhessenek, hogy az ipari és a közgazdasági élet táplálékot nyerjen a tőke szaporodása által. A pénzügyi bizottság igen helyesnek ismerte el ezt az érvet, de viszont voltak ezzel szemben más tekintetek, a melyeket szem elől nem téveszthetett. Az első ezek közül az volfc, hogy nagy igazságtalanság keletkezett volna ezáltal a tőkés és az iparos között. Az az iparos, a ki egy nagyobb vállalatába 100.000 koronát fektet bele, koczkázzatnak teszi ki egész tőkéjét, mert nem bizonyos, hogy az fog-e hozni kamatot, sőt azt sem tudja, hogy nem-e veszíti el azt egészen. Azonkívül az iparos hozzá adja, ahhoz a tőkéjéhez a maga egész munkáját a végből, hogy az neki megfelelő hozadékot hozzon. Viszont, ha egy másik ember ugyancsak 100.000 korona tőkét helyez el tegyük fel, az Első hazai takarékpénztárnál, a hol pénze semmi rizikónak nincs kitéve, a hol kamatját egész biztosan megkapja, a hol semmiféle privát, személyes munkával az eredményhez hozzá nem járul, akkor igen méltánytalan volna, hogy az egyik ugyanakkora adóval sujtassék, mint a mekkora adóval -sujtátik a másik. „••'••• A második szempont, a mely vezette a pénzügyi bizottságot, az volt, hogy takarékpénztárainkban országszerte nagy visszásságokat tapasztalhattunk : az emberek túlnagy előszeretettel rakják megtakarított filléreiket a takarékpénztárba, a helyett hogy iparváüalatokat csinálnának, hogy kereskedést kezdenének, egy szóval, hogy a közgazdasági életet táplálnák ezen tőkéjükkel. Ha 10%-os tőkekamatadó mellett is megtörténik, hogy egyedül a vidéki pénzintézetekben két és fél milliárd takarékpénztári tőke halmozódott össze, ha leszállítottuk volna ezen adót, még inkább kellett volna arra számítani, hogy ezek '.a tőkék ott fognak elhelyezést keresni. De volt egy harmadik szempont is, nevezetesen az, hogy a tőkekamatadóból ma az államnak 12 millió korona bevétele van. Ez egészen biztosan befolyó összeg az utolsó fillérig, a hogy elő van irva. Ha leszállítottuk volna ezt az adót, akkor hat millió koronával kevesebb folyt volna be az államkincstárba, és ha már ekkora összegről az állam le tud mondani, akkor ugy vélte a pénzügyi bizottság, hogy inkább a másik adónemet kell leszállítani, a boradót, a mely túlságos mértékben sújtotta az adózó közönséget. (Igaz ! Ugy van ! haljelöl.) A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójában változást ez a javaslat nem proponál. A kivetésben proponál változást, nevezetesen ezeknek az adóját eddig az adókivető bizottságok vetették ki, ezentúl a pénzügyigazgatóságok fogják kivetni. Igen egyszerű az oka. Eddig három esztendőnkint történt a kivetés, most esztendőnkint íog megtörténni. Ezen társaságok sokszor késedelmesen nyújtják be mérlegeiket, a mikor már az adókivető hizottságok bevégezték munkálataikat, tehát minduntalan újból össze kellett hívni az adókivető bizottságokat, hogy Ítéljék meg ezeknek az adóját is. Egy részvénytársaság adóját annak mérlege szerint kell megállapítani. A mérleg megítéléséhez vannak szakértő közegei a pénzügyigazgatósá.goknak, az adókivető bizottságoknak ellenben nem mindig vannak ilyenek rendelkezésére. Itt számszerű dolgoknak elbírálásáról van szó, mig az adókivető bizottságok többnyire zsűriszerűleg állapítják meg kinek-kinek az adóját, tehát sokkal helyesebb, czélravezetőbb és egyszerűbb az, hogy a pénzügyigazgatóság szakembereire utaltatik ez át, semhogy meghagyassák ott, a hol eddig volt. Itt van egy szakasz ebben a törvényjavaslatban, (Halljuk ! Halljuk !) a melyről azt állítják az illető részvénytársaságok, hogy nagyon sérelmes és hogy bizonyos tekintetben megszégyenítő reájuk nézve. Elnevezték ezt uzsora-paragrafusnak. Ez a szakasz az iránt intézkedik, hogy az a pénzintézet, a mely váltóleszámítolással és kölesönadással foglalkozik, ha magasabb kamatot szed, mint a milyen a bankkamatláb volt, illetőleg abban az esztendőben legmagasabbnak 3%-kal többet, hogy akkor az az intézet ne 10% adót fizessen, hanem hogy annak az adója összes bevételei után 15%-ban | Jegyen megállapítva. -Ez az intézkedés egyáltalá-