Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-413

ílJ. országos ülés 1009 február 8-án, hétfőn. 403 a kik földjüknek jövedelmét idegen országban, idegen czélokra költik el, (Helyeslés bálfelol.) Mezőfi Vilmos: Két millió magyar hold van a kezükben. Nagy György: Méltóztassék ezekkel a kérdésekkel meleg érdeklődéssel foglalkozni, mert ezt megérdemli Magyarország földmives néjie; méltóztassék ezeket az ideákat megvitatás és megfontolás tárgyává tenni, és hogy ka azért nem történhetik meg a magyar kataszter kiigazítása, a mint azt érvként felhozták, mert az 50 millió koronába kerülne, ámbár én kimutattam, hogy nem kerülne ennyibe, de az összeg különben sem számit ily fontos kérdésnél, de ha ez az ok, akkor itt van egy forrás, a melyből beszerezhető az erre szükséges pénz, a mely forrásnak igazságosságát és jogosságát senki kétségbe nem vonhatja. Nem tudom, miért zárkózik el az erre vonatkozó inditvány elől — mert hisz az általános vita során tettem ilyen indítványt — a ministerelnök ur. Én azt hiszem, egy ilyen gazdasági kérdésben senki sincsen kötve, ha mindjárt a kormányt támogatja is, a kormánynak egyoldalulag elfoglalt véleményéhez, álláspontjához, mindenki a maga legjobb lelkiismerete, a maga legjobb tudása szerint érvényesítheti a maga akaratát. Ha mi csak künn hirdetjük mindig a demokratizmust, ha mindig csak künn hirdetjük a kis embernek szeretetét, a kis embernek védelmét, de ez az akaratunk intézményekben, institucziókban nem nyilatkozik meg, akkor ne csodálkozzunk, ha mindegyre gyengül, mindegyre fakul a népnek a hite, fakul nemcsak egyes pártok iránt, hanem fakul és gyengül maga a parlamentarizmus iránt is. Hiszen ha azt látja, hogy a parlamenti testületben, a mely elsősorban arra lenne hivatva, hogy az ő érdekét képviselje, mikor törvényalkotásra kerül a sor, csak a jelszavakban találkozik szeretettel és érdeklődéssel, de a tettekben éppen az ellenkezőjét látja . . . Mezőfi Vilmos : Csak Ígérnek mindent ! Nagy György : . - . akkor ne méltóztassék csodálkozni, ha napról-napra oly szomorú jelenségeknek, olyan fájdalmas tüneteknek vagyunk a tanúi, a melyek a jmrlamentárizmus elhalványulására mutatnak. Zakariás János : A debreczeni választás ! Nagy György: Zakariás János t. képviselőtársam a debreczeni választásra hivatkozik. Hiszen Zakariás János t. barátom is volt szabadelvű. De hivatkozom épen ő reá, hogy én már akkor is szenvedtem a függetlenségi elvekért, harczoltam a zászlóért, a mikor bizony ő ott volt az akkori kormánypártnak a körében. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Nagy György : Azért mondom ezt, mert ebben a részben nagyon veszedelmes, hogy valaki nekem tegyen szemrehányást. Hiszen tisztább politikai múltja ebben az országban senkinek nincs ; olyan lehet, de tisztább állitom, hogy nincs. Épen Zakariás Jánosra hivatkozom, — ő jól tudja, hiszen székelyföldi képviselő — hogy én mindig függetlenségi és 48-as voltam. Küzdöttem. Szenvedtem. Azért mondom, ügyeljék meg, kinek szólnak közbe, kit akarnak bántani mert engem ebben a kérdésben nem tudnak megsebezhetni. Én tisztelettel viseltetem azok iránt is, a kik 67-esből 48-asok lettek, nem mondom, hogy azok nem vették át lelkükbe az összes 48-as hagyományokat, hegy azok nem tudhatnak igazán, önzetlenül lelkesedni a függetlenségi eszmékért, de mégis becsüljék meg azt a néhány embert, a ki — mint én — mindig függetlenségi volt, a kinek vérévé, meggyőződésévé vált a függetlenségi eszmék szeretete . . . Rohonczy Ló'rincz : Degenfeld ! Nagy György : ... a ki nem fogja sohasem elhagyni a zászlót, a ki nem fogja a szelek járása szerint változtatni politikai álláspontját. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Nagy György : Ha a függetlenségi párt soraiban is sokan vannak, a kik — mondom, nem hibának hozom fel — ezelőtt a szabadelvű párt tagjai voltak, azzal bizonyitsák be, hogy most nem csak a pártnak a czimét változtatták meg, hanem egyszersmind a pártnak programmja is meggyőződésükké vált, hogy mikor a földadónál kell szavazni, akkor az ősi függetlenségi és 48-as programm szerint a földadó progresszivitása és a földadó létminimuma mellett foglalnak állást. Ejoen egy ilyen határozattal mutatná ki a függetlenségi és 48-as párt azt, hogy azok a tagjai is, a kik később állottak a függetlenségi zászló alá, átértették és megérezték a függetlenségi eszmének nagyobb- hivatását, átérzik ennek az eszmének hóditó erejét s a szavazatban rejlő tettel bizonyítják be azt, hogy most igazán hiven függetlenségi és 48-as politikát akarnak folytatni. (Helyeslés baljelöl.) T. képviselőház ! Én a ministerelnök úrtól azt hiszem joggal várhatom, nem a magam nevében, hanem itt az összes felszólalóknak is a nevében erre vonatkozó megbízás nélkül is, de az egész országban megnyilatkozó hangulatnak, állásfoglalásnak érdekében is, hogy méltóztassék elfogadni azokat az indítványokat, a melyek igazán demokratikus és igazságos czélt szolgálnak, a melyek a szegényeknek, a kicsinyeknek érdekeit istápolják. Igen jól mondta a ministerelnök ur, hogy ő a kincstár érdekét képviseli ebben a vitában, ebben a, hogy ugy mondjam, perben, a mely az adóról folyik. A függetlenségi párt erre az álláspontra nem helyezkedhetik. Ha ez egy per, egy kontradiktórius eljárás, a melyben a ministerelnök ur képviseli a kincstár érdekét, akkor nekünk, a képviselőknek a nemzet érdekét kell képviselnünk, mert, fájdalom, ez a két érdek nem mindig fedi egymást. Más, boldogabb országokban a kincstár és az ország érdeke teljesen azonos lehet; nálunk, a mi szerencsétlen közjogi helyzetünk folytán, bizony sokszor nemcsak, hogy nem azonos, hanem ellentétes, egymásnak ellentmond ez a két 51*